Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
164 Bekö Tamás partra, mert nehezen ment az átkelés. Az üteg másik fele délután négy órakor ment ki tüzelőállásba. Ok bizony egész éjjel lőttek, mert láttuk a torkolattüzet, pedig 20 km-re voltak tőlünk. Erre tiszta síkság van, kisebb dombokkal. ” A partizánvadászatot követően Káli Béla ütegét is a kurszki arcvonalra irányították. A gépvontatású tüzér egységek több mint tíz napos menet után, június 16-án hajnali három órakor értek be a tűzvonalba. „Itt a frontvonal 3 km-re volt, a drótakadályokat már szabad szemmel is szépen meg lehetett látni. Egész nap nem tettünk mást, csak fedezéket ástunk és álcáztuk magunkat. - olvasható az egykori szemtanú feljegyzéseiben.16 A pécsi tüzérosztály közvetlen szomszédságában azok a zalai alakulatok foglaltak állást, amelyeknek rövidesen komoly szerepet szánt a német hadvezetés egy nagyobb, átkaroló jellegű támadástervezetben. Az akció kezdetét kétszer halasztották el az esős időjárás miatt, míg végül június 28-án hajnali 2 óra 15 perckor - Tyim városának környékén — a III. hadtest megkezdte a Donhoz való kijutást célzó, támadó hadműveleteit. A támadás súlypontja a 9. könnyű hadosztály alakulataira nehezedett. A jól kiépített állásaikat szívósan védő szovjet alakulatok ellen a 17. gyalogezred zalaegerszegi és nagykanizsai zászlóaljainál szolgáló tárnoki bakák is hősiesen kivették a részüket a súlyos veszteségekkel járó négynapos harcból. Sipos Béla (9. kép) a 17. gyalogezred ezredközvetlen aknavetős századának szakaszvezetője, aki tárnoki bajtársaival együtt ebben a csatában esett át a tűzkeresztségen, így emlékezett vissza erre az eseményre:17 „A támadás Barkovna község határában indult meg, ahol a hadrend szerint, mi aknavetősök, a második vonalban helyezkedtünk el, közvetlen a gyalogság mögött. Aknavetős szakaszunk két rajból állt. Egy rajhoz 12 ember tartozott, abból hatan kezelők voltak. Az egyik rajnak én voltam a parancsnoka, a másiknak pedig Nemes Vince kustánszegi származású tartalékos szakaszvezető.,18 A szakaszban rajtam kívül nem szolgált más tárnoki illetőségű ember, de azokban a napokban több falubeli katonával is találkoztam. Az ütközet heves tüzérségi előkészítéssel indult, majd a gyalogsági roham után minket is bevetettek. Folyamatosan lőttünk, így támogattuk a puskásokat az előrenyomulásban. Sajnos a csata hevében egy végzetes figyelmetlenségből adódóan szörnyű baleset történt, ami az egyik honvédem életébe került. Az aknavető úgy működött, hogy a kezelő az aknát a csőbe helyezte, ami rácsúszott az ütőszegre, a szerkezet pedig azonnal kirepítette az irányzott területre. Az aknák időzítve voltak, tehát a kilövés pillanatától számítva el kellett telnie bizonyos időnek, hogy robbanjanak. Sajnos Horváth Károly kezelő19 - jó magas zalamerenyei gyerek volt - egy pillanatra megfeledkezett magáról, és nem ugrott el időben a cső elől. Az akna keresztülment a testén, de csak akkor robbant fel, amikor jóval távolabb földet ért az ellenséges frontvonalon. így is borzasztó látvány volt. A zubbonya cafatokban, a mellén és hátán tátongó vérző sebből kilátszódtak a belső szervei. Azonnal szörnyethalt. O volt a rajunk első hősi halottja.” (10. kép) A napokig tartó ütközet az állandó életveszélynek kitett tárnoki férfiakat is rendkívül kimerítette. Hősi halottat szerencsére nem vesztett a falu, de az első komolyabb sebesülés itt érte az egyik tárnoki honvédet. Gombos József, aki a 17/III. zászlóalj távbeszélő szakaszában szolgált, a június 30-i gnyilojei ütközetben sérült meg, ahol egy szovjet robbanó, ismertebb néven dumdum golyó a bal karját szilánkosra törte. Sebesülésének körülményeiről és a további eseményekről ezt írta két héttel később már az itthoni hadikórházból:20 ,, Tudatom veletek, hogy 16-án a jó Isten nevében hazaérkeztünk a kórházvonattal Szombathelyre. A sebesülésemről már úgyis van tudomástok; a bal alsó karom van átlőve. Az orvosok azt állítják, hogy nem lesz hibás, nagyon szépen meg fog gyógyulni. Azonban a gyógyulásom hosszú lesz, mert nyílt sebem és törésem van. A többi tárnoki - még amikor én megsebesültem - meg voltak épen. [...] Június 28-án kezdtük meg az áttörést az orosz erődökön, és 30-áig, illetve elsejéig százakra rúgott a magyar sebesült és halott. Úgyszintén az oroszoknál is. Én június 30-án sebesültem meg, és ami a célunk volt, egy várost kellett elfoglalni, Timet. Azt mondják, hogy 1-jén már el is esett. Ahol én megsebesültem, Tim városától négy km16 Káli Béla harctéri naplója. 17 Sipos Béla 2000. november 18-i szóbeli közlése. 18 NEMES VINCE (Kustánszeg 1914. március 29. an. Salamon Julianna) tartalékos szakaszvezető. 1942—43-ban a 17. gyalogezred ezredközvetlen aknavetős szakaszának egyik rajparancsnoka. A visszavonulás során nyoma veszett. Eltűnését 1943. május 20-án regisztrálta a hadsereg veszteségi osztálya. HIM KI Adatbázis. 19 HORVATH KAROLY (Zalamerenye, 1914. január 6. an. Varga Rozália) honvéd. 1942 májusában a 17/1. zászlóalj ezredközvetlen aknavetős szakaszával került ki a keleti hadszíntérre, ahol június 28-án, akna telitalálat következtében hősi halált halt Barkovnánál. 1942. október 7-i kihirdetéssel posztumusz Magyar Bronz Vitézségi Eremmel tüntették ki. HIM KI Adatbázis. Honvédségi Közlöny, kitüntetési javaslatok 1942. október 7. 20 Gombos József 1942. július 16-án kelt levelei.
