Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Tanulmányok Asbóth Sándorról - Tar Ferenc: Asbóth Sándor az utókor emlékezetében

Asbóth Sándor az utókor emlékezetében

93

több pontatlanságot tartalmaztak. Révai Nagy Lexikona például a következőt írta: „Asbóth Sándor, Lajos testvére, mint ezredes (sic!) küzdötte végig a szabadság- harcot. Sikerült Amerikába menekülnie, és ott az északi államok harcában a déliek ellen az előbbiek részén harcolt. Florida visszafoglalása után egy ideig az állam katonai parancsnoka volt. Az Egyesült-Államok a vitéz tábornokot követökül küldték Buenos-Ayresbe, hol 1870-ben (sic!) meghalt. ”30 Később a Magyar Életrajzi Lexikonban jelent meg vele kapcsolatban egy legendás momentum: „ Meneküléskor unokatestvérével, Asbóth Adolffal ő ásta el a királyi koronát Orsovánál. ”31 Ezt az állítást semmi sem igazolta.32 A későbbi Új Magyar Életrajzi Lexikon 2001-es kiadásából már kimaradt.33 Az 1994-ben megjelent Britannica Hungarica és a Magyar Nagylexikon már jóval pontosabb adatokat közölt a szabadságharc alezredeséről, az USA tábornokáról.34

Az 1849-51 -es törökországi emigrációról a 19. század második felében több visszaemlékezés, napló jelent meg.35 Mindegyikben említésre került a Kossuthoz száműzetésben is hű szárnysegéd.

A világutazó Vadona János 1893-ban megjelent könyvében New York-i utazásáról beszámolva büszkén írta: „ Második utam a Central-parkhoz irányítóm. Ezt a gyönyörű nagy nyilvános kertet magyar ember tervezte, mikor a város még nem is álmodott róla. Szomorú kimenetelű 1848/49-iki függetlenségi harczunk menekültjeinek egyik legkiválóbbika, Asbóth honvéd- tábornok tervét fogadá el a város. ”36 A rövid szöveg két tévedést is tartalmaz, Asbóth a szabadságharc idején nem volt tábornok, s Vadona a Central-park tervezésére vonatkozó állítását a későbbi kutatások nem igazolták. Várdy Béla 2011-ben hosszasan elemezte ennek valótlanságát.37

Asbóth Sándor - 1803-ban, Keszthelyen született - Lajos38 bátyja az 1848/49-es szabadságharc leverése után, és a hosszú börtönéveket követően, több hadtörténeti könyvet írt. Utolsó munkája előszavában (Az éjszak-amerikai polgárháború története) utalt öccse szerepére a mű elkészítésében: „Sándor testvéröcsém, ki az éjszaki sereg műveleteiben, mint osztálytábornok tevőlegesen részt vön, s velem a hadjárat ideje alatt is levelezésben állott, az általam gyűjtött anyagot nem csekély mértékben eredeti s részletes adatokkal gazdagította. Sándor öcsém 1868-ban, mint az Egyesült Államoknak a la platai confoederatiónál megbízott követe Buenos-Ayresben meghalálozván: reám maradt irományai között számos oly jegyzetet találtam, melyekkel saját feljegyzéseimet kibővíthetném, s miután van okom hinni, hogy szeretett öcsém tovább élne, maga írja meg vala édes magyar anyanyelvűnkön az amerikai polgár- háború történetét, s minthogy hazai irodalmunk még maiglan is egy ily mű hiányában szűkölködik: nem véltem felesleges munkát teljesíteni, midőn agg korom

napjait arra szentelem, hogy annak legalább vázlatát adjam. ”39

Asbóth Lajos a polgárháborúról írt művében közölte testvére egyik utolsó (1867. július 25-én kelt), sokat idézett levelét, melyből a hosszú távoliét után is kicseng a hazáért való aggódás és szeretet. „Egy hosszú tengeri út minden gyötrelmei után múlt év október havában szerencsésen Buenos A ires-be érkeztem. A diplomatikus tér ismét új volt előttem, de a polgári igazgatás, melyet a háború folytán a katonai parancsnokság mellett több déli államban vezettem, jó előkészítő iskolául szolgált s némi bizalommal léptem új, sikamlós pályámra. Hat havi működésem után, észak-amerikai miniszteri működésemben, az argentínai államokban, kormányom a szenátus helyben hagyásával hasonló állással bízott meg a szomszédos Uruguay köztársaságnál is. És így nehéz próbákban terhelt, hányatott élet után, hála jó otthonom demokratikus köztársasági intézményeinek és egy human, idegenek iránt is minden tekintettel levő népies kormány jutalmazó bizalmának, oly álláshoz jutottam, amelyben mint egy hatalmas és szabad, mást maga fölött nem ismerő nemzet diplomáciai képviselője, borongó múltamból nyugodt öntudattal nézhetnék elébe napjaim vidám befejezésének, annál is inkább, mivel a legutóbbi sikerek Magyarországon azon reményre jogosítanak, hogy forrón szeretett hazám, melynek egykor ifjúságom teljében úgy, mint férfi koromban örömmel szenteltem csekély erőmet és mindenemet, tizennyolc évi férfiason higgadt tűrés után valahára békésen kivívja ősi alkotmányos állását, melyért mi szent jogunk tudatában, hű odaadással küzdve, mint hontalan földönfutók, áldozatul estünk.

És mélyen megindulva, hadd valljam be kedves barátom, hogy a szép reménnyel együtt azon buzgó óhaj is tolul szívem mélyéről, vajha láthatnám a régi hazát mégegyszer, szabadon az idegen járomtól, hogy meghajolva elhalt szüleim sírjánál, lassan őszbe borult derék bátyámat, egyetlen életben maradt nővéremet, és mindazokat, akik a hosszú elválásban is híven megőrizték a barátság és a természet kötelékeit. De úgy látszik, másként döntött a sors. Több mint négy hava, hogy súlyos szenvedésben, régi sebeim következményeiben, a betegágyhoz láncolva naponta érzem életerőm sorvadását, és híven régi elveimhez: remélve a legjobbat, készülve a legrosszabbra, várom a felülről jövő legbölcsebb Gondviselést. Ha az Úristen egy csodája által elhagyhatom ágyamat és házamat, szabadságot kérnék, hogy Cseh- vagy Magyarországon fürdőt használhassak és ez esetben volna viszontlátás. Bár találhatnám apáim országát és népét az alkotmány védelme alatt megerősödve, titeket mind pedig testvéri egyetértésben, boldogan és megelégedetten. ”40

A már idézett, Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéit és városait bemutató so-