Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Tanulmányok Asbóth Sándorról - Várdy Béla: Asbóth Sándor az amerikai emigrációban a magyar szabadságharc és az amerikai polgárháború között

62

Várdy Béla

minőségben tekintélyes része volt a híres Central Park és Washington Heights szabályozásában is ”.46

Asbóth Washington Heights-szel kapcsolatos munkásságát ismerjük Olmsted fent idézett leveléből.47 A Central Parkkal kapcsolatos “tekintélyes” szerepére vonatkozólag azonban találgatásokra vagyunk utalva, mivel arról egyetelenegy korabeli forrás sem emlékezik meg48 Ennek következtében Asbóth idevonatkozó szerepét lényegében a fabulák kategóriájába vagyunk kénytelenek utalni. Lehet, hogy valóban volt valami apró szerepe. Ez a szerep azonban igen jelentéktelen lehetett, hisz azt egyetlenegy megbízható korabeli forrás sem tartotta érdemesnek megemlíteni. Ez a tény azonban mit sem von le Asbóth Sándor jelentékeny szerepéről és haditettei jelentőségéről, mind a magyar szabadságharcban, mind pedig az amerikai polgárháborúban.49

Mint Vasváry írja: „Asbóth magas, szikár férfi volt, kitűnő katona és elsőrendű vezér, aki azonban a katonai

fegyelmet mindig emberséges bánásmóddal egyesítette”.50 Talán ezért is van az, hogy általában őt tartják az amerikai polgárháború legérdemesebb és legszimpatikusabb magyar tisztjének. Teszik ezt annak ellenére, hogy Stahel-Számvald Gyula (1825-1912) magasabb rangot, valódi altábornagyi rangot ért el, szemben Asbóth dandártábornoki, illetve “címzetes altábornagyi” rangjával. Ráadásul Stahel-Számvald még a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést, a “Kongresszusi Becsületrendet” [Congressional Medal of Honor-t] is megkapta. Kár, hogy Asbóth Sándor személyével, illetve civil életben elért eredményeivel kapcsolatban olyan állítólagos “érdemek” is elterjedtek, amelyek ma már nem állják meg a helyüket. Ezek között - mint láthattuk - első helyen áll a magyarok által általánosan elfogadott, de teljesen megalapozatlan vélemény, miszerint Asbóth lett volna a New York-i Central Park tervezője és kivitelezője.

Jegyzetek

1 Várdy Béla tanulmánya megjelent a Valóság 2011. 8. számában, 27-37.

2 TAR Ferenc: Lincoln magyar tábornoka. Asbóth Sándor életútja. Hévíz, 1998.11-82. (továbbiakban: TAR)

3 TAR 94-120.

4 Asbóth amerikai katonai rangjával kapcsolatban lásd a következő cikket: "US Civil War generals ”, http://sunsite. utk.edu/civil-war/ung_a.html. Itt megjegyzendő, hogy az amerikai hadseregben a címzetes, vagyis tiszteletbeli rangokat általában a katonai szolgálat lejárta után adtak egy- egy érdemleges hadvezérnek. Asbóth címzetes altábornagyi rangját Vasváry Ödön a következő módon írta le: “A hadi szolgálattól 1865. március 13-án vált meg, amikor érdemeiért tiszteletbeli (Brevet) Major-Generállá léptették elő". Lásd: Edmund VASVÁRY: Lincoln’s Hungarian Heroes. The Participation of Hungarians in the Civil War. Washington DC, 1939. [VASVÁRY Ödön: Lincoln magyar hősei. Magyarok az amerikai polgárháborúban. Washington DC, 1939.] 46., 124. (továbbiakban: VASVÁRY)

5 CSÓKA Jenő: Asbóth Sándor hazatér. Katolikus Magyarok Vasárnapja (Youngstown, Ohio), 1990. szeptember 30.; CSÓKA Jenő: Asbóth Sándor hamvainak hazaszállítása. Szabadság (Cleveland, Ohio), 1990. szeptember 28.

6 A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-52. (Szerk. Jánossy Dénes) Budapest, 1940-1948.1. köt. 447. (Továbbiakban: A Kossuth-emigráció I.)

7 Gróf Dembinski [Dembinszky] Tivadar (7-1854) annak a Hogl Emíliának (1830-1924) volt az első férje, aki miatt Asbóth Sándor állítólag sohasem nősült meg. Hogl Emilia második férje Rombauer Róbert (1832-1925), a híres fegyvergyáros Rombauer Tivadar (1803-1855) egyik fia volt, akivel Emilia hatvanhét éven át (1857-1924) élt boldog házasságban. Lásd: VÁRDY Béla: Magyarok az Újvilágban. Az észak-amerikai magyarság rendhagyó története. Budapest, 2000. 90-91. (továbbiakban: VÁRDY 2000.)

8 A Kossuth-emigráció 1. 447-448.

9 A Kossuth-emigráció 1. 448.

10 Gustavo Sacchi egy New York-i fegyverkereskedő volt, akitől Asbóth sok fegyvert beszerzett. Lásd: A Kossuth- emigráció I. 867.

11 A fenti 85.000 S ma kb. 2.165.000 dollárnak felel meg. A különböző vendéglátó városokban összegyűjtött ösz- szeg jelentős része a helyi ünnepségek költségére ment el, amit Kossuth legelőször Pittsburghben vett észre. Lásd: S. B. VÁRDY: Louis Kossuth. A Celebrated, Disillusioned Hungarian Revolutionary’s Visit to Pittsburgh in 1852. In: Western Pennsylvania History (Spring 2008), 18-31., főleg 28-29. E tanulmány megjelent a következő kötetben is: S. B. VÁRDY és A. H. VÁRDY: Hungarian Americans in the Current of History. New York, 2010. 61-86.

12 A Kossuth-emigráció I. 448-449.

13 A krími háborúval (1854-1856) kapcsolatban lásd: Simon ROYCE: The Crimean War and its Place in European Economic History. London, 2001.; Trevor ROYLE: The Great Crimean War, 1854-1856. New York, 2000.; Paul W. SCHROEDER: Austria, Great Britain, and the Crimean War. Ithaca, 1972. Lásd még a Wikipedia “Crimean War” című cikkét: http://en.wikipedia.org/wiki/Crimean_War.

14 Magyar Nagylexikon. 24. köt. Budapest, 1993-2008. 555.

15 ÁCS Tivadar: Akik elvándoroltak. Budapest, 1940. 80. Idézi: TAR 86.

16 Ezekkel a tévhitekkel és nagyotmondásokkal kapcsolatban lásd: VÁRDY 2000. 95-121.

17 Új Magyar Életrajzi Lexikon. I. köt. Budapest, 2001.212.

18 Az eredeti angol szöveg: “The impetus for the development of modern road asphalt came from the United States .... The first steps came in the 1860s, with the work ofBelgian immigrant Edward de Smedt at Columbia University’ in New York City. De Smedt conducted his first tests in New Jersey in 1870 and by 1872 was producing the equivalent of a modern “well graded” maximum-density asphalt. ” Lásd: Encyclopaedia Britannica. XXVI. köt. [15th ed., 32 vols.] Chicago & London, 2005., 322. Lásd még: The