Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
290 Horváth Sándor Szilveszterkor regöltek: este nyolctól éjfélig, utána már újévköszöntőket énekeltek. A ház összes leányát összeregölték valakivel, még a kislányokat is. 18-20 legény ment. A ház ablaka alatt megálltak, s bezörgettek. „Szép regőlést mondannák, ha meghallgatnák.” Ekkor jeleztek a háziak, hogy lehet-e vagy sem. (A „nem” ritka volt.) Az első világháború idején nem regöltek, csak 1918-ban folytatták. Az 1950-es években a 100 hold föld kívánását elhagyták, mert akkor kulákként bántak volna a háziakkal, a korszakra jellemző módon. 1950-ben Szili Sándor, Túri Jenő és Rácz József még regöltek. A regölőket borral, kaláccsal kínálták meg vagy pénzt adtak nekik. A pénzből cigarettát vettek és a többit közösen elmulatták a legények. Régebben idősebbek jártak, a második világháború után már csak fiatalabbak. Az újévköszöntőket a lányok is mondták a legényekkel: „195 .. írunk már elsőbe, Örvendezzünk vigadozzunk ez új esztendőbe. Körülmetélt kis Jézuska ne sírj a bölcsőbe, Nem bántunk meg vétkeinkkel ez új esztendőbe. Adja Isten szent áldását házainkra bőven. Tartsa meg a tűzveszélytől ez új esztendőben. Adja Isten szent áldását mezeinkre bőven, Tartsa meg a jégveszélytől ez új esztendőben. Adja Isten szent áldását barmainkra bőven, Tartsa meg a dögveszélytől ez új esztendőben. Adja Isten szent áldását szőleinkre bőven, Tartsa meg a jégveszélytől ez új esztendőben. Adja Isten szent áldását a családra bőven, Tartsa meg a betegségtől ez új esztendőben.” „Lucakor kezdik csinálni a lucaszéket. Karácsonyig minden nap kell rajta egy kicsit faragni. Egyszer nálunk a faluban is csinált valaki. Régen volt, tán 1920-ban. Miközben csinálta, akkor is látta a boszorkányokat. Üldözték az utcán. Mindig kölest kellett neki elszórni, mert azt a boszorkányoknak fel kell szedni, s amíg ők azt szedik, addig ő elmenekülhetett. Karácsonykor az éjféli misére vitte magával a lucaszéket Nyőgérbe. Ott aztán szentelt vízzel körülkerítette, mert oda nem léphettek be a boszorkányok, és felállt rá, de nagyon kicsire kerítette a kört, mert szarvas boszorkányok jelentek meg neki, és azok a szarvaikkal böködték. Borzasztóan üvöltött, nagyon odavolt. Úgy kellett neki, minek akart boszorkányt látni. De ő ráismert a boszorkányokra, mert mind falubeli meg nyőgéri asszonyok voltak, és úgy kiabált: „Ne bántson Juli néném, ne bántson.” Másnap aztán szólt az asszonyoknak: „Hallja kend. Piros néném, de megszurkált kend engem tegnap éjjel.” Aztán egy ideig ott ordított a széken a templom közepén, aztán odament a pap, levette a székről, meghintette szentelt vízzel, aztán nem lett semmi baja. De az se csinált többet lucaszéket.” (Simon Ernő) Húshagyókedden polyvát hintettek a pártában maradt lányok háza előtt. 1922-ben kezdték Sótonyban, mert a káldi származású fiatalasszony, Simon Ernőné elmesélte, hogy náluk, Káldon ezt csinálják. Oda pedig egy acsádi ember vitte. Sok lány mérges volt miatta.
