Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kovács Zsuzsanna: Egy elfeledett, majd újra felfedezett vidék – 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban
248 Kovács Zsuzsanna tói 13 kilométerre, déli irányban elhelyezkedő, az olajkitermelés időszakában néhány százfős faluból, 1000 fő feletti lakossal rendelkező községgé fejlődő, úgynevezett „olajos falu”; Szentgyörgyvölgy - a szlovén határtól néhány kilométerre fekvő, korábban jószerivel 30 hold vagy afölötti birtokokkal rendelkező nagygazdák által lakott település, amely a határsávban érvényes megszorítások miatt és a falu irányításában erőteljesen résztvevő nagygazdák kitelepítése eredményeképpen erőteljes hanyatlásnak indult; Nemesnép - szintén a szlovén határ közvetlen közelében fekszik, így a határsávba eső, pici szeres település, amely kulákok kitelepítése után mára alvó településsé változik; Résznek a 86-os út mentén, a szlovén határtól 10 kilométerre fekvő, út menti település, amely a főút közelsége és a közelben még ma is elérhető álláslehetőségek miatt egy viszonylag jó helyzetben lévő zalai kistelepülés. A kutatás tárgya pedig egy háztípus, a kockaház és a benne lakó családok életmódjának vizsgálata. A kockaház alatt azt a falvakban és városokban egyaránt megtalálható családi háztípust értem, amelyek külső jegyeikben hasonlóak, első ránézésre közöttük mutatkozó különbség csupán a házak színe. Kocka formájuk, sátor tetejük, utcafrontra néző két egyforma ablakuk szinte megtévesztésig egyformának mutatja ezeket az épületeket. Alaposabban szemügyre véve azonban több különbözőséget is láthatunk közöttünk. Mindenesetre a ház képét erősen meghatározó bizonyos külső jegyek egyformák, így egyik legfontosabb közös jellemzőjük, hogy utcai frontjukon két egyforma méretű ablak található, a házak minden esetben azonos magasságú lábazattal rendelkeznek (amitől csak akkor térnek el, ha a terepviszonyok ezt szükségessé teszik), és egyszintes típust képviselnek. Úgy vélem, a kockaházon, a hozzá tartozó zöld udvaron, gazdasági udvaron, a házban lakók mindennapjaiból felrajzolható a 20. század egyik legnagyobb, a vidéket érintő alapvető változásának, vagyis a paraszti társadalomból falusi társadalommá alakuló társadalmi csoportnak és a lakóhelyének, a falunak a változása. Ezek az épületek ugyanis kollektivizálást követő társadalmi, gazdasági és a mindezekből következő megélhetési módok kiszolgálásának megfelelően épülnek fel és szolgálják a megváltozott keretek között élő családok mindennapjait. Formájuk teljes mértékben különbözik Magyarország bármely vidékén lévő falvak tradicionális építési kultúrájától, így egy jó ideig idegen részei a településeknek. Megvalósítják azonban mindazokat a modernizációs vívmányokat, amelyeket a falvak, és benne a házak komfortosabbá tételét szolgálja, így ha az építésüket követően nem is, de rövid időn belül áram kerül az épületbe. A ház szerkezetét eleve úgy is alakítják ki, hogy villanyáram kerül bele. Kötelező elem a fürdőszoba jelenléte, amely sokáig csak az engedélyezéshez beadott tervrajzok része. Minden helyiség belülről érhető el, nem tartozik az épülethez pitvar, amely fontos, új kényelmi elem. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy a gazdasági munkák során piszkossá váló lábbelikkel a sár, a kosszal járó munkákkal a szemét nem csak egy helyiségbe kerül. A probléma áthidalására jönnek létre később a nyári konyhák. Az új típusú lakóházban a konyhák sokkal kisebbek, mint a parasztházakban voltak, hiszen a központi tervezés azzal számol, hogy a falusi asszonyok munkát vállalva kevesebb időt töltenek a konyában, a boltok és a bolti készáru elerjedésével pedig kevesebb áru elkészítésére lesz szüksége a családoknak, így a konyha kisebb jelentőségű térré válik majd. A ház formáján, külső megjelenésén kívül a hozzá tartozó udvar is különbözik. A korábbi lakóházakhoz tartozó udvarral szemben az egyik leglátványosabb különbség az új telkek mérete, amely jóval kisebb, a paraszti lakosság életmódjához igazítva, amely immár nem a saját gazdaságból történő megélhetéssel számol. A korábbi évszázadokhoz képest gyökeresen új falusi mindennapok egyik képviselőjeként tekintek a kockaházra, amely mint új, a korábbi falusi hagyományokkal szinte teljes mértében szakító mindennapokhoz igazodó, steril lakóépületként jön létre. A hétköznapok gyakorlata, az új szokások, megélhetési tradíciók mentén zajló történések mellett természetesen számtalan régi,jól berögzött és bevált rutin is fennmarad, így a család életéhez igazodva feltételezésem szerint a lakóház is alakulni kezd. Dolgozatomban az életmód és a lakóház együttesében fellelhető kapcsolatokra és változásokra kívánok fényt deríteni. A vizsgálatba vont épületek 1960 és 1976 között épültek, amely időszak a falusi magánerős építkezések egyik csúcspontját jelentette, és a fenti társadalmi változás egy jól vizsgálható periódusának időszaka. A korszak fenti időszakában épül a kockaházak jelentős része, később pedig a 70-es évek végétől a ’80-as évek végéig épülnek az alapterületükben jóval nagyobb, kétszintes családi házak, amelyek elemzése már nem témája a dolgozatnak. A magánerős családi házépítések csúcsa országosan az 1949—89 közötti időszakra tehető, hiszen ebben a korban a lakóház volt az egyetlen birtokolható vagyontárgy,2 amelyek 2 VALUCH 2001,399.
