Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Csorba György: Asbóth Sándor az Oszmán Birodalomban
52 Csorba György dász” zászlóalj alapját is. A tervezet megalkotásában minden bizonnyal Asbóth is részt vett, akinek neve szerepel is az iraton.41 A törökországi emigránsok között élő besúgók révén azonban hamar napvilágra került a tervezet, amit a Porta osztrák nyomásra gyorsan el is vetett.42 A téli estéken Kossuthnál preferansz nevezetű kártyajátékot játszottak, melyen felesége, s az önkéntes testőrséget biztosító napos mellett Ihász vagy Asbóth vett részt.43 A karácsonyt - hasonlóan a húsvéthoz — istentisztelettel, énekekkel és Ács imájával ünnepelték meg a magyarok Asbóth szállásán. Ezt követően Kossuth gyermekeivel és Asbóthtal együtt meglátogatta a Perczel testvérek családjait, ami mutatja, hogy a kölcsönös vádaskodások és személyeskedések ellenére valamiféle tiszteletet megőriztek egymással szemben az emigráns vezetők.44 1851. február 9-én Klezl osztrák ügyvivő Ali pasa külügyminiszternek írt levelében kifejezte hozzájárulásukat, hogy az internáltak nagy része elhagyja az Oszmán Birodalmat, ha ígéretet tesznek a vissza nem térésre. Klezl két listát is csatolt a Portához beadott levélhez, az elsőben az összes kütahyait felsorolták, míg a másodikban csak azokat, akiknek a további internálását mindenképp kívánta az osztrák kormányzat. Asbóth neve az utóbbi listán is szerepelt.45 Az oszmán vezetés úgy értékelte a helyzetet, hogy Kossuthék már nem veszélyeztetik Ausztria biztonságát, így nem látták okát, hogy az emigráns vezetőket tovább tartsák fogságban. Ugyanakkor a szultán tartott attól, hogy az internáltak szabadon bocsátása súlyosan kihatna a két állam viszonyára, például elmérgesedhetne a boszniai határkérdés, ezért ismét angol és francia diplomáciai támogatást kért, de úgy látta, hogy a szabadon engedés végső időpontja 1851. november 1. lehetne.46 Ráadásul az amerikai kongresszus is felhatalmazta az elnököt, hogy küldjön hajót a Mediterráneumba, felvenni és az Egyesült Államokba szállítani Kossuthot és kíséretét.47 Az amerikai lépés újra felpezsdítette a konstantinápolyi diplomáciai életet. Az osztrákok továbbra is ragaszkodtak az internálás fenntartásához, míg az oszmánok egyre inkább szabadultak volna hálátlan szerepüktől. Április 16-án a Meclis-i Mahsüs (lényegében: minisztertanács) újabb ülést tartott a kérdésben, ahol úgy gondolták, ha nyáron engednék el az internáltakat, Európába utazva még ugyanebben az évben könnyen szervezkedhetnének az Ausztriában vagy Itáliában lévő forradalmárokkal, amely az osztrák kormánnyal való viszonyt igencsak megronthatná. Viszont, ha szeptemberben engedik csak el őket, lehetetlenné tennék az ilyesfajta szervezkedést, így Ausztria mind a nyarat, mind pedig a téli hónapokat nyereségként könyvelheti el, ezért ezen időpont mellett döntöttek. Ha ugyanis arra várnak, hogy a magyar emberek fejéből a forradalmi gondolatok eltűnjenek, hosszú évekre Kütahyában kell maradniuk az internáltaknak - továbbra is fejfájást okozva a Portának. Fontosnak tartották azt is, hogy semmiképp se széledjenek szét a kütahyaiak az Oszmán Birodalomban, így egy őket Európába szállító hajó küldéséről is határoztak.48 Klezl ügyvivő kérdésére, hogy a Porta miért nem tartja be a megállapodást, amely szerint Magyarország konszolidációja esetén az osztrák kormányzat előzetes hozzájárulásával történhet csak meg az internálás megszűntetése, a kifinomult humoráról is híressé vált későbbi külügyminiszter, Fuad efendi, aki pont a magyar ügyben elért sikereivel tűnt fel az oszmán politikai elitben, úgy reagált, hogy „ hát addig tartsuk fogva Kossuthot — mondó -, míg a világ vége eljő? ”49 Az osztrák kormány hiába fenyegetőzött a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztésével, a kérdésben teljes angol támogatást élvező Porta hajthatatlan maradt.50 Április 22-én Kossuth körlevelet adott ki a törökországi menekülteknek, amelyben ismertette az amerikai kongresszus döntését, illetve fellépését a magyar emigránsok érdekében. Az amerikai követség felkérte Kossuthot, hogy az Egyesült Államokba távozni kívánók neveit ő jutassa el hozzájuk, ezért megkérte sorstársait, hogy jelentkezzenek nála. Ugyanakkor kifejtette, hogy „minthogy az emigrálásnak diplomaticai értelme az, hogy aki emigrál, az hazájáról lemond, s új hazát választ magának, nekem pedig édes Hazánknak szabad és független lábon viszontlátásáról lemondani sem okom, sem akaratom; magamat tehát az erőszak elől menekvőnek igen, de hazájáról lemondott emigránsnak nem vallhatom — nem vagyok hajlandó bármely oly lépést tenni, melynek az lehetne következése, hogy az európai diplomatia előttem az európai kikötőket akár mikor bezárhassa, reám fogván, hogy csak oly feltétel alatt bocsátottam szabadon, hogy Americába emigráljak, tehát Európába visszajőnöm nem szabad. ” Ennél fogva sürgeti a Portát, hogy a menekvőket „minden feltét nélkül” engedje szabadon. „Americába mint vendég és menekvő, de nem mint hazájáról lemondó emigráns mehetni, nagy örömömre szolgáland, ” de leszögezte, hogy nem fog olyan lépést tenni, amely „további elhatározásaim szabadságában gátolhatna”. A körözvényt mindenkivel láttamoztatni akarta, hogy a távozás lehetőségétől senkit se fosszon meg. Asbóth azok között szerepelt, akik a „hallottuk” megjegyzésnél írt alá, vagyis a kormányzó felolvasta azt egy szűkebb csoport előtt.51 A kütahyaiak végül két részletben hagyhatták el a kis-ázsiai várost, s utazhattak Nyugatra. Kossuth és a „legveszélyesebb” emigránsok internálásához még nem járultak hozzá a hatóságok. Május 4-én Süleyman Refik ezredes hivatalosan közölte, hogy nyolc internált maradhat szeptember elejéig: Kossuth, Batthyány, Perczel Mór és Miklós, Wysocki, Asbóth, Gyurmán, és Lülley, de ennél végül többen maradtak önként követve vezetőiket.52
