Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
Zalatárnokiak a Donnál, 1942—1943 163 ségi állomány soraiban érzékeny veszteségeket okozott a szovjet ellenállás. Ezek a kemény, helyenként elkeseredett kézitusával vívott harcok 1942 tavaszán egy zalatárnoki származású fiatalember életét is kioltották. Kovács János tizedes, aki a megszálló erők kötelékében teljesített harctéri szolgálatot Ukrajnában, az április 28-i, Pigorjevka község körüli csatában esett el. A szívlövés következtében hősi halált halt honvéd holttestét Hutor Mihajlovszkij ukrán település katonatemetőjének 210. sírjában helyezték örök nyugalomra. A szovjet partizánakciók a 2. hadsereg kiszállításának idején is tovább folytatódtak. Mivel az egyetlen használható vasútvonal az ellenállók legkedveltebb búvóhelyének számító - óriási kiterjedésű - Brjanszki- erdőségen vezetett keresztül, tevékenységük már a vagonokban utazó katonákra nézve is komoly veszélyforrást jelentett. A tüzérségi lövegekkel is jól felszerelt partizáncsoportok a vasútvonal egyes szakaszainak felrobbantásával próbálták kisiklatni a szerelvényeket, majd rajtaütésszerű támadásaikkal igyekeztek veszteségeket okozni a honvédek körében. Merényleteik nem egy esetben jártak sikerrel. Káli Béla egységét a kirakodást követő időszakban bő egy hetes partizánellenes hadműveletre vezényelték a Gyeszna folyó vidékére. A fiatal tüzér a következőket jegyezte fel ezekről a napokról naplójában:15 „ Május 28-án korán reggel keltünk és gyorsan elkészülve indultunk partizán vadászatra. Belopolojban egy keveset késtünk, mert kenyeret vételeztünk a pécsi sütőoszloptól. Itt már nagyon sok magyar katonával találkoztunk. Utunkat tovább folytattuk Burinba, ahol megebédeltünk, és a pihenő alatt a bajai utászokkal beszélgettünk. Itt mesélték, hogy pünkösd napján a partizánok megtámadták őket, és cudar vereséget szenvedtek. Annyira fel voltak fegyverkezve, hogy egy zászlóaljból 107 halottat és sok sebesültet vesztettek. Alig bírták magukat védeni. Innét tovább mentünk Putviljba, miközben átkeltünk a Gyeszna folyón, de nem a hídon, mert a hidat felrobbantották. A hidászok motorcsónakkal vittek át bennünket. [...] Az átkelés közben az utászainkat megtámadták az erdőből, ezért ott maradtak a folyó partján tüzelőállásba éjszakára. [...] Május 29-én reggel mentünk ki az erdő mellé tüzelőállásba. Itt az erdő 40 km széles és kb. 1000 km hosszú, ide fészkelték be magukat az elszánt oroszok. 92 lövést adtunk le rájuk, a német páncélosok pedig egy falut lőttek, ami úgy felgyulladt, hogy egyetlen ház sem maradt épen, pedig kb. 200 házból állt. Délután négy óráig álltunk tüzelőállásba, utána visszavonultunk éjszakára aludni Putviljba. Május 30-án reggel újból kimentünk oda, ahol előző nap voltunk, de már lövésre nem került sor, mert még a lakosság is elmenekült abból a faluból. Az éjszaka ismét Putviljban telt. Május 31-én kora reggel 3 órakor indultunk újra 5 km-re partizánvadászatra. Itt már komolyabb volt a helyzet, mert egy német katona meg is sebesült, ezért egy pár gyanús házat fel is gyújtottak. [...] Egy kis falut mi kutattunk át. A lakosságot összeszedtük a falu szélére, és úgy mentünk házról-házra. Felforgattunk mindent, ami értékesebb volt, azt összeszedték. Délután ismét Putviljban pihentünk, csak az bántott, hogy messze ezer km-re távol a hazától orosz földön kell lennem, mikor otthon ma van búcsú, Szentháromság vasárnapján. Június 1-én, megint reggel 3 órakor mentünk ki oda, ahova előző nap voltunk, de lövésre nem került sor, mert a tankok nem tudtak átmenni a folyón. A partizánok közben felrobbantották a hidat, így vissza kellett vonulnunk a városba, ahol tanyáztunk. Június 2-án mentünk újból ki, de most közelebb ahhoz a helyhez, ahol a partizánok tanyáztak, így pontosan be tudtuk lőni a várost és az erdőt. 50 lövést adtunk le három ízben. Bizony jól elbántunk a várossal. Délután kettő órakor fejeztük be a lövést és visz- szavonultunk. Június 3-án pihentünk egész nap. Ebéd után kimentünk a város melletti folyóba fürödni és halászni. Kézigránátot dobtunk a vízbe és a halak mind feljöttek a víz tetejére. Június 4-én kora reggel 2 órakor indultunk ki partizánt vadászni. A németek tankokkal és harckocsikkal mentek előre, mi meg kimentük 6 km-re a várostól tüzelőállásba. A németeknek lett egy halottjuk, akit szíven lőttek, 5 sebesültjük és egy harckocsijuk tönkre ment. Ráfutott egy aknára és az feldobta a levegőbe. Mi 100 db lövést adtunk le az erdőre és Szharkovka városra. Bizony, ahol a lövéseink találtak, ott apra- ja-nagyja pusztult. Délben félbehagytuk a lövést és visszamentünk a régi helyre pihenni. Június 5-én délelőtt anyagkarbantartás volt, délután meg 2 óra felé elmentünk Burinba a falu mellé tüzelőállásba, hogy védjük a Gyeszna folyón az átkelést, mert a hidászok csónakon hordják át a kocsikat és az embereket. Éppen éjfél volt, amikor átértünk a 15 Káli Béla harctéri naplója.
