Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tugya Beáta: Nagykanizsa–Miklósfa–Romlott vár (Botszentgyörgy vára) 16. századi állatcsont leletei
Nagykanizsa-Miklósfa-Romlottvár (Botszentgyörgy vára) 16. századi állatcsont leletei 187 származott, a maradék 37 db csont pedig a két faj valamelyikéhez tartozott. A régészeti lelőhelyek többségén az figyelhető meg, hogy gyakoribb a juh, ritkább a kecske. Vegyes hasznosításúak a fajok, amire a heterogén életkori megoszlás is utal. Legkevesebb 5 példány csontjai találhatók meg a leletanyagban, közülük 2 még fiatal, 3 kifejlett egyed volt. A fiatal példányoknál egyértelműen a húshasznosítás dominál, a juhok gyapját, valamint mindkét faj tejét is felhasználhatták. Az egyik fiatal állatot 1,5-2 éves kora között vágták le, ez ősz-tavasz közé tehető, talán a téli takarmányhiány, illetve az embereket is érintő, a nyári időszakhoz képest szűkösebb élelemhiány miatt kerülhetett sor erre. Ló Mindössze két lócsont, egy borda és egy I. ujjperc töredék került elő a vár csontanyagából, kifejlett egyedre utalnak. Az Árpád-korban még többször előfordulnak darabolt lócsontok a leletanyagban, de az újkorhoz közeledve gyakorisága egyre csökken. Darabolás nyomok a vár lócsontjain sem fedezhetők fel. Marmagasság számítására ezekből a csontokból nem volt lehetőség, azonban ebben az időszakban a lovak marmagassága széles skálán mozog, 120-156 cm közé tehető, két fő típus különböztethető meg, egy keleti és egy nyugati.8 Szamár A Bökönyi Sándor által határozott leletanyagban 6 szamárcsont található, azonban a leltárkönyvben mindegyik mellé kérdőjelet tettek, a csontok összetartoznak, egy, valószínűleg kifejlett példány csontjai ezek: a jobb hátsó lábból származnak - sípcsont, szárkapocscsont, csiga- és sarokcsont, lábközépcsont és I. ujjperc. A szamarak húsát csak nagy ínség esetén fogyaszthatták, teherhordó állatként nagy megbecsültségnek örvendhetett. A szamár ritka faj volt a 16. századi Magyarországon, a Zala megyei várak csontanyagából eddig hiányzott. Nem kerültek elő szamárcsontok sem Kanizsa és Bajcsa,9 sem pedig a távolabbi Rezi10 11 és Za- laszántó-Tátika" várak állatcsont anyagából sem. Vörös István 2003-ban 44 db 16-17. századi lelőhely állatcsontanyagát felhasználva írta meg tanulmányát, köztük a kanizsai és a bajcsai vár eredményét is felhasználta. Várak, falvak, városi települések, kolostorok egyaránt megtalálhatók közöttük. A szamárcsontok mennyisége a 44 lelőhely együttesen közel 50.000-es csontanyagában mindössze 4 db.12 Ezek közül két szamárcsontot Bökönyi Sándor határozott meg Visegrád-Salamon torony 15-17. századi leletegyüttesében,13 egy-egy csont pedig Vác városából és Békés erődjéből származik.14 Tyúk A leletanyagban mindössze egy tyúkcsont található, egy kifejlett tojó lábtőközépcsontja (tarsometatarsus). Ez az a csont, ami alapján a tyúk két neme, a kakas és a tojó könnyen megkülönböztethető, mivel a kakasok ezen hordják a sarkantyújukat. A csont nagysága (GL: 60,25; SB: 6 mm) egy kisméretű tojóra utal. A csont teljes hossza jelentősen elmarad a barcsi, bajcsai és ugodi baromfiktól, ahol a tarsometatarsusok hosz- sza 65-70 mm közé tehető,15 bár a csont zömökebb, diaphysise hosszúságához képest nagyobb, szélesebb. A leletanyagban lévő állatcsontok közül mindössze 12 db-on lehetett kutyák okozta rágásnyomokat felfedezni, többségük disznócsont. A tyúk az a faj, amelynek kisméretű és az emlősökhöz képest vékony falú csontjait a kutyák, de akár még a macskák is nyom nélkül elpusztíthatták. így a tyúkok valódi szerepe, fontossága meg sem becsülhető. Lúd Feltűnő, hogy több lúdcsont került elő, mint tyúk. Az 5 db csont, legalább 2 egyedből, egy fiatalból és egy kifejlettből származik. 8 VÖRÖS 2003, 359. 9 BARTOSIEWICZ 2002, 89-100. 10 LICHTENSTEIN - TUGYA 2008a, 3. 11 LICHTENSTEIN - TUGYA 2008b, 4. 12 VÖRÖS 2003, 352-353, Table 1. 13 BÖKÖNYI 1974, 429. 14 VÖRÖS 2003, 359. 15 GÁL-BARTOSIEWICZ, 2016, 197, Fig. 3.
