Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kovács Zsuzsanna: Egy elfeledett, majd újra felfedezett vidék – 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban
Egy elfeledett, majd egy újra felfedezett vidék — 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban 253 A kötött berendezési elvek, amelyek nagyrészt az elérhető bútorok formáiból adódtak, a kockaházakban már teljesen feloldódnak, korlátok igazán nem is léteznek. A dolgozat másik nagy kérdése, hogy kik lakják ezeket a kockaházakat, hogyan élnek az infrastrukturális fejlesztések és a gazdasági átalakítások nyomán megváltozott településeken. A kockaházakban lakók élete ugyanis egy sajátos életformát valósít meg, egy korszakot a falvak életében, amely mára ismét változni látszik. Báli János találó terminológiáját használva, a „kockaházak népe” jól kifejezi azt a falusi társadalmat, amely újonnan épült kockaházaiban éli aktív évei falusi mindennapjait a Kádár-korszakban, és akiket az tesz csoporttá, hogy egy meghatározott korszakban a központi tervezés által erőteljesen meghatározott körülmények között élik sok tekintetben országosan is hasonló életüket. A megélhetési stratégiákat összegezve négyféle családtípust fedezhetünk fel. A férfiak mindegyik családtípusban dolgoznak, előttük két út állt. A helyi TSZ- ben, vagy betanított munkásként a közeli város, vagy nagyobb település gyárában végzett munka. A vizsgált családok között olyan nem volt, ahol a férfiak nem naponta ingáztak, hanem hosszabb időre kényszerültek elhagyni a családjukat. A nők esetében két lehetőség állt a család előtt: otthon maradnak és ellátják a háztáji gazdaság munkáinak nagyobb részét, vagy elmennek dolgozni. Az utóbbi eset akkor állt a nők rendelkezésére, ha a fiatal pár az idős szülőkkel lakott, akik magukra tudták vállalni a háztáji gazdaság ellátásának feladatait. A megélhetési stratégia-variációk tehát az alábbiak: A, Férfi dolgozik (TSZ-ben vagy gyárban) - nő otthon marad B, Férfi dolgozik (TSZ-ben vagy gyárban) - nő otthon marad - a pár az idős szülőkkel él együtt C, Férfi dolgozik (TSZ-ben vagy gyárban) - a nő dolgozik - a pár az idős szülőkkel él együtt D, Férfi dolgozik (TSZ-ben vagy gyárban) - nő dolgozik - a pár a szülők nélkül él A falusiak évszázados egzisztenciájukat adó földtől való megfosztása, TSZ-ek létrejötte, és az itt végezhető munka, illetve a városokban végezhető ipari munka szintén a korábbi évszázadok életmódjától különböző, kisebb vagyoni különbségekkel ugyan, hasonló életfeltételeket teremt. A kockaházak népe így aktív életszakaszának első felében nemcsak a családjának évszázadokon keresztül megélhetést adó, tulajdonában hagyott kisméretű föld által nyújtott gazdaságból, hanem fizetett munkából is él. Jövedelmének nagy részét eleinte a házépítésbe, majd annak felszerelésébe, berendezésébe forgatja. A nyolcórás munkával kialakuló szabadidejének nagy részét is a háza felépítésére használja, majd a kiegészítő gazdaságban szükséges munkára fordítja. Később, a házépítés terhei alól felszabadulva a családok megtehetik, hogy egy korábban nem ismert szabadidős tevékenységgel, a vállalati üdülőkben való pihenéssel töltsék a szabadságukat. Egy térség, amely korábban a helyi viszonyok és körülmények miatt évszázados elzártságban működik, a központi falufejlesztési törekvések miatt hogyan zárkózik fel a Kádár-korszak átlagos falvaihoz? Térségünk a vizsgált időszakban, Gellénházától eltekintve, amely mint ipari település egy sajátos utat járt be, a központi fejlesztésnek megfelelően országos tendenciákat mutatott. Ma azonban, központi tervezés nélkül a kockaházak népe ismét helyi sajátosságokat mutat, amely leginkább a térség aprófalvas szerkezetének nehézségeiből adódik. Ma ismét a közlekedés problémái és a munkahelyek hiánya jellemez sok települést. Másfelől, míg a Kádár-korszakban a falusiak vállalták, hogy a településekről a közeli központok munkahelyeire jártak el, de naponta vagy a hétvégén hazautaztak és dolgoztak a gazdaságban, a mai kor fiatal családjai inkább teljesen felhagynak a gazdasággal és a falusi élettel, hogy kényelmesebben, a munkahelyükhöz közel éljenek. A 60-as és 70-es években fiatal generáció, ma időskorú, akik a településeik munkaerő-megtartó erejének hiányában családjaik nélkül, sokszor egyedül maradnak. Nyugdíjazásukat követően jövedelmük csökken, bevételük megélhetésükre elég, lakóházaik modernizálására már nem maradnak anyagi erőforrásaik, így lakóházaik a 60-70-es évek reliktumai. A vizsgált települések közül csak Gellénháza járt be egy, a mai korszakra is kiterjedő sajátos fejlődési utat, hiszen az 50-es években egy Káváshoz hasonló, a megyeszékhelyhez közel álló település volt, amely az olajtermelés hatására jelentős nagyközséggé nőtte ki magát, a település méreteihez és anyagi körülményeihez alakított infrastruktúrával. Az olajkorszak után azonban a megnövekedett lakosságának köszönhetően, nem az olajos aranykornak megfelelő jólétben, de továbbra is több működő infrastruktúrával a megyeszékhely egyik zöldövezetévé tudott válni, ahol új lakópark épült, működik az iskola, és tömegközlekedéssel is elérhető. A térség fejlődése és átalakulása Kutatásunk során az interjúkból több család- és életmódtípus rajzolódik ki, jól leképezve az országos társadalmi tendenciákat, illetve azok helyi sajátosságait. Flasonló gazdasági környezetben, kollektív in
