Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Borhy László: Az ószőnyi felirat Öreglakról Keszthelyen (RIU 950)
Egy ószőnyi felirat Öreglakról Keszthelyen (RIU 950) 161 tárgyakhoz. Miért ne kerülhetett volna a szóban forgó oltár is vásárlás útján, más lelőhelyről az öreglaki kastély Jankovich-Bésán gyűjteményébe? Sem a Somogy megyei leletkatasztert 1964-ben elkészítő Kocztur É„ sem a feliratos oltárt 1977-ben leltári számmal ellátó Bilkei I., sem pedig a RIU szerzői (1986) nem emlitik meg, hogy mikor került a kőemlék Keszthelyre, a rendelkezésre álló adatok alapján ez valamikor 1945 és 1977 között történhetett.10 Tudjuk azonban, hogy Csalog József, aki a MNM Adattárának dátumozás nélkül készített jelentését „mb. múzeumvezető”-ként szignálta, ezt a megbízatását 1949-1951 között látta el a keszthelyi múzeumban (SÁGI 1969, 31), gyanítható tehát, ahogy a felirat, amelyre ő figyelt fel Öreglakon, és amely elszállításának szükségességét már felvetette a MNM Adattárában leadott jelentésében is, megbízott múzeumigazgatói működés alatt kerülhetett Keszthelyre. A keszthelyi múzeum második világháború végén megsemmisült gyűjteményét - a Csalog-féle jelentésben is említett - dr. Domyay-Darnay Béla múzeumigazgató (1941-1948) teremtette újjá (SÁGI 1969, 29-31), akinek sokáig eltűntnek hitt leltárkönyve az 1980-as évek múzeumi felújításai során került elő. A szerencsés véletlennek köszönhetően a szóban forgó felirat is szerepel benne, és a következő adatokat tudjuk meg róla (8. kép)}' A feliratot, amelynek „magassága 55 cm, szélessége 26x26,8 cm”, „Iupitemek és Iunonak szentelt oltárkő, római” megjelöléssel, „Öreglak” lelőhellyel, „50.27.1.” leltári számon, „1950.Vili. 1.” érkeztetéssel, „Balázsovich László ig. tangazd. vezető /: Mezőgazd. Szakisk.:/ ajándékaiként vették nyilvántartásba. Az oltár tehát 1950. augusztus 1-jén került a keszthelyi Balatoni Múzeumba. Az tehát tisztázódott, hogy hogyan és mikor került a felirat Öreglakról Keszthelyre. Mivel Öreglak és So- mogyvár, mint az oltár elsődleges lelőhelye, a Csalog Józsefnek köszönhetően rendelkezésünkre álló adatok alapján nem tűnik túlságosan meggyőzőnek, érdemes az eredeti lelőhelyet illetően továbbmenni. A Corpus Inscriptionum Latinarum III23 kötete számára általam feldolgozott brigetiói feliratokra vonatkozó korábbi szakirodalom áttekintése kapcsán felfigyeltem egy oltárra, amelyet Milch Ármin közölt, ószőnyi lelőhellyel (MILCH 1907, 78). Az oltár Milch Á. magángyűjteményének II. sz. darabjaként került közlésre, és a következőket írja róla: „II. Oltárkő mészkőből 56 cm magas, 21 cm széles. Találtatott az ószőnyi Pannónia dűlőben”. Az oltárról vázlatos rajzot is közölt (4. kép): ezen többszörösen tagolt lábazattal és párkányzattal bíró oltár látható, abacusán három akrotérionnal. A felirat szövegét Milch Á. külön nem közli ugyan, de a vázlatrajzon a következő — a betűkötések miatt általa részben valószínűleg nem értett - szöveg látható: IOM IVNÖNT ARTÉRT1VS VSLM Megtekintve az ószőnyi lelőhelyű oltár Milch Á. által közölt rajzát (4. kép) illetve megadott méretadatait, az oltár felépítését, a rávésett felirat szövegét, annak elrendezését, továbbá a betűkötéseket, meggondolva a belőlük adódó olvasási nehézségeket, majd mindezt összehasonlítva egyrészt a Csalog J. által Öreglakon készített rajzzal (3. kép), és a keszthelyi Balatoni Múzeum római kőtárában őrzött oltárról a RIU 4, 950 szám alatt leírt kőemlékről készült (1. kép) valamint az aktuális fotóval (5. kép) és rajzzal (6. kép), nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy ugyanarról a kőemlékről van szó, amely 1906-ban az ókori Brigetio területén előkerült. Az oltár ismeretlen módon és időpontban a Somogy megyei Öreglakra, a Jankovich Bésán-kastély előcsarnokába,12 a II. világháborút követően a kastély udvarán levő „szemétdombra”, onnét pedig 1950. augusztus 1-jén, immár öreglaki lelőhellyel a keszthelyi Balatoni Múzeumba került, amelynek gyűjtőköre akkortájt még a Balatonnal határos összes megye területére terjedt ki.13 A Milch Á. által készített rajzon szereplő ószőnyi lelőhelyű oltár felépítése és kinézete azonos a RIU 4, 950 szám alatt fotóval illusztrált oltáréval (1. és 4. kép). Nagyjából megegyeznek a róla közölt méretadatok is, bár, ami a magasságát illeti, 50 cm és 57 cm közötti méretek tűnnek fel, de a szélessége is 21 cm és 26,8 cm között váltakozik.14 A betükötések és a felirat betűinek helyenkénti gyenge minősége is több, de a feliratról készült rajzok illetve fotók alapján világosan megérthető félreértésre, téves olvasatra adott okot. Mielőtt visszatérnénk a feliatos emlék Brigetióból Öreglakra kerülése lehetséges útjának további tisztázásához, érdemes mindezt sorról sorra nyomon követni: 1: az ,JOM" dedikációs formula lerajzolása illetve feloldása senkinek nem okozott problémát. 2: a második sorban Milch Á. még nem igazán tudott mit kezdeni az általa két külön szóba, ,JVN ONT ” alakban leírt lunőn(i) dedikációval (4. kép). Csalog J. helyesen vette észre a sor végén álló „-ŐA” betűkötést és szó végi ,,-F elhagyását, és ezt Kocztur E. is átvette tőle. Bilkei I. csak a ligatura helyének jelölését tévesztette el: Iunon(i) alakot ír Iunőn(i) helyett (MILCH loc. city CSALOG loc. city KOCZTUR loc. city BILKEI loc. cit.). 3: a harmadik sorban olvasható névrészek, az Aurelius nomen gentile és a Tertius cognomen elolvasása az alkalmazott betükötések miatt Milch Ármintól Csalog Józsefen és Kocztur Éván át Bilkei Irénig mindenkinek gondot okozott. Milch Á., noha felismerte az ,,-ÉR” betükötést a
