Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Béres Katalin: Mindszenty József és Zalaegerszeg kulturális élete
Mindszenty József és Zalaegerszeg kulturális élete 73 egyetértett Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel abban, hogy a tanulatlan és demokráciára éretlen tömegek veszélyesek a társadalomra, ezért kezdettől maga is részt vett a népművelési munkában. 1924- ben történt megalakulásától tagja lett mind a Zala vármegyei, mind pedig a zalaegerszegi Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak. 1927-ben megírt Zala segélykiáltása című művében templomokat és iskolákat sürgetett a mély anyagi és szellemi nyomorban élő göcseji nép felemelésére,43 a vármegyei népművelési bizottság tagjaként pedig maga is szervezte a téli falusi analfabéta tanfolyamokat, ismeretterjesztő előadás- sorozatokat stb. Jó barátjával, Bődy Zoltán alispánnal lelkesen támogatták a Göcsej értékeinek feltárására és megismertetésre 1932-33-ban kidolgozott népművelési munkatervet, amelynek eredményeként elkészült Serényi Árpád és Fára József Göcsej földje, népe és népművészete című 120 diából álló vetítettképes előadássorozata,44 amely mind a községekben, mind pedig a város egyesületeiben bemutatásra került. A levéltáros jóvoltából létrejött egy kicsiny néprajzi gyűjtemény is, nem véletlen tehát, hogy az 1940-es évek elején az apátplébános maga állt az élére a Göcseji Múzeumot megalapozó gyűjtőmunkának és az azt szervező és működtető egyesületnek. Zalaegerszeg népének művelésében hasonló intenzitással vett részt. A húszas években még a népművelési bizottság által felkért egyik vagy másik városi egyesület szervezte az egész város számára a téli hónapok legfőbb „szellemi táplálékát” - a népművelés legolcsóbb és leggyakrabban alkalmazott formáját -, az ún. liceális előadássorozatokat. Ezek azonban a többször említett társadalmi elkülönülés miatt sikertelenek voltak, a zalaegerszegiek nem igen jártak el a nem a saját egyesületük által szervezett összejövetelekre. A harmincas években a népművelési bizottság az egyes egyesületek feladatává tette a téli program- kínálat megszervezését, ettől kezdve a katolikus és a világi társaságok keretében intenzív és széleskörű népművelési munka folyt. A vegyes tartalmú, vallási, erkölcsi, történelmi, irodalmi és gyakorlati témájú előadásokat tartalmazó ismeretterjesztő sorozatok mellett tanfolyamokat is szerveztek, ahol hasznos, a társadalom és gazdaság igényeihez igazodó, a gyakorlatban azonnal alkalmazható tudást szerezhettek a résztvevők. A Leánykongregáció kulturális szakosztálya például német nyelvtanfolyamot indított. A Szociális Misszió Társulat az írni-olvasni nemtudókat vette pártfogásába, nekik szervezett vizsgával végződő analfabéta tanfolyamokat. Ugyancsak ők a háziipar meghonosítása érdekében, s azért, hogy némi keresethez juttassák a szegénysorsú lányokat, asszonyokat, szövőtan folyamokat is működtettek. A plébános a népművelési bizottságokban nemcsak szervezte a népnevelői munkát, hanem paptársaival együtt rendszeres előadója volt mind a világi, mind pedig a vallásos egyesületek liceális sorozatainak. Tartott előadást hit és erkölcsi kérdésekről, Biró Mártonról, Zala megye egyházi múltjáról stb. Előadásait mindig telt ház előtt mondhatta el, erről nemcsak tekintélye gondoskodott, hanem szuggesztív előadói stílusa, szabatos kifejezőkészsége. Anyagi támogatást is nyújtott a népművelési programok megvalósításához, az 1925-26-os évben 250 000 Koronával segítette a városi bizottság munkáját.45 Az I. világháború után a városban újjászerveződő népművelési munkát Klebelsberg Kunó vallás- és köz- oktatásügyi miniszter is pozitívan értékelte, 1923-ban több más zalaegerszegi népművelővel együtt Pehm József plébánosnak is elismerését és köszönetét fejezte ki „az iskolán kívüli népművelés terén kifejtett buzgó és eredményes munkásságáért ”.46 A korabeli népművelés legnépszerűbb és legsikeresebb formája a műkedvelő színjátszás volt, amely a zalaegerszegi apátplébános teljes támogatását élvezte. Szinte minden egyesületben szerveződtek színjátszók, akik a maguk örömére, társaik szórakoztatására és rendszerint jótékonysági célból tanultak be színdarabokat és adták elő azokat. A hivatásos színházakkal szemben annyi előnyt élveztek, hogy mindig számíthattak a telt házra, hiszen az egyesületek tagjai, családi és baráti kapcsolataik révén nagy közönséget vonzottak. A bemutatott művek az olcsó vígjátékoktól, a népszínműveken és vallásos témájú, erkölcsnemesítő szándékú műveken keresztül a magas kultúrát képviselő színművekig terjedt. Hogy néhány példát is említsünk: 1923-ban a Hölgykongregáció előadásában Weishoffer: Árpádházi Szent Erzsébet című 5 felvoná- sos művét tekinthették meg az érdeklődők,47 1926-ban a Szociális Misszió Társulat Hevesi Sándor: Elzevir című darabját mutatta be, 1927-ben az Iparoskor mű43 [PEHM] 1927 44 FÁRA [én.], Az Iskolánkívüli népművelés hatalmas munkája Zalában. ZMU 1933. okt. 1.1. 45 Adomány. Zalavármegye, 1926. jan. 22. 2. 46 Miniszteri elismerés a népművelési ügy támogatóinak. ZMU 1923. nov. 18. 3. 47 A Hölgykongregáció színielőadása. ZMU 1923. nov. 18. 3.
