Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Tar Ferenc: Asbóth Sándor az utókor emlékezetében
92 Tar Ferenc nali öt órakor, amikor segédei még az igazak álmát alusz- szák, már ismét az íróasztalánál ülve találjuk... ”21 Az amerikai újság 1864-es visszavonulásakor is hosszú cikkben búcsúzott tőle: „kiváló jellemű, s remekképességekkel rendelkezőférfi..., egyike azon kevés (külföldinek), aki gyakorlatban is használható katonai tudását és tapasztalatát állította csatasorba az ügy érdekében... mindenkinek elnyerte tiszteletét és barátságát, aki csak ismerte, jelleme kiváló tulajdonságaival és szerény, de férfias viselkedésével... Asbóth tábornok az egyik legidősebb és legtiszteletreméltóbb külföldi tiszt, aki az Unió szolgálatába állt, amikor kitört a lázadás. ”22 Az Újvilág magyarjáról még a kiegyezés előtt, már a polgárháború befejezése után magasztalólag emlékezett meg - és képet is közölt - a népszerű hazai Vasárnapi Újság. „Azok közt, kik a magyar név jó hírnevét legmesszebb földre vitték el, örömmel emlékezünk meg Asbóth Sándorról, ki Eszak-Amerikában, a szabadság és tevékenység hazájában, tábornoki, és az argentínai köztársaságnál teljhatalmú miniszteri rangra emelkedett. Tevékeny részt ve vén a forradalomban, annak végével menekülni lön kénytelen. Három világrészben ette a számkivetés könnyekkel sózott sanyarú kenyerét, s ezer küzdelem s nélkülözés árán szerezte meg azon elismerést és kitüntetéseket, melyeken most már a föld másik oldalán részesül. ”23- írta. Asbóth 1868-ban bekövetkezett haláláról beszámoltak a hazai lapok is. A Magyarország és a Nagyvilág tudósítását idézzük: „Meghasadt egy nemes szív; ösz- szetört egy hősi kard, mely csördülésével két világrész csatáiban a magyar név és a magyar fegyver becsületét hirdeté. Mint éjszakamerikai tábornok és teljha- talmazott miniszternek az argentínai köztársaságnál és Uruguaynál, az amerikai hírlapok hasábokat szenteltek gyászos kimultának. ”24 Az újság a » Standard« alapján beszámolt temetéséről is. „Az argentin kormány rendelete Asbóth Sándor tábornok és amerikai miniszter temetése tárgyában. A belügyminisztériumtól. Buenos-Ayres 1868. január 22. Miután az Egyesült-Államok consulja Asbóth tábornok, az Egyesült-Államok miniszterének tegnap történt halálát hivatalosan bejelentené, s a köztársaság kormánya e fájdalmas veszteség feletti részvétét kifejezni siet, csatlakozván a nemes amerikai nemzet képviselőjének végtiszteletére rendezendő általános gyászünnepélyhez, rendeli: 1. A nemzeti zászló a gyász napján minden üteg, hadihajó, és középületekre ki fog tűzetni. 2. A tetemet, a nemzeti kormány nevében az egyik miniszter, valamint a hadsereg főparancsnoka, s az itt állomásozó katonaság kisérendik a temetőbe. 3. Azon idő alatt, mig az elhunytnak földi maradványait a halottas háztól a temetőbe vitetnek, minden negyedórában ágyulövések fognak tétetni, s a sírnál a tiszteletőrség szintén gyászlövéseket teend. A temetés szerdán, jan. 22-én ment végbe. A tetem egy érczkoporsóban volt elhelyezve, melyet ismét egy mahagóni fából készült s ezüsttel ékített koporsó fedett. E koporsót az Egyesült-Államok zászlója, az elhunyt tábornok kardja, kalapja és egyéb jelvényei, egy babér- s egy fehér virágokból font cypruskoszorú disziték. A gyászmenetet Czetz tbk és Hopkins ur vezették. Öt perczczel 4 óra előtt megjelent az egy csapat tüzérségből álló tiszteletőrség s az összes tisztikar, továbbá a brazilia, spanyol, franczia és angol követségek személyzete, kevéssel ezután a tartomány kormányzója és miniszterei, úgyszintén a köztársaság belügyminisztere, Nazar tbk és az elnök segédei is megérkeztek, s a halottas ház udvarát és szobáit nagyszámú egyéb közönség lepte el. Négy óta után 20 perczczel a diplomatiai testület által környezett koporsó levétetvén az emelvényről, megindult a gyászmenet, melyet a követségek s a kormány képviselői személyzetének fogatain kívül, még mintegy 50 kocsi kisért. A kápolnába érve, Goodfellow, az amerikai követség lelkésze, rövid beszédet tartott, mely után Noel ur, a franczia követ, mint a diplomatiai testület dékánja, az elhunytnak érdemeit és hosszas szenvedéseit meghatólag ecsetelte. Utána a köztársaság miniszterelnöke szólott, ki Asbóth tbk életét és működését mesterileg adta elő a nagy számmal összegyülteknek. ”25 Asbóth János, a 19. század második felének jeles újságírója26 ugyancsak megemlékezett nagybátyja haláláról: „A szabadság e jeles harcosának halála méltó fájdalmat okozott Magyarhonban és az Egyesült Államokban. Csak az szolgálhat csekély vigaszul, hogy e derék magyar férfiú sírjánál egy nagy ország kormányzói és minden jelesei képezték körét a gyászolóknak. ”27 Méltatást közölt az elhunyt Asbóthról a népszerű »Hon« című napilap is.28 Asbóth neve halálát követően sem kopott ki az emlékezetből. Lexikonok szócikkei, memoárok, tudományos publikációk emlékeztek meg róla. Ezek az írások azonban számtalan életrajzi tévedést tartalmaztak, amelyek némelyike legendává nőtte ki magát. A már idézett, 1928-ban megjelent amerikai életrajzi lexikon a következőket írta Asbóthról: „Magyarországon, Zala megyében, Keszthelyen született. Szolgált az osztrák hadseregben, később mérnöki és jogi tanulmányokat folytatott... Több más száműzött közép-európai forradalmárhoz hasonlóan amerikai állampolgár lett. ”29 A rövid szócikk két pontatlanságot is tartalmazott: Asbóth Sándor nem volt katonája a császári hadseregnek, s a jogi tanulmányok folytatásáról sem tudunk. A huszadik század során megjelent hazai kiadású lexikonok is, amelyek összefoglalták Asbóth életútját,
