Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Vida István Kornél: „Az Unió védelmében”. Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban
„Az Unió védelmében ” -Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban 83 tettek, s biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan hálát éreztek az Egyesült Államok iránt, s ugyanolyan örömmel tennétek tanúbizonyságot róla ilyen fontos szolgálattal. Mindannyian egyformán értékeljük az Uniót, s hűségesen kiállunk mellette, megvédelmezzük, ugyanolyan szilárdan és vitézül, ahogyan saját szülőhazánkban tettük Magyarország jogai és Alkotmánya védelmében. ”7 Asbóth május 4-re gyűlésre hívta a magyarokat, amit július 18-án egy újabb követett. Felhívása feltétlenül eredményes volt, olyannyira, hogy május 14-én az egyik New York-i napilap példaként állította őket, amiért „Asbóth ezredes és más prominens magyarok felajánlották szolgálataikat a kormánynak. ”8 Felmerült annak a lehetősége is, hogy egy kizárólag magyarokból álló ezredet szerveznek, s a második találkozó résztvevői Kovács István személyében az alakulat leendő ezredesét is megválasztották, végül azonban nem volt elég jelentkező egy teljes ezred felállításához, illetve a felszerelésükhöz szükséges pénzösszeg előteremtése is lehetetlennek bizonyult. Asbóth 1861 májusában kérelmet intézett a szövetségi kormányhoz, egy dandár felállítását javasolta, melyben a „gyalogság, lovasság, tüzérség, utászok a legmegfelelőbb arányban képviseltetik magukat. ”9 Tervéről a New York Times is beszámolt, a „legkívánatosabb dandárként’’ jellemezve az Asbóth által felvázolt alakulatot, amelynek - a cikk írója szerint - azért is nagy hasznát venné az Unió hadserege, mert „ biztosan sok olyan katonát is vonzana, aki részt vett a magyar szabadságharcban. ”10 A kormányzat azonban sokáig habozott az engedélyt megadni, hiszen az önkéntesállítás az államok hatáskörében volt. Asbóth végül megkapta a megbízást a dandár megszervezésére, s igyekezett legalább a New Yorkban élő magyar önkénteseket mozgósítani. Elsőként Utassy Frigyes ezredest, a Garibaldi Gárda néven ismert 39. New York-i önkéntes gyalogezred" magyar parancsnokát kérte fel, hogy alakulata, amelyben számos magyar mellett olaszok, svájciak, spanyolok és németek is szolgáltak, csatlakozzon dandárjához. Utassyhoz május 20- án írt levelében így fogalmazott: „ Mivel mindketten magyarok vagyunk, s együtt harcoltunk szülőhazánk törvényeiért és alkotmányos jogaiért, most készen állunk, hogy csatába szálljunk az Unió megőrzéséért, fogadott hazánk törvényeiért és egységéért, amelynek oly sokat köszönhetünk. A köztünk ebből adódóan fennálló szimpátia mellett azért is szeretném ha az Ön ezrede csatlakozna elsőként dandáromhoz, mivel roppant energikusan és szakszerűen szervezte hatékony alakulattá. ”'2 Utassy nem sokat habozott, s még aznap igent mondott a felkérésre. Levelében örömét fejezte ki, amiért „lehetősége nyílik még egyszer egy harcedzett, bátor magyar tiszt parancsnoksága alatt szolgálni”, s biztosította róla, hogy „mind magának, mind tisztjeinek szent kötelessége lesz [...] hogy vezetésével harcoljon, s ha kell, meghaljon az Unióért. ”13 Néhány nappal később, május 24-én szolgálatba állt a 39. New York-i gyalogezred; a LaFayette téren tartott ezredzászló-avatáson egy-egy amerikai, magyar és olasz lobogót adományoztak az alakulatnak. A magyar trikolór fehér sávjában babérkoszorúval és tölgylevelekkel övezve a „ Vincére vele móri ” felirat állt, a zászló ellentétes oldalán angolul: „Conquer or die” (Győzelem vagy halál). A zászlón keresztben zöldarany betűkkel a „Garibaldi Guard” felirat húzódott végig, rúdjához egy ezüst harci szekercét erősítettek és egy piros-fehér-kék szalagot a következő mottóval: „Bajtársak régen, baj társak ismét", egyértelműen utalva az európai függetlenségi küzdelmekre. A díszszemlén Asbóth is részt vett.14 Asbóth dandárjához hamarosan csatlakozott a 29. New York-i ezred is, azonban a magyar tiszt pályafutása egészen új fordulatot vett. 1861. július 13-án New Yorkba látogatott John Charles Frémont tábornok, akit nemrégiben neveztek ki a St. Louis központú Nyugati Főparancsnokság élére.15 Frémont valódi romantikus hős volt, aki fontos szerepet játszott a nyugati területek feltérképezésében, illetve Kalifornia meghódításában. Az eltökélt abolicionista rövid politikai kirándulása kudarcot vallott (az 1856-os elnökválasztáson ő volt a Republikánus Párt elnökjelöltje, ám vereséget szenvedett), de Abraham Lincoln elnökké választásával a polgárháború kitörése után nem volt nehéz ún. „politikai tábornoki” pozícióra szert tennie, noha semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett nagyobb alakulatok vezetésében. Az önfejű tiszt bizalmatlanul tekintett a hivatásos katonákra, főleg a West Point-i Katonai Akadémián végzettekre. Parancsnoksága megszervezésekor elsősorban külföldi tisztekre számított, s New York-i útja során szoros barátságot kötött Asbóthtal, akinek abban az Astor House nevű szállodában volt a hivatala, amelyben Frémont is megszállt. Az amerikai tábornokra igen jó benyomást tett a magyar tiszt szakmai hozzáértése, s hamarosan felkérte, legyen a vezérkari főnöke St. Louisban, a Nyugati Főparancsnokság főhadiszállásán. Asbóth elfogadta a felkérést, s hamarosan Missouriba tette át székhelyét, ahová több más magyar is követte, akiknek Frémont szintén pozíciót ajánlott vezérkarában: Asbóth számysegédje Albert Anselm lett, Fiala Jánost vezető térképészeti mérnökké nevezte ki Frémont, míg Zágonyi Károlyt a később Frémont Testőrség néven elhíresült speciális lovasalakulat megszervezésével bízta meg.16 Missouri egyike volt azon rabszolgatartó határállamoknak, amelyek nem léptek ki az Unióból, ám lakosságát szélsőségesen megosztotta a rabszolgaság kérdé
