Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bilkei Irén: Szentgrót és birtokosai a középkorban
134 Bilkei Irén kirabolták a panaszosok Antal nevű kereskedőjét, amikor az a vásárhelyi országos vásárra ment, elvitték szekerét, lovait és összes áruját53. 1454-ben megrendülni látszott a Szentgróti család vagyongyarapodása, mert János fiának, Miklósnak, és testvérének, szintén Miklósnak a nevében a vasvári káptalan előtt bevallást tett arról, hogy „a szükségtől kényszerítve” hármuk egyik birtokát, Pusztapakodot zálogba adta Söjtöri Domokos fiainak, Benedeknek, Demeternek és Kelemennek 90 arany forintért54. 13 évvel később, 1467-ben azonban ők bonyolítottak le nagyszabású zálogügyletet, rokonaiktól, a Döbröntei Himfi családtól vették zálogba több birtok mellett Döbrönte várát, 11000 forintért55. Hasonlóan az egy évszázaddal korábbihoz, a család a 15. század közepén is a Szécsiek familiárisa volt, 1456-ban Szentgróti János alispán volt Szécsi Miklós és Marcali István ispánok mellett56. 1462- ben ez a János, előrelátó módon, Hagymási Miklóst testvérül fogadta, ezzel egyrészt ő jogot formálhatott a Hagymásiak 32 Temes megyei birtokára és Gálád nevű várukra, másrészt pedig a Hagymásiak Szentgróthoz és tartozékaihoz való joga is biztosítva lett57. 1474-ből Zala megye egy okleveléből, amiben felsorolták a megye rendeki járásának adóhátralékosait, ismerjük a vár tartozékait: a Szentgróti urak Szentgrót birtoka 51, Kisucca 11, Vásárhely 14, Udvarnok 17, Barba lOés fél, Tűrje 8 és fél, Dabronc 9, Batyk 8 és fél, Lak 7 és fél forinttal maradt adós58. Hunyadi Mátyás korában folytatódtak a birtok viszályok és hatalmaskodások a Szentgrótiak, a Hagymásiak és a Himfi család között. Mátyás király egy 1475. november 11-én kelt oklevelében vizsgálatra utasította a pécsváradi kon- ventet, Döbröntei Tamás nyitrai püspök és Döbröntei Himfi Lőrinc panaszára. Eszerint még az Albert király halála utáni időkben, amikor a püspök Rómában járt a pápánál, Hagymási Miklós familiárisaival megtámadta Döbrönte várát, ahol elűzték a várnagyot, annak fiát bebörtönözték, fegyvereket és lovakat raboltak, valamint elvitték a Szentgrót és Döbrönte várra vonatkozó okleveleket. Egy másik alkalommal pedig Szentgróti János Himfi Lőrincnek a Szentgróton birtokolt részeit foglalta el, őt pedig fogságba ejtették és váltságdíjért engedték szabadon. A konvent 1476. január 6-án jelentette, hogy a panaszban foglaltak mind igazak59. A malmok mindig a település gazdagságát jelezték. Már a fentebb említett 1247. évi oklevélben is szerepelt malom adományozása, a későbbiek során pedig többször fordult elő malomra vonatkozó adat. Pl. 1478-ban az enyerei pálosok panaszolták be Mátyásnál Szentgróti Jánost, hogy Zala megye hatósága előtt jogtalanul akarta tőlük megszerezni szőlőiket, rétjeiket és malmukat60. A következő években tovább folytak a kisebb-nagyobb birtokokért folytatott harcok. 1480-ban a Hagymásiak a Bagodi családdal történt osztály során Csáfordon, Leányfalun és Gonoszfalufölde nevű helyen jutottak birtokokhoz61. 53 MÓL DL 93200. 54 MÓL DL 30038. 55 MÓL DL 16549. Az oklevél átírása 1497. 56 Engel 1996, 238. 57 MOL DL 30319. 58 MOL DL 17628. 59 Kőfalvi 2006, 390-391. nr. 804. 60 MÓL DL 18083. 61 ZO 11.612-613.
