Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bazsika Enikő: Göcsej nyelvjárásának vizsgálata
338 Bazsika Enikő Mássalhangzók 1. A mássalhangzók rendszere a köznyelvivel megegyező, de a j kötött fonéma: mássalhangzó után nem fordul elő, csak összetétel határán, helyén ty, gy jelentkezik (explozív ty-zés, gy-zés): borgyu, ir- gyon, aptya (borjú, írjon, apja), de megjavul. 2. A mássalhangzók gyakoriságát a következő jelenségek módosítják: a) Erős /-ezés, azaz a palóc ly helyén / (II) található: hel, Men, méllik (hely, ilyen, melyik), sőt az l+j hangkapcsolat is //-ben realizálódik: halla, bellebb, szuollon (hallja, beljebb, szóljon). b) A szótagzáró / pótlónyúlásos kiesése az ol, öl kapcsolatban szó belsejében eléggé általános: kuo- bász, vuona, vüögy, ziiöd (kolbász, volna, völgy, zöld). Az el hangkapcsolat esetében általában a pótlónyúlás nélküli rövid változat jelentkezik: ement, réggé, besiiö - Dél-Göcsejben: besü (belső, elment, reggel); hasonlóképpen az ul, ül, il hangkapcsolat esetében is: mégjavut, röpühet, szíva (megjavult, röpülhet, szilva). Ugyanez a megoldás nem ritka az al hangkapcsolat helyén sem: mekhagat, aszta, asm- Dél-Göcsejben: asu (meghallgat, asztal, alsó), de jelentkezik az uo típusú megoldás is: szuoma, uoma, tuop (szalma, alma, talp). Az / igeképző abszolút szóvégen megmarad (1. Magánhangzók 3. e) pont). c) A v hasonító hatása és hasonulása igen erős: zöngésíti az előtte álló zöngétlen mássalhangzót: vazsvilla, id van (vasvilla, itt van), vagy pedig maga zöngétlenedik: ötfen, hatfan, ütfö (ötven, hatvan, ütve). d) A szó végi zöngés mássalhangzók gyakran zöngétlen médiában realizálódnak: addiG, viZ, vaGY, illetve teljesen zöngétlenülnek: hasáp, küszöp (hasáb, küszöb). e) Szóvégen igen gyakori a köznyelvi ny : nyelvjárási n megfelelés: asszon, bükkön, kökien, szögien - Dél-Göcsejben: kökin, szegin (asszony, bükköny, kökény, szegény). A főbb alaktani jelenségek 1. A szótövek a) A v tövű igék egyes szám 3. személyű alakjában -n, -/, -j zárhatja le a szóvéget: lüön, lüöj, hin, hij, nyüön, nyüöl, szüön, szüöj (lő, hív, nő, sző). b) Nem él az úr : urak tőtípus, viszont ilyen típusokkal találkozunk, mint keze : keziebe, fűlő : füllet - Dél-Göcsejben: kezibe, füllt (keze, kezébe, füle, fülét), aszta : asztalon, réggé : reggelig. 2. A szóképzés a) Az -it képző -lett alakban hangzik Eszak-Göcsejben: takariett, taniettuo, fordiettanyi (takarít, tanító, fordítani) Dél-Göcsejben -itt: takaritt, tanittu, fordittanyi. b) A főnévi igenév képzője kétalakú: -nyi: kötnyi, várnyi (kötni, várni), illetőleg -nya az egykor veláris (mélyhangú) i-1 tartalmazó egyszótagú tövek után: innya, hinya (inni, hívni). c) A -va/-ve igenévképző hármas, sőt az á utáni o-zás következtében négyalakú: rúgva : vágvo : verve : törvö (rúgva, vágva, verve, törve). 3. A jelek a) Az egyes szám 3. személyű birtokos személyjel háromalakú: ura : keze : fűlő (keze, füle), de az ismertetett hangmódosulások további változatokat eredményeznek: aptya, házo (apja, háza), Eszak-Göcsejben a palatális hangrendü tövekben pedig jelentkezik az -i is: biiöri, szája szieli (bőre, szája széle). b) Szintén háromalakú a feltételes mód jele: anna : enné : ütnö (adna, enne, ütne).
