Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Farkas Tamás: A zalaegerszegi vasút jelentősége működésének első évtizedeiben, 1890–1914
150 Farkas Tamás állított össze, melynek életbe léptetését kérte a minisztériumtól. Fontos szempont volt, hogy a Zalaegerszeg és a végpontok közötti távolság egy nap alatt oda- vissza megjárható legyen. Tapolca és Ukk vidékének Kanizsával való összeköttetését is biztosítani kívánták.16 Az új menetrendet a kereskedelmi miniszter nem léptette életbe. Erről leiratban tájékoztatta Zala megye közigazgatási bizottságát. A bizottság elhatározta, hogy újból megkeresi a minisztert kérelmével. Október közepén megindult a kisajátítási eljárásról készült kimutatások hitelesítése. Erre a nagyobb állomásokon került sor a sajtóban előre közzétett időpontokban.17 A dunántúli helyi érdekű vasutakon a Pozsony- Szombathely vonal 1891. november 9-i megnyitásával egyidejűleg18 bejelentették a zónadíjszabás bevezetését mind a személy-, mind az útipoggyász forgalomban. Az alaptételek az államvasutak egységtételeinek feleltek meg.19 Ezzel a kezdeti nehézségek sora lezárult, az Ukk-Csáktornya vasút is egységes díjszabás alá került. Az üzletkezelést a MÁV, az igazgatást a Dunántúli Helyiérdekű Vasút Rt. látta el. 2. Forgalmi viszonyok és eredmények 1914-ig 2. 1. A pálya fekvése A Dunántúli Helyi Érdekű Vasút Részvénytársaság tárgyalt vonaláról 1896-ban a következő ismertetés jelent meg: „[A Boba-Tapolca vonalból] Ukknál ágazik ki [a pálya] ä a Zalát szegélyező dombok legészakibb emelkedéseit átmetszve, Tiirjétől Zala-Szt.-Grótig szárnyvonalat bocsát ki. A fővonal Türjétől tovább a Zala folyását követi s Zala-Szt.-Iván felett keresztezi a déli vasút vonalát. Ebből a szakaszból Kis-Falud-Szt.-Ivántól Zala-Szt.-Ivánig szárnyvonal ágazik el. Innen a vonal a D-ről É-ra csapó dombsorok közt halad, majd a Dobrai hegység nyugoti dombjain megyen át és a Kerka, tovább pedig a Lendva és a Mura termékeny, széles völgyét átmetszve a Mura-közben a Vend Büchelek magyarországi kiágazásán tör keresztül, végül Csáktornyánál a déli vasút vonalába szakad be. ” A pálya melletti lakosság a Muraköz vend és horvát népességét leszámítva magyar volt. Zalaegerszeg kivételével azonban többnyire kis lakosságú falvakban élt, melyek sem iparilag, sem kereskedelmileg nem rendelkeztek nagy jelentőséggel. Fontosabb volt az uradalmak szerepe. Ezen vicinális mentén a jelentősebb birtokosok a Szegedy és a Batthyány grófok, a csornai premontrei prépostság, a Jézus társasági atyák, az Erdődy, Bezerédy, Simonyi, Festetich, Széchenyi, Andrássy, Szapáry és Zichy grófok, az Esterházy család hercegi és grófi ága, továbbá a Klemens, Dervarics és Széli család, Sina báró örökösei, Csesztreg és Dobronak községek és a szombathelyi püspökség voltak.20 21 2.2. Művelési ágak és termények2' A millenniumi kereskedelmi monográfiában nagy terjedelmű erdőket említettek. Mivel a szántóföldek rosszabb minőségűek voltak, mint például a Kisalföldön, itt az erdőművelésnek lehetett nagyobb jelentősége. Gutorföldétől kezdve a pálya egészen a Lendva völgyéig erdei vasút jellegű volt. Csak a Lendva és a Mura völgyében voltak nagyobb termékeny területek mezőgazdasági művelés alatt. A vonal mellett elsősorban a növénytermesztés volt jelentős. Főleg árpát és kisebb mértékben rozst termeltek. Ezen kívül cukorrépát és kukoricát lehetett még látni, de ezeket jobbára csak az uradalmi területeken. A Muraközben burgonyát termeltek a saját fogyasztáson kívül kereskedelmi célra is. A föld termőképességét a vonal mentén holdanként 7 mázsa búza és 6 mázsa rozs jelezte. A gabonafélék közül a búza jó részét a vonal felső részéről Bécs, Graz, Ebenfurt, Sopron, Győr és Pápa állomásaira, valamint Svájcba szállították el. Az árpa rendeltetési helyei az előbbieken kívül München és Puntigam, a bajor sörfőzés központjai voltak. A rozst Bajorországba és Stíriába, a zabot Bécsbe és Szombathelyre, a szalmát és szénát szintén a birodalmi fővárosba szállították el. Muraszerdahely kivételével minden állomáson adtak fel gabonát kisebb tételekben. Ez azt mutatja, hogy egyrészt a keveset is megérte eladni, másrészt pedig az itt lakók kénytelenek voltak mindennel kereskedni. 16 Zalamegye, X. évfolyam 33. szám 1891. augusztus 16. 17 Zalamegye, X. évfolyam 38. szám 1891. szeptember 20. 18 TISZA 1996, 86. 19 Zalamegye, X. évfolyam 43. szám 1891. október 25. 20 EDVI 1896, 396-397.; A szombathelyi püspök novai uradalmát 1897. április 6-án gróf Batthyány József vásárolta meg. (Zalamegye XVI. évfolyam 15. szám, 1897. április 11.) 21 Mivel a dolgozat csak az 1914-ig terjedő időszakot öleli fel, nem térünk ki a művelési ágak későbbi változásaira, és a jelenlegi állapottal való összehasonlítástól is eltekintünk.
