Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Simmer Lívia: Az újudvari johannita konvent az okleveles források és a régészeti terepmunkák tükrében
208 Simmer Lívia tehető, amikor házaik, konventjeik száma ugrásszerűen megszaporodott a Dunántúlon, Szlavóniában és a dalmát tengerparton (1. kép). Ebben az időszakban vált önállóvá a korábban a fehérvári preceptoriumhoz tartozó újudvari konvent is (HÁRSING - KOZÁK 1979: 694.). Az újudvari konvent létrejötte, hiteleshelyi működése a fennmaradt oklevelek alapján A település neve a latin Nova Curia elnevezésből származik, amely „új udvar”-t jelent. Létrejöttének pontos körülményeit nem ismerjük, annyi bizonyos csupán, hogy a 11-12. századi oklevelekben előforduló curia, curtis megjelelölés földesúri birtokközpontra vonatkozott. Az első okleveles adat 1193-ból származik, amikor III. Béla anyja, Eufroszina királyné a johanniták fehérvári anyakolostorának juttatott birtokadományait sorolja fel és erősíti meg, ugyanakkor az egyes birtokok határait is pontosan lejegyzi: „In Vyuduar terra est circumquaque metis signata” (Fejér CD 2: 288.). A részletes leírásból kiderül, hogy Újudvart vízfolyások, erdők, földesúri birtokok és a Fehérvárról induló, Veszprémen, Keszthelyen, Kanizsán áthaladó nagy hadút határolja. A földrajzi környezet rekonstruálásához nyújt újabb adalékot Merenye 1203-as határjárása, melyben wyudwor” közelében egy hidat említ az oklevél (Fejér CD 2: 361.). Az új udvari johannita konvent kezdetben Fehérvár tartozéka volt, azonban még 1236 előtt függetlenné válhatott tőle; ebben az évben Kázmér veszprémi püspök ítéletlevelében tűnik fel először a lovagok rendháza: „ terrain vilié noue curie Cruciferorum Domus Hospital is ” (ÁÚO 7: 24.). Az Aranybulla 1231. évi megújítása elsősorban az egyház érdekeit szolgálta; a 21. cikkely szerint „mivel az országban sokan szenvednek sérelmet a hamis poroszlók miatt, ezek idézései vagy tanúbizonyságai ne legyenek érvényesek, csak a megyéspüspök vagy káptalan tanú- bizonysága által” (KRISTÓ 1998: 218.). Kisebb ügyekben ugyanakkor elfogadták a szomszédos konventek, kolostorok tanúbizonyságát, ezzel lehetővé vált, hogy a johanniták is szerepet kapjanak a jogéletben. Az újudvari johannita konvent hiteleshelyi működéséről tanúskodó első ismert oklevél 1259-ből származik: „in litteris praeceptoris domus hospitalis de nova curia continebatur” (ÁÚO 7: 518.). A következő két évtizedben szaporodnak meg igazán a zömmel birtokpert, elzálogosítást, adás-vételt, határjárást, határszabályozást, adományt rögzítő bizonyságlevelek, melyeket elsősorban a környék nemesei számára állított ki a rendház. 1277-ig az oklevelek többségében név szerint említik a konvent — magyar, francia, itáliai származású-preceptorát, ezt követően azonban főként testületként szerepel a commanderium: „Nos Conventus fratrum Cruciferorum Domus Hospitalis de Noua Curia Amagyar gyakorlatban jellemző mozzanat, miszerint több ház tartozik egy preceptor vezetése alá (HUNYADI 2002: 57.), a vizsgált oklevelekben is megjelenik. Az újudvari konvent mellett Simon (1264),3 Hugo Boraldy (1275)4 valamint Arnold Beaumont (1375)5 commandersk a csurgói preceptoriumot, míg János (1346)6 a soproni commanderiumot irányították egy időben. Az újudvari johannita ház előkelő helyzetére utal, hogy fennállásának idején legalább három ízben a konvent vezetőjét - Hugo Boraldy, Giovanni Latini de Perugia, Arnold Beaumont - választották tartományi alperjelnek (lásdfüggelék). A konvent commanderi pecsétjei közül épségben maradt fenn Gellért vicepreceptor kör alakú pecsétje: 1266-os okleveléről7 hártyazsinegen függ a 30 mm-es, stilizált vágtató lovat ábrázoló S Fratris G feliratú pecsét. A későbbiek folyamán testületként működő hiteleshely már egy másfajta kör alakú pecsétet használt (3. kép). Közepén egy díszítetlen, lapos felületű máltai kereszt látható, melyet a talpvonal mindkét oldalán egy elágazó és visszahajló inda díszít, felső szára mellett pedig egy stilizált nap és egy holdsarló ismerhető fel. Majuszkulás köriratát gyöngysorok közé foglalták: S(IGILLUM)«CONVENTUS*CRUCIFERO R(UM)*DE«NOVA*CURIA (TAKÁCS 1992: 91-92). A johanniták hiteleshelyi tevékenysége és a falu körül kiépült úthálózat pozitív hatást gyakorolt a település fejlődésére; Újudvar legkésőbb a 14. század elejére vásáros hely lett. 1329-ben két oklevél is említi, hogy a három megyei vásár közül az egyiknek a falu ad helyet (AO 13: 142., 264). Nagy Lajos 1351-es rendeletével, mely szerint a kisebb konventek „pecsétjei híjával legyenek minden megerősítő erőnek” (KRISTÓ 1998: 104.) az újudvari johannita commanderium is elvesztette hiteleshelyi tevékenységének jogosultságát. Az utolsó, birtokeladást megerősítő oklevelet 1352-ben adta ki a konvent, majd nem sokkal később, 1382-ben, a lovagrend a rendházat birtokaival együtt a Kanizsai családnak zálogosította el (VÁNDOR 1993: 4.). A konvent azonosítását célzó régészeti terepmunkák Újudvaron Az újudvari johannita konvent helyének megállapítására és alaprajzának meghatározására 1975-1976- ban dr. Vándor László tett kísérletet. 1975-ben két helyszínen folyt feltárás: a falu felett magasodó dombon, ahol a néphagyomány a kolostort sejtette (Újudvar- Gurda/Kolostordomb) valamint a falu alatt, a Principális mocsaras völgyében emelkedő egyik dombháton
