Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
228 Horváth Hilda séért kifejtett tevékenységét és fáradozását ismerték el. Nemcsak alkotásaival, hanem sorozatban kiadott művészi igényű tervrajzaival is igyekezett példát adni a kor hazai szakiparosainak. 1904-ben publikált hatvan mintalapja egyaránt hasznosnak bizonyult a műiparosok és a szakiskolák számára, hiszen azokat a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően állította össze. Ebben sokat segített anyag- és technikaismerete, valamint tanári gyakorlata, hiszen Faragó 1899-től az Állami Felsőipariskola tanára volt. Életművének másik fontos kiadványa - és tanári működésének szinte kézikönyve - a lakberendezés történetét átfogó és végigkövető bútortörténeti rajzsorozata, amely A bútor és lakberendezés története címmel jelent meg. Ebben az állami ipari szakiskolai tanárok részére tartott, 1912. évi szünidei tanfolyam előadásait foglalta össze, és az ókortól kezdődően a 19. századig nyújtott áttekintést a bútorművészetről, az általa fontosnak tartott és kiemelt darabokon keresztül, fólió méretű ábrákkal illusztrálva. A kiadványban szembeszökő az erőteljesen faragott szekrények, ládák, székek kiválasztása, mely bútorok Faragó ízlése és értékítélete nyomán, részben architektonikus jellegüknek, de legfőképpen plaszti- citásuknak, már-már szobrászi igényességüknek köszönhetően kerültek a sorozatba. Mind művészetének, mind gyűjtői tevékenységének markáns vonása volt ez a sajátos vonzódás a síkból kitörő plaszticitás, az erőteljes szobrászi megoldások iránt. Ugyancsak finom érzékkel nyúlt a különféle stíluskorszakok díszítményeihez, kiemelve azok fő jellegzetességeit, s szinte gyönyörködve az apró részletekben, az ornamensek gazdagságában. Bútortörténeti összefoglalásához alapos, körültekintő, széleskörű kutató- és gyűjtőmunkát végzett, amit az Iparművészeti Múzeum Adattárában részlegesen fellelhető kivágat- és fotógyűjteménye is tanúsít. Főként német illusztrációk vannak e kollekcióban, magángyűjtemények és közgyűjtemények tárgyairól, valamint aukciós katalógusok anyagából. Az egykorú tárgyfotósok közül kiemelkedik C. Teufel, müncheni udvari fotográfus.4 Faragó szakmai sokoldalúságát és tájékozottságát - fotógyűjteménye mellett - szakkönyvtára is bizonyítja. A képző- és iparművészet különböző területeit átfogó kézikönyvek, az enteriőr- és bútormüvészettel foglalkozó monográfiák, a szobrászat történetét bemutató illusztrált kiadványok, a kor jeles és meghatározó szakembereinek művei egyaránt megvoltak nem nagyszámú, ám gondosan összeválogatott könyvei között. Elsősorban összefoglaló kötetek voltak a tulajdonában. Sokoldalúságáról vall, hogy egyaránt érdekelték a képzőművészeti és iparművészeti alkotások, a bútorok mellett kiemelten a keleti szőnyegek, valamint az ázsiai és európai művészet számos területe, közülük főként a spanyol mesterek alkotásai. Volt néhány gyűjtéstörténeti munka is Faragó tulajdonában, továbbá aukciós katalógusok és szakmai folyóiratok (Pantheon, Der Cicerone több évfolyama). Faragó gyűjtésének iránya A magyar műgyűjtés történetében szinte egyedülálló módon Faragó gyűjtésének irányát a „testközeli” szakmai gyakorlat és a mesterségbeli tudás határozta meg: az anyagok és technikák magas szintű ismerete és a művészettörténeti képzettség, mely nem csupán a bútorművészet egyes korszakaira irányult. Szaktudása birtokában azonban mégsem pusztán tanulmányi célú mintakollekciót teremtett (bár egykét darabja magát a kivitelezés gyakorlatát, folyamatát szemlélteti), hanem ezen felülemelkedve egyetemes igényű, sokrétű mügyűjteményt. Ennek létrehozásában, minden bizonnyal sok más tényező mellett, különösen két meghatározó gyűjtő és gyűjtemény befolyásolta: az egyik, vélhetően távoli rokona, Frederic Spitzer nagyhírű kollekciójának példája (Spitzer katalógusának elkészítésében részt vett, amidőn alkalma volt kézbe venni a nem mindennapi gyűjtemény darabjait), a másik pedig a magyar műgyűjtés-történet kiemelkedő polgári gyűjtője, Ráth György hatása volt. Tőlük tanulva, gyűjteményükből merítve, ám ezektől függetlenül mégis egyénit alkotott. Faragó összességében egyfajta régiség-gyűjteményt teremtett. Ebben is tetten érhető a nagyvonalú és nagy volumenű külföldi gyűjtemények hatása - elsősorban vélhetően éppen az említett távoli rokon, Spitzer közvetlen befolyásának köszönhetően. Gyakorlatilag a korabeli ’mamut’ gyűjteményeket követi és képezi le Faragó kollekciója, bár természetesen szerényebb méretekben és kevésbé látványos, attraktív darabokkal, de szinte minden tárgytípust, tárgycsoportot követve. Magyarán hasonló tárgyféleségeket találunk nála is, mint az akkor etalonnak tekintett gyűjtőknél. Ebben az esetben azokról a gyűjtőkről van szó, akik nem örökségként kapták meg gyűjteményük magját, ha4 A Faragó tulajdonában lévő fényképek minden bizonnyal Csányi Károly tulajdonába mentek át, aki - egy-két esetben - Faragó nyomtatott névjelzését eltakarta. Végül Csányi hagyatékával kerülhetett be a múzeumba.
