Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bilkei Irén: Szentgrót és birtokosai a középkorban
136 Bilkei Irén Az 1492-ben megkötött pozsonyi békében Miksa és Ulászló abban is megegyeztek, hogy miután Szentgrót vára Ulászló kezére került, ő azt meghagyta a Szentgrótiak és Hagymásiak kezén70. Himfi Imre, aki Szapolyai István familiárisa volt, megpróbálta még egyszer visszaszerezni a családi vagyon egy részét. Szapolyai István adott ki 1496. június 11-én egy oklevelet, amelyben a nádor utasítja Bánffy Jánost, hogy az apja, a néhai Pál 1447. évi hatalmaskodásáról szóló okleveleket (lásd fentebb) mutassa be, mert Döbröntei Himfi Imre, Szentgróti Ágota fia nevében ügyvédje előterjesztette, hogy Bánffy Pál közel 50 évvel ezelőtt megtámadta Szentgrót várát és Ágota asszony tételesen felsorolt ingóságait elvitte71. Az említett ingóságok listája sokkal részletesebb, mint az 1447. évi oklevélben volt: értékes asztali edények (ezüst tálak, kupák, kanalak), ékszerek (násfák, gallérok, arany gyűrűk, övék, drágaköves fejdíszek), drága textilneműk (atlasz és damaszt ágyneműk, prémes ruhák, itáliai szövetből készült öltözékek) mellett még kétezer forint készpénz és különböző házi felszerelés is szerepelt az elrabolt holmik listáján. Valószínű, hogy az elrabolt holmik értékét a panasztevő jócskán felülbecsülte72. Szentgróti Ágota ingóságainak mennyisége és értéke ugyanis lényegesen több, mint a későközépkori-koraújkori köznemes asszonyok által birtokolt ingóságoké73, sokkal inkább hasonlítható a korszak arisztokrata asz- szonyainak végrendeleteiben részletezett holmikhoz74. Szentgróti Jánossal valószínűleg 1499-ben kihalt a család, a várat ezután többen is meg akarták szerezni. Július 6-án Hagymási Miklós és társai ellentmondtak annak, hogy Béri Boldizsár gyermekeit: Andrást, Jánost és Potencianát (Szentjakabi Chernél Miklós feleségét) Geréb Péter országbíró oklevelére öröklési jogon iktassák be Szentgrót várának és tartozékainak birtokába75. Néhány héttel később, augusztus 28-án Szapolyai István nádor előtt Döbröntei Himfi Imre a maga, a nővére Ilona (Marcaltői Miklós felesége), Fajszi Ányos Miklós (Szentgróti Ágota második férjének a fia), Hédervári István, Imre és ezek nővére, Brigitta nevében tiltakozott az ellen, hogy a nagyhatalmú Csébi Pogány Péter és Csulai Móré György is meg akarták szerezni a szentgróti várat és tartozékait, sőt be is iktatták őket ide jogtalanul76. Himfi Imre a Szapolyaiak familiárisa volt77, így joggal remélhetett a nádornál kedvező elbírálást. 1504-ben a vár a fentebbi oklevélben nem is említett Hagymásiaké és a rokon Béri családé lett, meg is osztoztak rajta78. A Jagelló-korban van először adat a településen a ferences kolostor meglétéről, amikor egy levelet „in loco nostro” datál Szentgrótról a ferencesek magyarországi vikáriusa79. A szentgróti kolostor régészeti feltárását végző Vándor László véleménye szerint a kolostor a már a 13. század második felében ott épült templom felhasználásával, átépítésével jöhetett létre. Alapítóját mind a Szentgróti, mint a Hagymási, mind a Béri család tagjai között lehet keresni. Ez utóbbira utalhat a kolostortemplom területén feltárt sírkamra, amelynek a sírkövét gyermekeik állíttatták Béri Istvánnak és Egervári Veronikának 1515-ben80. Ez, a sírkövön említett Béri István és Ferenc nevű fia lehetett az, aki hatalmaskodott Hagymási Miklós 70 Székelyhidi-Iványi kézirat, 17. 71 MÓL DL 91035. 72 Hermann 2001, kézirat. 73 Bilkei 2002, 13-17. 74 Kelényi 2012,170-173. 75 MÓL DL 72270. 76 MÓL DL 101267. 77 Kubinyi 2004, 184. 78 Székelyhidi-Iványi kézirat 17. 79 Holub 1933, 141.-kézirat 80 Vándor 1986, 52. és 56-57. — Lővei 2001, 80-81.
