Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
236 Bekö Tamás 30. kép: Takács Lajos (jobb szélen) rokonai körében, még a sorozás előtt, polgári öltözetben. Középen bátyja, Takács J. Ince ferences szerzetes, Zalatárnok krónikása (a fotó eredetije Nagy Béláné tulajdonában). súlyos tüdő- és fejsérüléssel fogságba esett, és egy fogolyszállítmánnyal Ufába61 került. Mivel életjelet sokáig nem adott magáról, szülei hosszú évekig holtnak hitték. A háború után a Vöröskereszt segítségével tudatta meg, hogy él, és orosz hadifogságban van. Vélhetően 1920 folyamán tért haza Zalatárnokra. Bal combjában élete végéig hordozott egy betokosodott gyalogsági lövedéket. KA Kgf. RÍ, Akvi ir. 1646/916., Nagy Béláné Takács Magdolna zalatárnoki lakos szóbeli közlése (2014)., (30. kép) TIBÁK GÁBOR (Zalatárnok, 1897. december 10. - Zalatárnok, 1919. február 22.) tüzér. Apja ismeretlen, anyja Tibák Mária. Foglalkozása napszámos, nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1916-ban vonult be a m. kir. 37. honvéd tábori tüzérezredhez, majd kiképzését követően, 1917. június 26- ától, frontszolgálatos az olasz arcvonalon. 1918. június 15-16-án részt vett a Piave folyón való átkelésben és a Montello elleni támadásban. Az attak során mindvégig személyes és figyelemreméltó bátorságával tűnt ki. Hős fellépését Bronz Vitézségi Eremmel jutalmazták. Leszerelése után három hónappal a harctéren szerzett betegségében, tüdősorvadásban halt meg szülőfalujában. Neve nem szerepel a hősi emléktáblán. HL LKJ 46658. TOPLAK ISTVÁN (Zalatárnok, 1897. december 5. - Zalatárnok, 1968. december 15.) népfelkelő gyalogos. Apja Toplak János földműves, anyja Kiss Erzsébet. Foglalkozása földműves, a mozgósításkor még nőtlen, zalatárnoki lakos. Katonai szolgálatra 1916-ban vonult be a m. kir. 20. honvéd gyalogezredhez, 61 1916-ban Pensa kormányzóság alá tartozó orosz város. Ma Baskírfold fővárosa és az orosz muzulmánok legfőbb muftijának a székhelye.
