Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Vida István Kornél: „Az Unió védelmében”. Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban
84 Vida István Kornél se: az államban az Unió hadseregébe összesen 100 ezren jelentkeztek, míg a Konföderáció seregébe 50 ezren.17 Egy, az államban tartott különleges gyűlés az Unióban maradás mellett foglalt állást, amire válaszul az állam délbarát kormányzója, Claiborne F. Jackson,18 mozgósította a több száz főnyi állami milíciát. Nathaniel Lyon tábornok uniós csapatai viszont hamarosan körbezárták táborukat, és a déli polgárőrök letették a fegyvert. Ez korántsem jelentette a rabszolgaságot ellenzők és pártolók közötti viszálykodás végét Missouriban: az utóbbiak gerillaháborút indítottak az északi csapatok ellen, sokak támogatását élvezve az államban, sőt, még St. Louisban is. Az északi csapatoknak komoly nehézségekkel kellett megbirkózniuk: a fegyver-, lőszer-, és utánpótláshiányt tovább súlyosbította, hogy a déli gerillák gyakran rajtaütöttek az északi csapatokon, illetve hidakat rongáltak meg és vonatokat robbantottak fel. Frémont vezérkarának magyar tisztjei oroszlánrészt vállaltak a problémák leküzdésében és a Nyugati Főparancsnokság hatékony megszervezésében. A korabeli beszámolók egyetértettek abban, hogy Asbóth elévülhetetlen érdemeket szerzett az uniós hadigépezet megszervezésében St. Louisban. 1861. szeptember 3-án Frémont dandártábornokká léptette elő, s ugyanezen a napon a New York Times tudósítója elkísérte a magyar katonatisztet egy munkanapján, s cikkében hosszasan méltatta fáradhatatlan szervező munkáját: „Asbóth tábornok csöndben és határozottan indul dolgozni. Beható pillantása azonnal felméri, hogy a [hadseregbe] jelentkezőnek milyen beosztásban vehetik hasznát, ha van ilyen egyáltalán, s néhány kérdéssel gyorsan meggyőződik arról, helyesen ítélte-e meg. Marcona külseje ellenére olyan jószívű és kellemes modorú, hogy mindenki kedveli, akivel csak kapcsolatba kerül. A tábornok [Frémont] [...] vezérkari főnökeként hatalmas mennyiségű munka nehezedik rá, ami ember- feletti erőfeszítéseket igényel. Asbóth tábornok éjfélkor hagyja el irodáját, s hajnali 5 órakor, amikor segédei még az igazak álmát alusszák, már ismét az íróasztalánál ülve találjuk, amint egy csésze csokoládé fölött egy katonai expedíció részleteit tervezi, vagy a szervezés alatt álló ezredek tisztjeinek írja meg utasításait. ”19 Az Atlantic Monthly újságírója, William Edward Dorsheimer szintén felkereste Frémont táborát és eltöltött egy pár napot Asbóth mellett is, akinek lovastudásáról bámulattal írt: „Asbóth tábornok szeret mindig teljes sebességgel lovagolni, s azonnal olyan sebességre biztatja szürke lovát, hogy alig tudtunk vele lépést tartani. ”20 Frémont tábornok nem kevés ellenséget szerzett magának azzal, hogy nem volt hajlandó követni a katonai előírásokat, például tisztjei kinevezéséhez egyetlen felettesétől sem kért engedélyt. Sámuel R. Curtis dandártábornok így írt erről 1861. október 12-én Lincoln elnökhöz intézett levelében: „Különösen meglepett a módja, ahogyan a tábornok kezeli, szervezi, vezényli és ellátja hadseregét, tökéletesen figyelmen kívül hagyva a szabályokat, a rangokat és bevett szokásokat. ” Curtis ezzel zárta sorait: „ Véleményem szerint Frémont tábornokból hiányzik az intelligencia, tapasztalat és éleslátás, amit parancsnoki posztja megkövetelne. ”21 Ellenfelei gyakran vádolták meg sikkasztással, illetve azzal is ellenszenvet ébresztett maga ellen, hogy a Zágonyi által felállított lovasalakulatot személyes testőrségeként használta. Az amerikai polgárháború kevéssé ismert magyar vonatkozása, hogy Frémont, akit rendkívül aggasztott a konföderációs hírszerzés tevékenysége Missouriban, üzenetei titkosságát úgy igyekezett biztosítani, hogy Washingtonba vagy az Illinois-i Cairóba távírón küldött üzeneteit „kódolta”: magyar nyelvre fordíttatta őket, majd a célállomáson szolgáló magyar tisztekkel visz- szaültettette azokat angolra. Ez a rendszer hasonlított ahhoz, ahogyan a második világháború csendes-óceáni hadszínterén a navajo nyelvet használták titkosításra. A gyakorlatban ez úgy működött, hogy Asbóth Sándor a táviratokat a Postahivatali Minisztériumba küldte, ahol egy szintén magyar hivatalnok, Zeyk Albert angolra fordította őket, s úgy továbbította Lincoln elnöknek. Hasonlóképpen, Cairóban Grant tábornok Rombauer hadnagy szolgálatait vette igénybe, s vele fordíttatta a Frémont főhadiszállásáról érkező üzeneteket. Frémont legnagyobb baklövését azzal követte el, hogy - a gerillák tevékenységét visszaszorítandó - rendkívüli állapotot hirdetett Missouri állam egészében, s 1861. augusztus 30-án nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentette: „Missouri államban, minden olyan személy tulajdona, ingatlan és ingó, aki fegyvert fog az Egyesült Államok ellen, vagy akiről kiderül, hogy aktívan együttműködik az ellenséggel, a köz hasznára lefoglalásra kerül, s amennyiben rabszolgákkal rendelkezik, azok ezennel szabadnak nyilváníttatnak. ”22 Az utóbbi kitétel azonnal a radikális republikánusok és abolicionisták ünnepelt hősévé tette, ugyanakkor Lincoln, aki minden erejével igyekezett a rabszolgatartó határállamokat az Unión belül tartani, politikailag elhamarkodott lépésnek nevezte Frémont proklamáció- ját, s utasította annak visszavonására. Amikor erre nem mutatott hajlandóságot, Lincoln elnöki rendeletével annulálta Frémont nyilatkozatát, s 1861. október 24-i hatállyal felmentette tisztségéből. Frémont elmozdítása érzékenyen érintette a vezérkarában szolgáló tiszteket is, mivel a tábornok szabálysértéseire hivatkozva érvénytelenítették kinevezéseiket, így Asbóth dandártábomoki előléptetését is. (A Szenátus hivatalosan csak 1862. március 21-én erősítette meg dandártábomoki rangjában.) Számos tiszt - köztük Zágonyi, Fiala János és Albert Anselm
