Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Borhy László: Az ószőnyi felirat Öreglakról Keszthelyen (RIU 950)
162 Borhy László ..TÉRTIVS” cognomenben, az ,Ji VR” praenomen rövidítésében csak az „AR ” betűket látta (4. kép), anélkül hogy észrevette volna, hogy az ,y4” és az ..R” szárai a talpnál összeérve „P’-betűt formáznak. Ez már csak azért is feltűnő, merthogy az „A” bal szára függőleges, míg a jobb szára 45°-os szöget zár be a vízszintessel (2. és 6. kép). Csalog J. ,y47?+R77PS'”-ként rajzolta át a betűket, Kocztur É. már némileg módosította, hiszen .yiRTRIVS"-ként közli. Bilkei 1. az Áür(elius) Tértius nevet helyesen olvasta el, csupán - mint fentebb említettük - a ligatura-jelölések helyét tévesztette el az Aurelius névben, hiszen az általa alkalmazott jelölés szerint — Aűr(elius) - csak az „-VR” állna kötésben egymással, holott a ligatura mindhárom betűre vonatkozik (MILCH loc. cit.; CSALOG loc. cit.; KOCZTUR loc. cit.; B1LKEI loc. cit.). A RIU 4. kötetének feliratkiadói helyesen jelölték a betűkötéseket és oldották fel a rövidítéseket (RIU 950). 4: a látszólag egyszerű negyedik sor „TVSLM” rövidítésének t(itulum) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)- ként történő feloldása is többeknek okozott problémát. Milch Á. nem látta, így nem rajzolta le a sor elején álló „T” betűt, csupán a „ VSLM” záróformula betűi jelennek meg nála (4. kép). Csalog J. a ,FVSEM” alakot hozza (3. kép), ezt veszi át Kocztur E. is. Bilkei I. - akárcsak a feliratot elsőként közlő Milch A. - nem vesz tudomást a sor elején álló „T” betűről, amely megintcsak helyesen szerepel a RIU szövegkiadásában (MILCH loc. cit.; CSALOG loc. cit.; KOCZTUR loc. cit.; B1LKEI loc. cit.; vö. 2. kép). Az eltérő olvasatok közös okra vezethetők vissza: a negyedik sor betűi nagyon silányan vannak bevésve a felületbe, ráadásul a sor elején álló „7” felső vízszintes szára sérült, alig látható, ezért nem vette észre azt Milch Á. és Bilkei I. Az „Z,” betűnek a felületbe gyengén bevésett betüágya magyarázza azt, hogy mind Csalog L, mind Kocztur E. „£”-nek olvasta. A „TVSLM” rövidítés szokatlan, és t(itulum) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)-ként történő feloldása is csak esetleges. Számításba vehető még a - szintén nem túl gyakori - t(itulum) v(oto) s(olvit) l(ibens) m(erito) vagy- amennyiben a t(itulum) főnév mellé ige is kívánkozik- a t(itulum posuit et) v(oto) s(olvit) l(ibens) m(erito) olvasat is.15 Látható tehát, hogy egyrészt az oltárról készült első rajz és a később róla készült fotók közötti hasonlóság, másrészt az egymástól ugyan eltérő, azonban - mint fentebb láthattuk - közös okra visszavezethető és jól megmagyarázható olvasata alapján egy és ugyanazon kőemlékről beszélhetünk. A jelenleg a keszthelyi Balatoni Múzeum római kőtárában őrzött (ALFÖLDY 1990)16 feliratos kőemlék megtekintése után elmondható, hogy azon a következő szöveg látható (5. és 6. kép): IOM IVNÖN 3 ÄVR * TÉRTIVS TVSLM így a felirat olvasata kis módosítással17 - ezek: a jelenleg használatos ligatura-jelölés alkalmazása, az interpunctio jelölése a 3. sorban, illetve a 4. sorban a sorkezdő „T” sérülésének jelölése - megegyezik a RIU 4, 950 alatt közölt olvasattal, vagyis: I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Iunőn(i) 3 Aür(elius)* Tértius t(itulum) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) Jelenlegi ismereteink szerint nem tudható, hogy az 1906-ban egészen biztosan Brigetióban talált feliratos kőemlék hogyan és mikor került Öreglakra. Az „öreg gróf’ római érmek gyűjtésére irányuló szenvedélye, és további reliefdíszes kőemlékek meglétére vonatkozó, Csalog J. által közölt (CSALOG loc. cit.) és Horváth E. által megerősített adat18 alapján gyanítható, hogy gróf Jankovich Bésán Endre római kőemlékeket is gyűjtött és helyezett el kastélyának halijában. Hogy ki adhatta el a grófnak a kőoltárt? Erre vonatkozóan is van egy apró, talán használható adalék. Milch A. 1907- ban közölt cikkében az áll, hogy az itt tárgyalt oltár az ő magángyűjteményében található, legalábbis a cikk közlésének idején. A „Komárom-vármegyei és városi muzeumegyesület 1906. évi értesítője. XX. egyleti év” című, Komáromban 1907-ben megjelentetett kiadványnak a komáromi Klapka György Múzeum könyvtárában őrzött, egykor Kecskés László tudós helytörténész, múzeumigazgató, azt megelőzően pedig a jelentős brigetiói magángyűjteménnyel is bíró dr. Kállay Ödön szőnyi jegyző tulajdonában levő példányában, a 78. oldalon tintával írt, Kállay Ödöntől származó kéziratos bejegyzés olvasható, miszerint az oltár „Milch Viktornál volt” (7. kép).19 Milch Viktorról annyit lehet tudni, hogy a feliratot közlő Milch Ármin rokona, amerikai állampolgár, és az 1918-ban alapított „Özv. Milch E.-né és Milch N. Magyar Keményfaipari R.T” társtulajdonosa volt, akinek lobbanékony természetéről és „Milch Viktor nagyságos úrral” kapcsolatos gyerekkori emlékeiről a szőnyi születésű Dobi István, Magyarország miniszter- (1948-1949) illetve minisztertanács elnöke (1949- 1952) memoárjában emlékezett meg (DOBI 1962, 58- 59; HORVÁTH-SZÁMADÓ 2009, 2-3). Nem tudni, hogy az 1906-ban Brigetióban talált, Milch Ármin magángyűjteményének részeként publikált oltár hogyan és mikor került rokonához, Milch Viktorhoz. Továbbkerülésére vonatkozóan azonban vannak talán adataink. A Komáromban (akkor Új-
