Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Megyeri Anna: „…maradandó öröm emlék…”. Mindszenty (Pehm) József építkezései Zalaegerszegen
Mindszenty (Pehm József) építkezései Zalaegerszegen 87 helyett 60, a Katolikus Legényegylet elnöke 25 helyett 50 pengőt, az egylet az eddigi 101 pengő helyett évi 201 pengőt tartozik fizetni. A Gazdakör részére a termet dijazás nélkül engedték át, csak a leolvasott villanyvilágítást kellett fizetniük, viszont a takarítást és a fűtést ingyenesen bocsátották rendelkezésükre. Idegen egyesületek kérésére előadás és mulatság esetén 50 pengő volt a terembérlet, a leolvasott villany mintegy 20 pengő, takarítás és fűtési díj 20 pengő volt. Ha csak hangversenyt tartottak, akkor ennek felét kellett fizetni. A nagyteremmel alkalmanként még három termet, a színpadot és a két öltözőt engedték át.67 1931. március 7-én számoltak be arról, hogy a hatóság kiadta a lakhatási engedélyt a Kultúrházra. A következő közgyűlés véglegesítette a bérleti díjakat, a „szociális misszió” évi 25 pengős díját, tekintettel karitatív működésükre, nem emelték fel. A házról a házmester és a házigazgató gondoskodott. A zárórát 10 óra 30 percben szabták meg. A mulatságokat kiszolgáló vendéglősök kiválasztásába azonban az egyházközség a hozzászólás jogát kikötötte magának.68 A negyvenes évek elején telente még nagysikerű korcsolyapályát is működtettek a székház melletti vizenyős területen, ahol az olcsó belépti jegy fejében szórakozhattak a fiatalok. A plébánia átépítése Pehm József folyamatosan igyekezett területei eladásából jövedelemhez jutni, például 1930-ban adott el az Avasi-dűlőben 1694 négyszögöl szántót (4 pengős áron) a város számára, mely 5544 pengőt tett ki. 1935-ben kezdte meg, és két éven át folytatta egy 6 kát. holdas szántó értékesítését, melyet házhelyekké parcelláztatott.69 A parcellázásból befolyt összeg egy részét a plébánia átépítésére fordította. Azonban ezzel kapcsolatban nehézségei támadtak, ezért a püspökhöz, ő pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordult, levelében a plébánia építésével kapcsolatos iratokat is mellékelte. Kifejtette, az apátplébános tervei szimpatikusak számára, mert így a zalaegerszegi plébános megfelelő lakáshoz jut a kegy uraság nagyobb megterhelése nélkül, s „lehetővé válik az egyházi törvénykönyv által sürgetett vita communis clericorum: a hitoktatók a plébánossal egy épületbe kerülhetnek. ” A javadalom szempontjából is előnyös a kivitelezés, mert a kétemeletes építkezés gazdaságosabb, mint az egyemeletes. Megjegyezte: míg ő támogatta a terveket, a székeskáptalan kezdettől fogva iparkodott az építkezést megakadályozni. A tervet sem fogadta el, egyemeletes épületet javasolt, azonban engedélyezte, hogy „a földeladásból rendelkezésre álló pénzből és esetleges kölcsönből” történjék az építkezés. Most pedig éppen ebben talált hibát, s a szükséges kölcsön felvételéhez sem járult hozzá: kifogásolva azt, hogy a plébános pénzt kölcsönzött, miközben tartozása van. A püspök megvédte az apátplébánost, aki az ingatlaneladási összegekből tényleg 9000 pengős kölcsönt vett, illetve adott, azonban az apátplébános azt állította, hogy az előző püspök ezt engedélyezte. Azt is indokoltnak találta, hogy „ az ingatlaneladások már régebb idő óta folynak a helyi viszonyok miatt. Ehhez annak idején általános egyházhatósági engedélyt kapott.” Az én kormányzásom idején, folytatódik a levél, az eladott parcellák árát az apátplébános részben ingatlanba fektette; ezeket a szerződéseket is látta a vagyonkezelési tanács, részben most meglévő összeget akarja most felhasználni az apátplébános építkezésre. Végül a nyomós érv: minden remény megvan arra, hogy az építkezési költséget egy-két éven belül ki lehet fizetni. Majd kérte az építkezés engedélyezését, „mert az apátplébános úr annyi kötelezettséget vállalt, hogy az építkezést mindenképpen meg kell kezdeni. Az pedig, hogy az épületet hogyan hasznosítja, az a javadalmas dolga. ” A ftervezett bérlő], az erdőfelügyelőség ellen senkinek nem lehet kifogása, zárta sorait a püspök 1936. június 23-án.70 1936 júniusában meg is érkezett a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélye a plébánia kibővítésére, azzal a kikötéssel, hogy a kegyurat csakis a régi kegyúri kötelességek terhelhetik, vagyis a plébániaépület fenntartásáról „csakis az újonnan építendő épületrészek kikapcsolásával lesz köteles gondoskodni. ”71 Az 1936. július 1-jén kelt építési szerződés szerint Pehm József apátplébános vállalatba adta, Eckhardt Ferenc vállalkozó pedig elvállalta Andráskay Müller István költségvetése alapján a plébániaépület átalakítási, bővítési és II. emeleti építési munkáival kapcsolatos ácsmunkákat, 4570 pengő összegért. (A kivitelezés fővállalkozója Andráskay Müller István volt, aki a kőműves munkát végezte.) A szerződés szerint az új tető ácsolását a falak felrakása után azonnal kezdeni kel67 Plébánia irattár, egyházközségi jgyk. 1931. február 24. 68 Plébánia irattár, egyházközségi jgyk. 1931. március 8. 69 Plébánia irattár, egyházközségi jgyk. 1930. 70 SZEL 1936/1443 71 SZEL 1936/1329
