Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bilkei Irén: Szentgrót és birtokosai a középkorban
Szentgrót és birtokosai a középkorban 137 Bozol nevű birtokán és foglalta el a Zalán lévő malmát egy pontosan nem olvasható dátumú, de biztosan 1516 előtt kiadott oklevél tanúsága szerint“1. A Jagelló-korból ismerjük a Hagymásiak több szentgróti várnagyának a nevét is: 1502-ben Szalapai János81 82, 1512-ben Ládonyi László. Hagymási Miklós részt vett az 1505. évi rákosi országgyűlésen, neve az „előkelők” között szerepel83. Szapolyai János vajda familiárisaként Erdélybe, ill. az ország déli részeire került, 1515-ben Szörényi bán, majd 1517-ben alvajda volt84. Egy hatalmaskodási ügy kapcsán szerepelt utolsó alkalommal: 1520-ban Báthori István nádor előtt panaszt tettek Hagymási Miklós fiai, László és János, valamint nővére, Katalin és ennek férje, Gyimesi Forgács Ferenc, hogy Pakosi Pál és felesége, Jusztina meglátogatták a nagybeteg Miklóst a Temes megyei Gálád nevű várukban és a beteglátogatás ürügyén 6 szekérnyi ingóságot, valamint okleveleket raboltak el tőlük85. A Jagelló-kor utolsó éveiben is többnyire hatalmaskodásokról szólnak a Hagymásiakat említő oklevelek. Az érintett felek időnként saját maguk szolgáltattak igazságot, pl. 1521. február. 28-án a zalai alispánok a sedriára idézték Gergely kapornaki apátot, mert kallósdi jobbágyai feltörték Hagymási László pincéjét és elvittek onnan egy hordó bort, az elmaradt dézsma fejében86. Tovább folytatódtak a Hagymási és a Béri családok közötti viszályok is, 1521. április 26-án Hagymási László és János, akik valószínűleg apjuk halála után tértek vissza Zalába, bepanaszolták Béri Istvánt, Ferencet és Lászlót, akik felégették és kirabolták Kisvásárhely birtokot87. 1525-ben egy divisio oppidi Zenthghyroth Hagymási János jobbágyait sorolja fel88. A Mohács utáni években Zala megye nagy része Szapolyai János érdekszférájába tartozott89, a Hagymásiak pedig - mint azt fentebb láttuk - az ő familiárisaik voltak. Mindenestre a kettős királyválasztás korának hiteleshelyi oklevelei továbbra is a családtagok hatalmaskodásairól szólnak, ill. arról, hogy Szentgrót környékének tulajdonviszonyai nem változtak meg. 1526-ban Hagymási János — akit itt nem berekszóinak, hanem Szentgrótinak (de Zenthgyroth) neveznek - felfegyverzett emberei megtámadták a veszprémi püspök adószedőit és a veszprémi püspökség szentgróti tizedkertiletéhez tartozó birtokokról beszedett terménytizedet és a portális adót 600 forint értékben lefoglalták. A mohácsi csata utáni zűrzavarban, szeptemberben pedig 42 hordónyi bortizedet foglalt le a szentgróti mellett a kapornaki és a novai tizedkerületekből, újabb 670 forint kárt okozva. Báthory István oklevele 1529. február 20-án utasította vizsgálatra a kapornaki konventet90. A itt említett Hagymási János 1531-ben a bélavári királytalan országgyűlésen Zala követe volt91. Az 1531. évi dicalis összeírás Szentgróton Hagymási Jánosnak, Hagymás László özvegyének és a türjei prépostnak összesen 84 portáját tüntette fel92. 81 Bilkei 2014, 134. nr. 387. 82 MÓL DL 48955. 83 Engel 2003, 52. 84 Kubinyi 2004, 180. 85 MÓL DL 60072. 86 Kóta 1997, nr. 682. 87 Bilkei 2014, 157. nr. 454. 88 MOL DF 262315. 89 Bilkei 2011, H50-1152. 90 Bilkei 1999,38 -39. nr. 42. 91 Bilkei 2011, 1153. 37. jz. 92 MÓL Dica 1531.
