Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kostyál László: Pataky Andor (1891–1945) emlékezete
218 Kostyál László módon, ízes megfogalmazásban mutatja be a vidéki élet vallásosságánakjellegzetes figuráit. Madárszobrai (Pulyka, Pelikán, Marabu (11. kép), Kacsa, Gólya, Kakas) kisebb méretben sikerültebbek a hősi emlékművekre mintázott turulszobroknál, bár ebben - azokkal szemben - a konkrét mintaképek utáni munka is közrejátszhatott. Ezeken a madarak jellegzetes jegyeinek, sziluettjének minél hívebb visszaadására törekedett, viszont - emberalakjaival ellentétben - nem érzékeltetett semmiféle mozgást. A pulykakakas az 1926 decemberében a vármegyeházi kiállítás alkalmából készített felvételen is jelen van, s ugyancsak látható rajta a Kalotaszegi asszony párdarabja is, egy másik díszes, népies viseletét öltött nőalak személyében, amely az imént említett katalógus listája alapján feltehetően a Karcagi ködmönös asszonyt jeleníti meg. A műtárgylistából az is kiderül, hogy a budapesti kiállításon az utóbbi plasztika, hasonlóan a Keresztvivő búcsúshoz, mind fajansz, mind terrakotta változatban is kiállításra került. Azt csupán valószínűsíthetjük, hogy a terrakotta festetlen volt, és a méretekről sem szerepel információ a katalógusban, viszont feltüntetésre került az ár: a karcagi menyecske esetében a fajansz és a terrakotta változat ára 2500, illetve 1200 korona, a keresztvivő esetében 2000, illetve 1200 korona volt. A nem reprodukált Aranyfácán e két technika mellett harmadikként ónmázas változatban is bemutatásra került, ennek ára a másik kettő között volt. Egyes fajansz plasztikái fehérek, vagyis festetlenek voltak, néhány esetben (pl. Pulyka, Táncosnő) pedig a fajansz változat mellett magát a gipszből készült eredetit is kiállította, és áruba bocsátotta a fajanszhoz képest 75, illetve 60%-os áron. Azonos címmel (pl. Kalotaszegi vízhordó asszony) és technikával különböző árú (120 és 60 korona) alkotások is felfedezhetők a listában, ez arra enged következtetni, hogy ugyanazt a szobrot esetenként többféle méretben is elkészítette. Egyetlen alkotás, a Csodaszarvas konkrétan meg nem nevezett fémből készült (ára 350 korona). A méretek arányairól és talán az eltérő igényességű kivitelezésről is valamelyest támpontot nyújthat az, hogy a legdrágább alkotás (Mezőkövesdi varró asszony) 3500 koronába, míg a legolcsóbbak (Nyúl, Kacsa) 25 koronába kerültek. Ugyancsak a zalaegerszegi megyeháza dísztermében készült felvételen jól látszik egy, az állat jellegzetes lépéseit megidéző elefántszobor, és a már említett ízes, díszes subájában, vállára vetett tarisznyával a nyája előtt ballagó Juhász alakját elénk állító zsá- nerplasztika. A meglehetően gyenge minőségű képen felismerhető még egy domborműves, profilból mintázott férfiportré, valamint egy szintén relief-technikával készült lovas kompozíció két lófejet ábrázoló részlete. A képen szereplő további öt plasztika a téma értelmezhetetlenségének szintjéig elmosódott. Ha a nyomdatechnika színvonala valamivel magasabb lett volna, talán felismernénk köztük a Fára kiállítási tudósításában szereplő egyik-másik alkotást, a tarisznyájában bütyköst kereső, hazatérő parasztot, a vadászzsákmányt vivő hajtót, az aratólányt, a kávézó vénasszonyt, vagy az Enyelgés című, ekkor legújabb, és a szerző szerint különös figyelmet érdemlő kompozíciót.56 Pataky Andor művészetének legmaradandóbb részét minden jel szerint Mádon na-szobra és hősi emlékművei képezik. Utóbbiak hazánkban önálló műfajt képeznek, miután az 1917. évi VIII. törvénycikk révén (ennek 2. §-a így szól: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”57) a spontán megindult emlékmű-állítási mozgalmat a hivatalos politika is felkarolta. A következő évtizedekben mintegy 2000 első világháborús emléket állítottak fel országszerte, közülük nagyjából 500-at szoborral is díszítettek, azonban igazi művészettörténeti jelentőséggel egy tucat sem bír közülük. Az emlékszobrok csupán néhány alaptípust variálnak, változatos, de szinte sohasem kiemelkedő színvonalon. Készítőik között neves szobrászoktól vidéki kőfaragókig és dilettánsokig terjed a skála. A kérdéskört művészettörténeti szempontból feldolgozó és a tipológiát elkészítő Nagy Ildikó a szobrokkal díszített első világháborús emlékműveknek kilenc csoportját különítette el,58 amelyekbe Pataky ilyen jellegű munkái is maradéktalanul beilleszthetők. Pacsa emlékműve (12. kép) „a katona ideáltípusát” megjelenítő csoportba tartozik, Zalaboldogfáé (13. kép), Kávásé (14. kép), Mihályfáé (15. kép) és Zalalövőé (16. kép) „a harcoló katona” alakját állítja elénk. Hottón (17. kép) és Kisgörbőn (18. kép) egyaránt az oroszlán, mint allegória jelenik meg, Zalaistvándon (19. kép) és Gyepükajánon (20. kép) „a hős halála” került szobrá- szi megfogalmazásra. Zalaszentgrót (21. kép), Söjtör (22. kép), Vindornyaszőlős (23. kép) és Ohíd (24. kép) monumentumán az ősi magyar turul-jelkép tűnik fel. 56ZMÚ 1926.12.19,2-3. 57 http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=7380 (letöltve: 2012. október 19.) 58 NAGY 1991
