Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914-1918 235 SZALAI ISTVÁN (Zalatárnok-Aszuvölgy, 1897. november 27. -?) népfelkelő őrvezető. Foglalkozása földműves, hadba vonulásakor még nőtlen, alsólendvai lakos. Apja Szalai György sertéspásztor, anyja Tóth Mária. A világháború idején 1915-ben jelentkezett katonai szolgálatra Pilsenbe, majd a cs. és kir. 48. gyalogezred kötelékében az olasz harctérre került. Bátorságáért 1917-ben Bronz Vitézségi Érem, háromhavi tűzvonalban eltöltött frontszolgálatáért pedig 1918. február 28-án Károly Csapatkereszt kitüntetésben részesült. A háború utáni években szülőfalujában házasodott meg. Felesége Pankasz Etelka (hk. Zalatárnok, 1928. június 10.). További sorsa nem ismert. HL LKJ 40145. SZÚNYOG LÁSZLÓ (Oroklán, 1888. június 7.) huszár. Apja Szúnyog Vendel földműves, anyja Horváth Julianna. Foglalkozása földműves, nős Nagy Katalinnal (hk. Zalatárnok, 1912. november 30.), kétgyermekes, orokláni lakos. Az általános mozgósítás idején a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred hadra kelt seregtestével vonult el a harctérre, utóbb a pápai 7. honvéd huszárezred kötelékében az orosz fronton látott el arcvonalbeli szolgálatot. 1917 őszén tüdőpanaszokkal kezelték a cs. és kir. komáromi 18. sz. helyőrségi kórházban. Innét ez év november 11-én gyógyultan elbocsátották. 1918. július 21-én véletlen baleset folytán vízbe fúlt Ukrajnában. A családi emlékezet szerint a rábízott lovak itatása közben elragadta a Dnyeszter folyó árja. A leszármazottak tulajdonában lévő fotója hátoldalán a következő korabeli feljegyzés olvasható: „Szúnyog László fényképe, szül 1888. meghalt 1918 ban. A nyeszter folyóban fulladt, Ukrániában.” Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA Phon. Suner S. Sunik 774., Akvi. ir. 1180/1918., Horváth Ferenc budapesti és Varga Mihályné zalaegerszegi lakos szóbeli közlése., (29. kép) TAKÁCS ISTVÁN (Zalatárnok, 1898. július 8. - Zalatárnok, 1979. november 5.) népfelkelő gyalogos. Apja Takács Kálmán földműves, anyja Tóth Mária. Foglalkozása földműves, sorozásakor még nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1916-ban vonult be Nagykanizsára, és kiképzése után a 20-as honvédekkel a román frontra küldték. Itt részt vett a Gyimesi- és az Ojtozi-szorosnál lezajlott véres ütközetekben. 1917-ben az olasz harctéren az isonzói csaták részese, majd 1918. június 15-én a nagy nyári piavei offen- zíva során súlyos tüdőlövéssel szállították hátországi gyógykezelésre. A székesfehérvári hadikórházban ápolták a háború végéig. Sebesülése napjától kezdve a 20. népfelkelő parancsnokság eltűntként tartotta nyilván. A háború után szülőfalujában alapított családot. Felesége Pulai Mária (hk. 1921. november 20.). Akvi. ir. 1382/918., Takács Kálmán 78 éves zalatárnoki lakos szóbeli közlése (2001). TAKÁCS LAJOS (Zalatárnok, 1896. szeptember 4. - Zalatárnok, 1974. június 29.) népfelkelő gyalogos. Apja Takács Péter földműves, anyja Papp Mária. Foglalkozása földműves, nőtlen, zalatárnoki lakos. Bevonult 1915-ben, majd harctéri szolgálatát a m. kir. 20. honvéd gyalogezred 3. tábori századában a keleti arcvonalon töltötte. Ugyanitt 1916. május 29-én egy aknarobbanás következtében 29. kép: A Dnyeszter folyóba fúlt Szúnyog László huszár a háború kitörésekor, még honvéd egyenruhában (a fotó eredetije Varga Mihályné örökösei tulajdonában).
