Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Megyeri Anna: Fényirdák, fényképészek, amatőr fotográfusok Zalaegerszegen, a dualizmus idején
164 Megyeri Anna 1906 májusában dr. Lovassy Sándor, a keszthelyi Georgikon tanára 45 diákkal utazott Egerszegre, itt a Faragó Béla magpergető gyárában tett látogatás során gyűjtöttek tapasztalatokat, ahol Antal Béla szintén megjelent masinájával"3. Sajnos a képet, akárcsak a kerékpárosokat ábrázoló felvételét, nem ismerjük. Megörökíthette a zalaegerszegi földműves egyesület zászlószentelési ünnepségét is, 1906. június. 17-én. A résztvevők számára sokszorosított, képeslap méretű példányt ismerünk a felvételből, a zászlóanya ez esetben báró Solymossy Ödönné Zichy Angéla volt"4 (82. kép). 1908-ban adták postára az a képeslapot, mely Dervarics Lajos, jómódú kereskedő, lakóházát ábrázolja (83. kép). A ház 1896 körül épülhetett, Antal Bélát bízták meg annak idején az építkezés megörökítésével is. Ennek emléke egy készítése óta reménytelenül kifakult felvétel (Hátlapját lásd: 46. kép). Felvételei, valamint a róla megjelent híradások azt tanúsítják, hogy Antal Béla a századfordulón sikeres, elismert iparosa volt a városnak. Feltehetően betegsége miatt üzlete lassan hanyatlásnak indult, a hírek is megfogyatkoztak róla. Az utolsó reklám 1908. április 30-án jelent meg a Magyar Paizs „Helyi műhelyek” című rovatában, ettől fogva egy ideig csak Saly Viktor neve olvasható a fényképészek címszó alatt. Antal Béla mindössze 50 esztendős volt, amikor 1911. március 20-án, reggel öt órakor elhunyt tüdőgü- mőkórban, azaz tuberkulózisban, ami akkoriban igen gyakori halálnem volt Magyarországon. Ekkor a Vásártér (az egykori állatvásártér, a mostani Csány tér környéke) 1-es számú házban laktak, ez akkor valóban a város szélének számított"5. A sajtó a következő, meglehetősen szenvtelen híradással búcsúzott tőle 1911. március 23-án: „Antal Béla fényképésznek egykor virágzó üzlete volt, mert egymaga vala e jövedelmező foglalkozással a városban. Később szűkebb térre szorult s a város széle felé vonult, végre kórházba jutott, ahonnan tegnap kivitték a temetőbe.”113 * 115 116 117 118 119. Adataink arra utalnak, hogy Antal Bélának legalább két felnőtt fia volt, mindkettő fényképész lett, József és Béla is. A Heincz kalapos család hagyatékából előkerült egy vizitkártya méretű fotó, ennek hátán kézírással „A fényképész fia” felirat olvasható, azt nem tudhatjuk, melyik fia lehetett"7 (84. kép). Ifjú Antal Béla megnősült, családostul elköltözött a városból. Fiatalon elhunyt, ahogy ez özvegyének egy 1933-ban írott hivatalos leveléből kiderül "8. Antal József fényképész életéről kevés adat maradt fenn, néhány vidéken készült fotóját ismerjük, rajzos, angyalos vérzőit bélyegzővel látta el (85., 86., 87. kép). A Saly nővérek adatközlése szerint műterme nem volt, falvakban, vándorfényképészként működött, Vajda Tibor szerint vásári fényképész lett"9. 113 MP 1906. május 17. A hírneves mezőgazdasági üzem terményeivel számos kitüntetést nyert. Telephelye a vasútállomáshoz közel, a Baross (ma Dózsa) ligettel szemben feküdt, címe 1903 körül Baross liget 8. Faragó Béla magpergető gyáráról részletes leírást ad: Szakács László: A zalaegerszegi erdők és erdőgazdálkodás története a kezdetektől 2010-ig. Erdészettörténeti Közlemények LXXXVI1. Szerk.: Kiss Gábor. Zalaegerszeg, 2012. 175-179. "4 Leltári száma: TOF 2006.11.11. 115 ZML XXX11I. lb. Állami anyakönyvről készült mikrofilm. Anyakönyvek 116 MP 1911. március 23. 3. 117 Köszönet a képek átengedéséért Gergelyné Sárosi Évának. 118 ZML V. 1607. c. Zalaegerszeg város polgármesterének iratai. Közigazgatási iratok. 10590/933. özv. Antal Béláné és gyermekei elbocsátás iránti kérelme. 119 Megyeri Anna: Gyűjtőnapló, Saly nővérek (Ilona, Margit, Mária) adatközlése édesapjukról, későbbi saját fényképészműtermükről. GMA: 1301-1988.
