Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)

Muzeológiai tanulmányok - Kostyál László: Pataky Andor (1891–1945) emlékezete

Pataky Andor (1891-1945) emlékezete 219 Az oroszlán, illetve a turul visszatérő motívumot képez, bár a figura variálására Pataky általában gondot fordított. Mihályfa és Zalaboldogfa szobrát egy másik elem köti össze: a felrobbant ágyú összetört kereke, amelyen a rohamra induló - az egyiken kézigránátot dobó, a másikon puskáját sújtásra emelő - katona ép­pen átgázol. A két alak kétségkívül a művész legsike­rültebb emlékműszobrai közé tartozik. Az anatómiai hiányosságok és a bizonyos fokú szögletesség elhalvá­nyodnak a figura mozdulatának életszerűsége mögött. A kevéssé megtört, piramidális kompozíciós alapséma mindkét esetben harmonikus zártságot eredményez. Mozgalmasabb ilyen szempontból a magas relief technikával készült zalaistvándi csoport - ahol a két rohamozó katona egyike szuronyt szegezve tör előre, a halálos lövést kapó bajtársa viszont fejéhez kapva hanyatlik hátra -, és a zalalövői emlék géppuskával célzó, illetve gránátot hajító figura-kettőse, azonban a művész mindig szembetűnő odafigyeléssel építette fel a kompozíciót. Istvánd domborművén ez X alap­ra épül, amit dinamikussá tesz a két figura ellentétes irányú mozgása. Mind a részletkialakítást, mind a plasztikai megoldást tekintve ez mondható a legsike­rültebbnek az emlékcsoportban. A kávási emlékművet díszítő, rendkívül szűk kivá­gató domborművön egy szuronyt szegezve rohamozó katona mögött ágaskodó lován kardját előrenyújtó hu­szár látszik, de mindkét alak csak részlegesen kerül megmintázásra. Talán ennek is köszönhető, hogy a kompozíció zavaros, a mozdulatok szögletesek, a tér­mélység érzékeltetése sikerületlen. Ennél kétségkívül könnyebb dolga volt Patakynak Pacsán, ahol egyetlen álló, erőteljesen mintázott alak került az emlékműre, viszont ez a leginkább sematikus figurái közé tarto­zik. Gyepükajánon az a pillanat került megjelenítésre, amikor a falu tanítója, a háborúban hadnagyként el­esett Vitai Dávid gyilkos golyótól eltalálva a fejéhez kap, puskáját kiejti a kezéből, lába megbicsaklik.59 A Kisgörbőn körbejárható oroszlános allegória Hot- tón szinte ugyanúgy, de relief formában jelenik meg. Az állat sörényét és hatalmas vállizmait, illetve fé­lelmetes fogait talán eltúlzó mértékben hangsúlyozó megfogalmazás a realitást teljes mértékben a jelké­pes mondanivalónak rendelte alá. Ugyancsak az erőt szimbolizáló részleteket (karom, csőr) hangsúlyozta a művész a turulszobrain is, ezekben azonban — talán a nem túl szerencsésen megkettőzött, legkevésbé rész­letezett óhídi turulpárt leszámítva - több életszerűsé­get érezni. A legsikerültebb kétségkívül a kiterjesztett szárnyait uralkodói méltóságjelvényként viselő vin- dornyaszőlősi megoldás. Pataky köztéri alkotásai egy kivétellel műkőből készültek, és szignó nem szerepel rajtuk. Ez az utó­kor számára különösen megnehezíti tevékenységének esetleges további feltérképezését, hiszen a sajtóból nem ismert, jelzetlen emlékműszobrok müvészkézhez kötése ebben az egyéni stílusjegyeket alig felvonultató műfajban meglehetősen problémás. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a később felállított szobrok nem Pa­taky türjei műtermében készültek, az ő modelljeit egy erre berendezkedett kőfaragó műhelyben öntötték ki. Ez több esetben (nem egyértelmű, hogy mindig) Si- poss Dezső zalaegerszegi kőfaragó műhelye volt, aki saját maga is számos figurával ellátott hősi emlékmű­vet készített (Pusztaszentlászló, Csatár, Zalaegerszeg stb.). A zalaszentgróti hősi emlékmű turulja az egyet­len kivételként bronzból készült, talapzatán Pataky névaláírása és az évszám („937”) olvasható. Az eredeti emlékművet (pontosabban díszkutat) húsz éve, 1992- ben elbontották, és fő motívumának, a művész turulfi­gurájának megtartásával egy új, kibővített tartalmú, elegánsabb, gránitborítású emlékművet állítottak he­lyette. Ma már nehezen deríthető ki, hogy a nála szo­katlan anyaghasználat minek köszönhető, talán Zala- szentgrót a környező falvakénál kicsit nagyobb anyagi erőre támaszkodó igényességének. A turul kicsinyített (1:2-es?) gipszmodellje évtizedeken keresztül egy za­laegerszegi családi otthon dísze volt. A Dobronhegyről Csonkahegyhát felé vezető út szerpentinje mellett áll 1936 óta Pataky Andor Patrona Hungariae-szobra (25. kép). A feliratát tartalmazó, a „Boldogasszony anyánk” kezdetű népének négy sorát idéző márványtábla szerint ugyan 1938-ban állították fel, ami ellentmondani látszik a 44. jegyzetben sze­replő újsághír két évvel korábbi dátumának, azonban ez a tábla a szobor 1982-es felújítása alkalmával ké­szült, így alapos okkal feltételezhető, hogy a szoborál­lításra még emlékező falusiak a dátum szempontjából bizonytalanok voltak. A szobor enyhén kontraposztos állásban, lehajtott fejű fiatal nőalakot mutat, köpe­nye fejére borul, mögötte tányérszerű glória, kezeit alázatos módon keresztezi maga előtt. Arckifejezése imájának lelki intenzitását jelzi, és figurájának egésze is arra utal, hogy ő nem a mi világunk, hanem egy szellemi szféra részese. Testének formáit a bő drapé­ria eltakarja. Beállítása konvencionális, Máriára utaló, azonban semmilyen attribútum nem jelzi, hogy itt a Magyarok Nagyasszonya áll előttünk, csupán a felirat 59 HAJAS 1998, 40.

Next

/
Thumbnails
Contents