Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bazsika Enikő: Göcsej nyelvjárásának vizsgálata
Göcsej nyelvjárásának vizsgálata 339 c) A többes szám 3. személyit birtokos személyjel is hármas alakú: fájok, kertyek, fülök (fájuk, kertjük, fülük), területünk legdélebbi kutatópontjain, Kerkateskándon, Kányaváron és Oltárcon azonban fajik, kertyik/kertik-fé\e egyalakú megoldásokat jegyeztek föl. d) A többes szám 1. személyi! -unk/-ünk birtokos személyjel helyén bizonyos morfémákban -ank, -enk jelentkezik: madarank, füödenk (madarunk, földünk). e) Az -ít képzős igék felszólító alakjában a t+j módjel vizsgált területünk délnyugati részén .vs-ben realizálódik: tanissa, taniessa (tanítsa). 4. A ragok a) Háromalakú néhány egyes szám 3. személyű igerag: monta : ette : ütöttö (mondta, ette, ütötte). b) Feltételes módban az egyes szám 3. és többes szám 3. személyű igék jelen idejű alakjai kiegé- szüléses megoldást mutatnak: mondonájiek, mondonájik (mondanák). b) A -bál/-bői, -rólZ-ről, -tólf-től rag következetesen -hu, -bű, -nt, -rü, -tu, -tü: tejbii, házba, fejrü, fáru, kitii, biruotu - Dél-Göcsejben: birutu (tejből, házból, fejről, fáról, kitől, bírótól). c) A -hoz/-hez/-höz rag egyalakú: hászho, sziekho, tüszho (házhoz, székhez, tűzhöz). d) A -valf-vel rag egyalakú: hamuve, lábbe, kiézze - Dél-Göcsejben: kézzé is (hamuval, lábbal, kézzel). e) A -nál/-nél rag egyalakú: Feriná, Bözsijiékná - Dél-Göcsejben: Bözsijikná (Ferinél, Bözsiéknél). f) Az ikes ragozás viszonylag erős. Sajátos szókészleti elemeket is bőven találunk vizsgált területünkön (vö. BAZSIKA 2009a). A nyelvjárások leginkább szókészletükben különböznek egymástól, egy-egy helyi nyelvjárás (település) tájszókészlete, a köznyelvvel szembeni többlete 2000-4000(1) lexéma (HEGEDŰS 2001, 384.). Ám a szókészlet nem olyan strukturált részlege a nyelvnek, mint a többi nyelvi részleg, ezért osztályozási alapnak kevésbé alkalmas. A magyar nyelvjárások atlasza tanúsága szerint csak (a tágabban értelmezett) Göcsejben használt, a magyar nyelvterület más részein nem ismert tájszavak például a jancsikies ’fanyelű bicska’ (MNyA. 259.), a szitakötő régi neve: kigyuoüörzüö (MNyA. 644.), és a katicabogár régies göcseji elnevezése: bödekata (MNyA. 649.). A kukoricát csak Dél-Göcsejben, valamint az Őrségben és Hetésben köpesztik, Eszak-Göcsejben viszont zuzzák (MNyA. 49.). A nyelvjárás változása A nyelvnek természetes és állandó állapota a változatosság: a változatokban való létezés és a válto- zandóság: minden természetes élő nyelv folytonosan módosul, változik. így alkalmazkodik a társadalom folyton megújuló nyelvi kommunikációs és kifejezési igényeihez, s egyben tükrözi is a társadalom átalakulásait. Napjainkban - Európa-szerte - a legnagyobb mérvű változások a nyelvjárások körében zajlanak, s általános nyelvváltozási tendencia a nyelvjárások és a köznyelv közötti különbség csökkenése. A magyarban is korábban nem tapasztalt beszélt nyelvi kiegyenlítődés megy végbe az utóbbi évtizedekben. A beszélt köznyelv befogadóbbá válik a regionalizmusok irányában, a nyelvjárások pedig a köznyelv javára csökkentik használati színtereiket, s ezzel összefüggésben nyelvrendszertanilag közelednek a köznyelvhez: növekszik a köznyelvvel megegyező, és csökken a köznyelvtől eltérő nyelvjárási jelenségek, elemek száma (KISS J. 1998; 2001, 25-29.). A regionális nyelvi változások vizsgálatára irányuló kutatások sorából (összefoglalva 1. BAZSIKA 2015) kirajzolódnak a nyelvjárások rendszertani változásának általános jegyei. A nyelvjárások változásának legfőbb oka a köznyelvi hatás, ezenkívül a nyelvjárás saját
