Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
Faragó Ódon, a „zalai láma ” iparművészeti gyűjteménye 229 nem saját maguk búvárkodásai nyomán hozták létre sokrétű kollekciójukat. Feltűnő módon egybevág az etalonnak tekintett gyűjtemények koncepciója és Faragó műtárgyak iránti érdeklődése: ugyanis a nagy régiség-gyűjteményekben szintén jelentős szerepet kaptak az iparművészet történetében technikai újdonságokat hozó vagy hordozó tárgyak, tárgytípusok, Faragó pedig - éppen képzettsége okán - maga is szívesen foglalkozott a mesterségbeli technikai tökélyre törekvő vagy azt megtestesítő alkotásokkal. Melyek a Faragó által példaképnek tekintett kollekciók főbb gyűjteménycsoportjai? Markánsan rajzolódnak ki bizonyos gyűjtemény-egységek és jellegzetes tárgytípusok minden idők egyik leggazdagabb gyűjtője, Spitzer kollekciójában.5 Az antikvitás, a középkor és a reneszánsz stíluskorszak átfogó és mértékadó iparművészeti gyűjtése volt az övé. Kollekciója reprezentálta az anyagok sokféleségét és a mesterségbeli tudás diadalát az anyagok felett, kvalitásos tárgyak, igazi műremekek sorozatán keresztül. A művészi invenció, valamint innováció történetének magas szintű illusztrációja a gyűjtemény. Gyűjtőjük hihetetlen jó áttekintéssel rendelkezett az egyetemes iparművészet történetéről és a meghatározó irányvonalakról, újdonságokról, ugyanakkor éles szemmel vette észre azokat a területeket is, amelyek gyűjtésével korábban nem igazán foglalkoztak. A Spitzer-gyűjteményről kiadott kötetekben tárgycsoportok szerint ismerhetjük meg a műveket. Az első kötetben az antik tárgyak után az elefántcsontok, az egyházművészeti alkotások, valamint a kárpitok kaptak helyet. A másodikban a festett zománcok, bútorok és fafaragványok mellett fajanszok láthatók, valamint a kortársak által kevésbé gyűjtött zárak, lakatok és bőrtárgyak, a harmadikban profán ötvösművészeti alkotások, féminkrusztációk, üvegek, ékszerek, grés, evőeszközök, faragványok, a negyedikben pedig itáliai, hispano-mór és keleti fajanszok, végül különféle anyagból készült szobrok, plakettek és érmek. Az ötödik könyvben a gemmák, tudományos eszközök, kódexek, textíliák, különlegességek, a hatodikban pedig a fegyverek találhatók. Érdekes módon, ha sorra vesszük a felsorolt tárgycsoportokat, szinte mindegyikkel találkozunk Faragó gyűjteményében is, vagy pedig hasonnemű tárgy típusokkal: gazdag plasztikai gyűjtemény - többek között elefántcsontokkal liturgikus tárgyak, bútorok és faragványok (európaiak mellett japánok is), keleti szőnyegek, ötvösművek, különféle fém tárgyak, fegyverek, régi magyar ékszerek, ázsiai bronzok, távol-keleti (kínai, japán) és európai porcelánok, fajanszok, és még üvegek is. Amint látjuk, természetesen szerényebb a válogatás, mint Spitzer- nél, de az érdeklődés irányát és a súlypontokat illetően ahhoz hasonló. Ám a helyi tradíciók és természetesen az anyagi lehetőségek meghatározták, behatárolták Faragó gyűjtését, kárpitok helyett keleti szőnyegeket gyűjtött, az antikvitás teljes korszakából pedig pár hellenizmus kori tárgyat emelt ki. Ugyanakkor időben sokkal nagyobb idősávot fogtak át műtárgyai, mint Spitzeré, hiszen 18. századi tárgyakat (Louis XVI bútorok, porcelánok, barokk faragványok) is befogadott otthonába. Szintén nagyvonalú, a maga korában elismert gyűjtemény volt Kari Adalbert Lanna cseh nagyiparosé, akinek szerteágazó gyűjtését halála után fia örökölte, és gyarapította tovább. Még ha nem is vetekedhetett Spitzer abszolút monumentális és mindenekfölött álló kvalitásos műtárgy-együttesével, de szintén a régiséggyűjtés változatosságát és az iparművészeti tárgygyűjtés komplexitását reprezentálta - azon túl kitűnő könyvtár, metszet és rajz, valamint természetesen festménygyüjtemény is tartozott hozzá. Zománctárgyak, kisplasztikák, fémekből készült művek, ötvöstárgyak, majolika, fajansz, porcelán és üveg edények, bőrtárgyak, bútorok, textíliák, fegyverek, hangszerek, antik régiségek, fa-, elefántcsont és egyéb faragványok egyaránt voltak tulajdonában. A kollekciót Faragó is ismerte, sőt a gyűjtemény aukcióján vásárolt is belőle. Tulajdonképpen két tárgyról (egy lőportartóról és egy csészéről) van információnk, hogy a Lanna- gyüjteményből származnak, az árverési katalógust végignézve azonban csak az egyiket, az 1820 körüli évekből származó berlini porcelán talpas csészét tudtuk azonosítani, amit illusztráltak is a kiadványban, 1909-ben.6 Faragó iparművészeti gyűjteményét egyfajta archaikus jelleg hatja át; markáns, jellegzetes, gyakran rusztikus darabokat gyűjt. A régiség-gyűjtés és archaizáló jelleg azonban festmény-gyűjteményében csak részben van jelen, ugyanis nyitottsága révén nála modern alkotások is feltűnnek: nemcsak régi itáliai, spanyol, német és németalföldi mesterek műveit gyűjtötte,7 hanem helyet adott például Camille Corot, Alfred Sisley alkotásainak is. Ez utóbbi szempontból vi5 SPITZER 1890-92. 6 LANNA 1909, 1708. sz. Tafel 105. „Tasse mit Untertasse,... Berlin Zeptermarke um 1820”-Ugyanez a talpas csésze: ERNST AUKCIÓ 1935, 327. sz. 7 Festményei közül kiemelendő Giovanni Battista Moroni Férfiarcképe, Paolo Veronese köréből Női arckép, Lucas Cranach műhelyéből allegorikus festmény.
