Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
Nyögér és környéke történetéhez és néprajzához 291 Balázsolók: „A Vitéz fakardot vitt, az oldalára kötötte nadrágszíjjal. A Kosaras nyársot vitt, amivel ahol a szöveg kívánta, a gerendára bökött. A püspök papírruhában volt, amolyan palástban, és a fején püspöksüveg volt, gyolcsból, keménypapírosból csinálták, piros volt, vagy más színű is lehetett, és aranypapírból csillagokat ragasztottak rá. Hosszú kampósbot volt nála. A kosaras vitte a pénzt, ezért nála tarisznya vagy kosár volt, innen volt a neve is Kosaras. Kosaras: Ometrion exponfektor Mesteremtől azt tanultam, Hogy kettőnél több a három, Én is közibétek állok. Eleget nyergeltem az iskolapadokat, Úgy megvágtak rajta, hogy csak úgy szakadott Isten hozzád óh mester. Irgalmatlan miniszter Egy cseppet sem félek tőled, Pad alá teszem a könyvet, Iszom eszem, ha kapok És máj’ teneked is adok. Elöljáró vagy vitéz: „Én vagyok az elöljáró, elküldetett vitéz, Engem azért küldtek, hogy széket, rokkát Csakhamar dugják el, Mert ha nem dugják el, Kárukat tapasztalják. Káplár: Hallom füleimmel a tyúkok kotálnak Ezer tojást egy halomra hánynak, Elég lesz nekünk ebből kettő is, De azt sem bánjuk, ha tíz lesz is. Kosaras: Én az üres nyársot tardigálom, Számat az üres levegőre tátom, Ti csak pénzt tudtok kérni nem szalonnát, Hanem majd megsiratjátok gyomrotok korgását. Köszörüljed gazda életlen késedet, Menj fel a magas hidlatba, hozz szalonna-szeletet Ráfűzöm nyársomra, habár kolbász lesz is. Püspök (hosszú ingben, süvegben bejön, keresztet vet): Szent Balázsnak szolgái, kik nevét hirdetjük, Jaj de kevés hasznát mindnyájan vehetjük.
