Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Farkas Tamás: A zalaegerszegi vasút jelentősége működésének első évtizedeiben, 1890–1914
A zalaegerszegi vasút jelentősége működésének első évtizedeiben, 1890-1914 151 Az ipari növények közül a cukorrépa szerepe volt a kereskedelemben a legjelentősebb. Ezt a cukorgyárak saját körzeteikben termeltették meg. Zala északi részén a sárvári cukorgyár volt a fő felvásárló. Oda elsősorban Zalabérről és Szepetkről szállítottak. A megye más részein termett cukorrépa Petőházára és Nagycenkre is eljutott. Főleg a kisgazdaságokban foglakoztak repce termelésével, melyet leginkább Bécsbe küldtek. A kapás növények sorát a bab vezette. Zalaegerszegen és Zalaszentgróton adtak fel belőle nagy tételben a vasútra. Ezen kívül a tengeri érdemel említést, amit ebben az időben kezdtek el nagy táblákon termelni. Szőlőt a megye több vidékén is műveltek. A filoxéra ellenére még 41.000 katasztrális holdnál nagyobb területet foglaltak el a szőlőhegyek. A vonal menti szőlőket érdekes módon nem a filoxéra, hanem a szintén az ebben az időben megjelent peronoszpóra veszélyeztette. A kipusztult szőlők „utánültetése” folyamatos volt. Bort a pusztuló szőlők egyre kevesebbet adtak. Csak Rédics és Alsólendva vidékén termett annyi, amiből eladásra is jutott. Amit a betegség meghagyott, Bécsben és a Dunántúlon értékesítették. Gyümölcs tekintetében a termelés szempontjából jó helyzetben volt a megye. A szőlőhegyeken mindenütt sok gyümölcsfa volt, a szilva, dió és gesztenye pedig „helyenként egész erdőket” alkotott. A gyümölcsöt azonban a kiterjedt házaló kereskedés juttatta el a fogyasztókhoz, nem a vasúti tömeges szállítás. Mindössze három állomáson volt valamicske feladás: Ötvösön cseresznye, meggy, alma, körte és szilva, Zalaegerszegen szilva, dió és gesztenye, Bakon pedig csak gesztenye került a vagonokba. Zöldséget egyáltalán nem termeltek a vonal mellett eladásra. Állattenyésztés csak az uradalmakban folyt olyan mértékben, amely megjelenhetett a vasút forgalmában is. Szarvasmarha tenyésztésével egyedül Széchenyi Béla gróf pölöskei uradalmában foglalkoztak. Ott magyar szürkéket tartottak. A kimustrált igás- állatokat hizlalták fel, és küldték elsősorban monarchiabeli és német vágóhidakra. Eves szinten nagyobb állomásonként néhány száz darab állat került elszállításra. Lovakat szintén Széchenyi gróf uradalmában tartottak, méghozzá angol félvéreket és normandiai fajt. A híres muraközi lovakat, melyek nehéz és félnehéz igáslovak voltak, főleg a Csáktornyái és varasdi országos vásáron értékesítették. A berlini nagy lóvasúttársaság és a budapesti közúti vasút is ott szerezte be vonóerő szükségletét. A nagyobb tételben vett lovakat viszont inkább lábon hajtották el a vasút igénybevétele nélkül. ./«/jókat korlátozott mennyiségben tartottak. így nem túl sok került belőlük értékesítésre sem. Ötvös, Zalaszentgrót és Alsólendva forgalmát emelte hizlalt juhok és leölt bárányok feladása, melyek Párizsig is eljutottak. Sertéshizlalással kereskedelmi alapon nem foglalkoztak a megyének ebben a részében. A vasúti forgalomban is csak a tenyésztett sovány sertések jelentek meg, amelyeket Zalaszentgrót, Rédics és Alsólendva állomásokról Győr, Szemere, Kőbánya, Rohonc, Sopron, Bécsújhely és Fürstenfeld állomásokra szállítottak el. Ott működtek olyan hizlaldák, amelyek a további munkát elvégezték. Zala megyében a tenyésztett baromfi nagy részét a vándorló úgynevezett tyúkászok gyűjtötték össze. Tárgyalt vonalunk mellett egyedül Alsólendván adtak fel baromfit vasúti szállításra. A tyúkászok foglalkoztak a tojás összegyűjtésével és kereskedelmével is. A vasút korábban nem látott módon felélénkítette a tojással való kereskedelmet. Gyors és biztonságos szállítást tett lehetővé nagy távolságra is. Lendváról évente körülbelül 500, Muraszerdahelyről 800 mázsá- nyi törékeny áru került osztrák piacra. Más állati termékkel a gyapjún kívül nem találkozunk. Ezt elsősorban azokon az állomásokon adtak fel, ahol a juhokat is vasútra tették. Ötvös és Zalaegerszeg járt élen a gyapjúfeladásban: ott 200, illetve 400 mázsányit adtak fel. Bakról juhokat nem szállítottak el vasúton, mégis mintegy 160 mázsányi gyapjú került feladásra. Érdekességként említhető, hogy Ötvösről leölt vadat is szállítottak Bécsbe és Szombathelyre. Az erdős vidék természetesen a vasúti árufeladásban is jelezte hatását. Az erdőgazdasági termékek a feladott áruk jelentős részét képviselték. A vonal melletti nagyobb erdőbirtokosok az Esterházy hercegek, Széchenyi gróf, a szombathelyi püspökség és a jezsuita rend voltak. Ezek összterülete meghaladta a 18.000 katasztrális holdat. Az erdőségek tölgy-, bükk-, cser-, gyertyán- és szilfából álltak. Akác és nyír csak a homokos helyeken fordult elő. Az erdőket üzemterv szerint kezelték. A kivágott részeket betelepítették, így sok fiatal erdő is volt. A fát sokféle formában (rönk, kádárfa, talpfa, távíró oszlop, szerszámnyél és tűzifa) értékesítették. Az erdő nemcsak fát jelentett
