Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
ZALAI MÚZEUM 21 2013 227 Horváth Hilda Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye Faragó, a tervező A magyar historizmus és szecesszió kiemelkedő enteriőr- és bútortervező egyénisége Faragó Ödön. Nevét inkább csak tervezőként őrizte meg az emlékezet, és a művészettörténeti szakirodalom is elsősorban ebbéli minőségében említi. Életművében azonban legalább ennyire fontos volt műgyűjtői tevékenysége, amely szervesen összekapcsolódott tervezői munkásságával. Faragó1 1869. július 31-én Zalaegerszegen született, Fischer Max és Mayer Betti gyermekeként. A népes családban hat testvére volt. Ipariskolában tanult, tanulmányait Budapesten, majd Bécsben folytatta. Az elméleti tudás mellett elsajátította az asztalos és kárpitos szakma alapvető fogásait és fortélyait, megtanulta a szükséges anyag- és technikai ismereteket. A H. Dubell és Söhne bútorkészítő cég rajzolójaként több budapesti palota berendezésén dolgozott (Wodianer, Károlyi, Wenckheim). 1890-91-ben az Országház belső kiképzésén munkálkodott. Sokfelé megfordult külföldön, dolgozott Bécsben, Kölnben, Párizsban, Hamburgban; Bécsben a Járay cégnek, Hamburgban a Heynemann cégnek tervezett. Utóbbi cégen keresztül bízták meg a román királyi palota egy részének berendezésével, majd Bukarest felé átutazóban tájékozódott a hazai viszonyokról is a magyar fővárosban. Ráth Györgynek, a magyar iparművészet hazai ’apostolának’ és a művészeti élet egyik szervezőjének, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum első főigazgatójának köszönhető, hogy felismerte a világlátott tervező tehetségét, s a Millenniumra készülődvén hazahívta őt. Faragó Ödön pedig - a kiegyezés utáni korszak fellendülését látva és méltányolva - elfogadta a meghívást. Faragó korai alkotásai a historizmus szellemében fogantak, majd szinte észrevétlenül fordultak át a szecesszió irányába: művészetében igazából nincs éles határvonal. Historizáló-eklektikus művein már nagyon korán megjelentek a magyar ornamensek, melyek művészetében később is domináns szerepet töltöttek be. Összességében, irányultságát tekintve a lechneri szecesszió jelentős hazai képviselője volt, sajátos, eklektikus-szecessziós formanyelvet alakított ki. Faragó széleskörű tájékozottságát bizonyítják kiérlelt szecessziós művei, melyek a korabeli angol és belga művészet ismeretéről vallanak. Itthoni letelepedését követően bútortervezőként középületek berendezésén dolgozott (az első világháború előtt banképületekben - Magyar Kereskedelmi Bank, Magyar Általános Hitelbank, pesti Hazai Első Takarékpénztár), és részt vett több nemzetközi és világkiállítás magyar pavilonjának belsőépítészeti tervezésében, rendezésében (1900. Párizs, 1902. Torino, 1906. Milánó, 1927. Philadelphia). 1900-ban, a párizsi világ- kiállításon bemutatott bútorainak másodpéldányait, a budai vár Erzsébet királyné részére készített ún. kerti szoba berendezését a londoni Victoria and Albert Múzeum vásárolta meg.2 Munkáiért Faragó több ízben részesült magyar és külföldi elismerésekben, kitüntetésekben. 1896-ban a Millenniumi kiállításon történeti stílusú bútoraival aratott sikert. 1901-ben iparművészeti állami nagy aranyérmet kapott,3 és ugyancsak aranyérmet vehetett át 1902-ben a torinói nemzetközi kiállításon. Magyarországon főként a magyar bútoripar megteremté1 Faragó Ödön életéről: ÉBER 1926, 66-67.; IN MEMÓRIÁM 1935, 148.; LYKA 1935, 192.; N. n. 1935, 1-5.; HORVÁTH 2000, 41.; Gyűjtéstörténeti bibliográfia: TAKÁCS 2012, 149.; Bútortervezői tevékenységéről: SOMOGYI 2009, 166. 2 Victoria and Albert Museum, ltsz: 143-1901, 144-1901, 145-1901, 147-1901 3 IM Adattár 1902/7
