Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Béres Katalin: Mindszenty József és Zalaegerszeg kulturális élete
Mindszenty József és Zalaegerszeg kulturális élete 69 városba érkező truppok pártfogására szólította fel a közönséget. Sokat ostorozta a város polgárainak ízlését, azokat, akiket csak az „ostoba és ízléstelen zenés vígjátékok, sikamlósságok” vonzottak a színházba. Mivel a színtársulatok általában „fagyos közönyt” tapasztaltak a „magasabb irodalmi értékű” színművek és drámák iránt, hogy bevételüket biztosítsák, kénytelenek voltak repertoárjukban a könnyebb műfajokat, operetteket, bohózatokat előnyben részesíteni. Egy- egy ilyen bemutató után persze a Zalamegyei Újság kritikusa is bírálta a látottakat. 1936-ban Darvas Ernő színtársulata mutatta be az Após a tilosban című bohózatot, akkor születtek ezek a sorok: „Elhisszük, hogy a malackodás jó üzlet; a közönség egy része szereti, amint a tegnapi előadás is mutatta, de az üzletnek nem szabad alárendelni a színház által állítólag képviselt művészetet [...] A színház, ha nevelő tényezőnek tartja magát, akkor ne a közönség alantasabb érzéseit csiklandozza, hanem tényleg neveljen: fejlessze a művészi, a nemes, a jó iránti érzéket. ”16 A lap ugyanígy szóvá tette a mozi műsorában található erkölcstelennek, hazafiatlannak, normasértőnek ítélt filmeket is. 1941 elején Színház- és filmalosztály alakult a katolikus egyház legnagyobb világi mozgalma, az Actio Catholica Sajtószakosztályán belül, többek között azzal a céllal, hogy ellenőrizze, propagálja vagy bírálja a hazai filmkínálatot. Ettől kezdve a Zalamegyei Újság is rendszeresen közölte az AC filmkritikáit. E filmbírálatok azonban nem voltak különösebb hatással a zalaegerszegiek mozilátogatási szokásaira, a negyvenes években ugyanis egyre gyakrabban jelentek meg olyan cikkek a Zalamegyei Újságban, amelyek a nemzetnevelés szándékától vezérelve a nagy népszerűségnek örvendő kém és kalandfilmeket, vadnyugati történeteket filmponyvának minősítették, és betiltásukat követelték. Nem tudták megakadályozni a kritikák az ún. erkölcstelen filmek megtekintését sem, sőt a tiltott gyümölcs, mint mindig, akkor is kívánatosnak bizonyult. Gábor Béla, az Edison mozi igazgatója, a kritikák ellenére jó kapcsolatokat ápolt az egerszegi plébániával és a katolikus szervezetekkel, megkülönböztetett figyelemmel tekintett Zalaegerszeg katolikus társadalmára. Mozijában megtekinthető volt minden, a korszakban született egyházi vagy vallásos témájú film. E bemutatók esetében ugyanis Gábor számíthatott a plébánia és a Zalamegyei Újság támogatására is, így garantált volt a telt ház és a bevétel. Emiatt rendre helyet adott a különböző katolikus egyesületek által szervezett filmvetítéseknek is. A két világháború között Zalaegerszegnek nem volt kulturális infrastruktúrája: sem a vármegye, sem a város nem működtetett közművelődési vagy kulturális intézményt, de nem tartott fenn kulturális életet szervező városi hivatalt, s kulturális bizottságot sem, ezért Zalaegerszeg polgárainak művelődése, szórakozása 1920 és 1944 között a háború előttről örökölt és újonnan alakult egyletek, egyesületek, körök és különféle szervezetek keretében és szervezésében történt. A világi egyesületek mellett szépszámú, a katolikus egyházhoz kapcsolódó hitbuzgalmi és karitatív egyesület működött a városban.17 Közülük a Katolikus Legény- egylet, a Hölgyek és Leányok Kongregációja valamint a Szociális Missziótársulat kezdte ténykedését még Pehm plébános városba érkezése előtt. Az 1900-ban alakult Katolikus Legényegylet, amelynek tiszteletbeli elnöke lett, a város katolikus iparos és munkás ifjúságát tömörítette. Az egyesületben folyamatosan élénk kulturális élet folyt, mintegy 500 kötetes könyvtárral is rendelkezett. A zalaegerszegi úriasszonyok és lányok az 1916-ban alapított Hölgy- és Leánykongregációban szerveződtek.18 Talán ez a két hitbuzgalmi egyesület volt Pehm plébános legnagyobb segítsége zalaegerszegi évei idején. Az asszonyokból szervezte meg utcaapostoli hálózatát, amelynek segítségével pontos képet kapott hívei testi és lelki állapotáról, anyagi helyzetéről, s többek között ők voltak a végrehajtói az apátplébános szociális programjainak is.19 A Leánykongregáció kezdeti hitbuzgalmi és hitvédelmi tevékenysége után az 1930-as évek elejétől szociális irányban mozdult el, ők szervezték a kistestvér, nagytestvér mozgalmat, amelyben egy-egy szegénysorsú leánytársuk patronálását vállalták. 1933-tól az ő feladatuk lett a KALÁSZ mozgalom20 terjesztése, a falusi katolikus lányszervezetek létrehozása. Mindemellett a két egyesületben komoly kulturális és népművelő munka is zajlott. Az ugyancsak nőkből álló, Szirmai Miksáné vezette Szociális Missziótársulat már 1916- tól szervezte a városi szegénygondozást, nő- és csecsemővédelmet.21 Az apátplébánost segítve a hölgyek, akiknek jó része tagja volt a Hölgykongregációnak is, 16 Színház. ZMU 1936. jan. 19. 4. 17 PAKSY 2011, 195-198. 18 Húszesztendős fönnállását ünnepelte a Leánykongregáció. ZMU 1936. máj. 26. 2. 19 TYEKV1CSKA [é.n.] 252. 20 1936-ban alakult meg a Katolikus Lánykörök Szövetsége. Elsősorban a falusi lányok katolikus szellemű nevelésével foglalkozó mozgalom, amelynek célja volt a keresztény értékek közvetítése és erősítése, a lányok felkészítése a női hivatás betöltésére, és a társadalom újjáépítésének segítése a családokon keresztül. 21 PESTHY 1931, 175.
