Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
ZALAI MÚZEUM 21 2013 159 Bekő Tamás Zalatámokiak a Donnál, 1942-19431 A Göcsej keleti vonalán elterülő Zalatárnok Zala megye közepén, egy fontos főközlekedési út mentén helyezkedik el, félúton Bak és Nova között. A település alaprajza követi a természeti feltételeket. A három észak-déli irányú dombháton a kusza, többutcás szerkezete és a falu neve is ősi Árpád-kori eredetéről tanúskodik, míg a hozzá tartozó Oroklán és Vakola kisközségek később létrejött egyutcás falvak.2 A déli irányban szomszédos Szentkozmadombja nem szerves része ugyan Zalatárnoknak, de földrajzi fekvése és az évszázadok során kialakult szoros közigazgatási és egyházi kapcsolata a mai napig összeköti a két falut. Az 1941-es népszámlálás idején Zalatárnok és Szentkozmadombja népessége, a hozzájuk tartozó lakott külterületekkel együtt, meghaladta a kétezer főt. Lakói egy szűkebb iparos réteg mellett túlnyomórészt földművelésből éltek, főleg katolikus vallásúak, és két főtől eltekintve színmagyarok voltak.3 4 Az 1942-1943-as Don menti harcokat megelőzően a zalatárnoki honvédek is kivették a részüket az elcsatolt magyarlakta területek visszaszerzéséért folytatott hadműveletekben, majd az 1. magyar hadsereg, a Kárpát-Csoport kötelékében végrehajtott ukrajnai megszállásban. Az 1938-1939-es kárpátaljai és felvidéki mozgósítás idején, az események kapcsán kitüntetett Matkovits Lajos tartalékos zászlós mellére személyesen a kormányzó, Horthy Miklós tűzte ki a Felvidéki Emlékérmet (1-2. kép). 1940-ben, a kolozsvári bevonulás idején, a tárnokiak is virágesőben meneteltek az ezeréves határokért, a Délvidék visszafoglalása pedig már hősi áldozatot is kívánt Zalatárnok községtől: „Honvédeink húsvét vasárnapján a Bács-Bodrog megyei Szőreg községben teljesítették hazafias feladatukat, amikor a csetnikek orvtámadásának esett áldozatul Becs Imre őrmester) Zalatárnok hős fia. Holttestét Szenttamáson helyezték ideiglenes nyugalomra. Hozzátartozóinak kívánságára azonban a katonai parancsnokság szülőfalujába szállíttatta, ahol pénteken hősi halotthoz méltó keretek között helyezték örök nyugalomra. [...] a temetőben [...] Matkovits Lajos tanító, levente csapatparancsnok búcsúzott a hősi halottól. Megható beszédében Becs Imrét, mint követendő példát állította a leventék elé. ” — tudósított az események folyamáról egy korabeli zalai újság.5 A világháború első tárnoki áldozatát még nagy részvét mellett, virágcsokrokkal, koszorúkkal, katonai tiszteletadás és hatalmas gyászmenet kíséretében temették el a zalatárnoki sírkertben. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy rövidesen sokaknak kell majd fegyvert fogni a hazáért, és a hősi halottak zöme semmilyen tiszteletadásban nem részesül majd (3. kép). 1942 tavaszán a 2. honvéd hadsereg felállításakor, a mozgósított III. hadtest — és azon belül is elsősorban a 9. könnyű hadosztály alakulatai - a zalatárnoki és szentkozmadombjai6 katonaviselt férfiak színe-javát is fegyverbe szólította. A hadba hívott személyek nagy többségének a megyénk nagyvárosaiban állomásozó 17. honvéd gyalogezred nagykanizsai I. és - főként - zalaegerszegi III. zászlóaljához, a szintén Nagykanizsán állomásozó 9. tábori tüzérezredhez, és a keszt1 A tanulmány a „Nagykanizsától a Donig. A 9. könnyű hadosztály a keleti harctéren, 1942-1943” című tudományos emlékülésen ugyanezzel a címmel, Nagykanizsán, 2012. október 3-án elhangzott előadás bővített és jegyzetekkel kiegészített változata. 2 Zala megye 1998, 541-543. 3 1941-es népszámlálás 2004, 357-358. (Oroklán, Kisoroklán és Vakola kistelepülések mellett a következő lakott külterületek tartoztak Zalatár- nokhoz és Szentkozmadombjához 1942-ben: Bárczay-major. Csőszi mező, Aszuvölgy, Alsóerdő, Ferenci erdészlak, Durgó-hegy, Tárnoki-hegy, Kurta dűlő, Rókaháza, Teréz-major, Piripócs puszta, Bácska és Vilma-major. Zalatámokon és Szentkozmadombján, a katolikus vallású többség mellett, evangélikus és izraelita családok is éltek. 1941-ben a magyarok közt két ruszin nemzetiségű személyt említenek az összeírások.) 4 BECS IMRE (Zalatárnok, 1912. március 1. an. Szőke Mária) őrmester. 1939-ben, mint páncélos szakaszvezető, a Kinizsi Pál Csapattisztképző Iskola végzős hallgatója. A mozgósításkor nőtlen, zalatárnoki lakos. 1941. április 13-án a délvidéki hadműveletekben hősi halált halt. 5 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941,7. 6 A továbbiakban (ha a két falu katonáiról van szó egy időben) csak tárnoki.
