Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Orha Zoltán–Simon Anna: Adatok az andráshidai római katolikus templom építéstörténetéhez
84 Orha Zoltán — Simon Anna A déli homlokzat nyugati részén Gergelyffy két visszafaragott lizéna között egy tagolt, többször lépcsőzött, részben idomtéglákkal képzett kapunyílás maradványait találta. (7. kép) Keleti, kétszer lépcsőzött káváját és szegmensíves záradékának közel felét lehetett feltárni 1971-1972-ben a barokk befalazással összefüggő, kiterjedt köpenyezés mögül. Ugyanez a köpenyezés takarta a kapu két oldalán elvésett fal- sávot is, amely a felvételeken a középkori fal fennmaradt, teljes magasságáig követhető. A kapu nyugati kávája sokkal sérültebb volt. A falsávok kiugrása nem ismert. A kapu feletti oromzatra utaló részletet a fotókon nem sikerült felfedezni, ugyanakkor talán a kapu befalazásának anyagából került elő az egyetlen faragott kő(tagozat?), amelynek pontos szerepe nem ismert. Ugyanakkor kisebb régészeti megfigyelést is végzett az utólagos déli támpillérek elbontásával összefüggésben, melynek során a középkori és barokk falazatok alapozásának eltérő jellege jól megkülönböztethető volt, a déli kapu környezetének megfigyelését is tervezték, azonban arról a továbbiakban nem esik szó, így a pontos nyílásformára nincs adatunk. Gergelyffy leírása szerint „A fal keleti szakaszán elegáns arányú, nagyméretű rézsűs ablak került elő” (5. kép), kváderfestést imitáló vakolatú kávával, illetve a káva és könyöklő mentén a homlokzat síkjára kiforduló keretként. A festés alapszínét nem közli, a kváder-minta fugái téglaszínűek voltak. A feltárt középkori ablak nyugati kávája a mai második ablakba foglalva maradt fenn56, kávamagasságuk közel azonos lehetett, eredeti szélessége nem ismert. A középkori ablak közelítőleg a kaput kísérő falsáv és a szentélyindítás közötti falfelület közepére esik57. A korábbi kutatás a toronyra és a belsőre nem terjedt ki. (12. kép) A torony a templommal együtt épült. Nyílásformái megőrizték eredeti kialakításukat, némelyeket utóbb befalaztak. A keleti falon a karzatszinti csúcsíves nyílás szintén eredeti, tehát középkori karzatot feltételez. A résablakok a belső felől erősen szűkülő kávával és sorosan rakott egy tégla áthidalóval rendelkeznek. (11. kép) A toronyablakok közül leggazdagabb kialakítású a főhomlokzati ikerablak a harangszinten: itt nyolcszögü osztópillérről indulnak az ívek, amelyek téglából falazott, és vakolatból képzett profilú fejezetre támaszkodnak. (13. kép) A keleti homlokzaton egyszerű hasábos pillérre fejezet nélkül támaszkodik az ívpár. A falazott toronysisak és a koronázópárkány feletti pártázatszerü elemek szintén az első építési periódusból származnak. A belsőben, a déli falon, a szentélyindítás közelében, a középkori falazattal együtt kialakított keskeny falfülke található (a jelenlegi járószinttől számított 36 cm felett, falsíkon 31 cm nyílásszélességgel, 68 cm, magassággal). Káváját és szabálytalan, emelt ívű záradékát a téglákat homorlatosra faragva alakították ki. (8-9. kép) Tőle nyugatra egy másik, szélesebb, a jelenlegi járószint felett 5 cm-rel induló, 108 cm magas, 130 cm széles, 130 cm magas, 32 cm mély, szegmensíves záródású fülke található. Mindkét fülke kisebb méretű, barokk téglás befalazásából néhány darabot kibontva láthatóvá vált a hátfalon és az ív alján összefüggően fennmaradt egy egyrétegű, vékony vakolat, amelynek összetétele hasonló a barokk kori falazóhabarcséhoz, de annál jobb minőségű, rajta egy rétegben meszelés volt, égésnyomok nem voltak rajta. Mindezek alapján a vakolatmaradvány a középkori templom pusztulását követő javításból származhat. A keskenyebb fülke pasztofórium, esetleg lavabo helye lehetett, a szélesebb fülke ülőfülkeként való azonosításához a középkori járószint ismerete szükséges. A mai karzatpillérek a hajófalhoz másodlagosan épültek, a déli a középkori kapura ráfed. (10. kép) 56 Jelenlegi formájában az említett ablak nyugati kávája kifelé szélesedő, míg a K-i kávája, illetve a másik két ablak kávái közel merőlegesek a falsíkra, mivel a feltárást követően a középkori káva elfalazását nem építették vissza. Kérdéses, hogy akkor, és az 1996-os újabb felújításkor sikerült-e a középkori festett vakolatot megőrizni rajta. 57 Megtévesztő lehetett az 1996-os felújítást megelőző bemutatás (Ld. Valter 2005, 172. kép.), ahol a második mai ablaktól nyugatra hagytak vakolatlanul egy felületet, de ezen a helyen az 1970-es évek fotói összefüggő középkori falazatot dokumentálnak.
