Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Csorba György: Asbóth Sándor az Oszmán Birodalomban
Asbóth Sándor az Oszmán Birodalomban 53 Június 17-én Süleyman Refik bey nagy mulatságot csapott egy fenyves erdőben lévő török szent sírja mellett, ahol Kossuth is megjelent kísérőivel.53 Június 22-én érkezett Kütahyába Walter Gould amerikai festő, aki portrékat készített az emigráció vezetőiről. Kossuth híveiből és közvetlen köréből tizennégyen összeálltak - Asbóth mellett többek között Ihász Dániel, Berzenczey László — és lefestettették magukat azzal a szándékkal, hogy a művet Lajos napon (augusztus 25.) a kormányzónak adják kütahyai emlékül, s később kőnyomatot is akartak ebből gyártatni. A képet titokban akarták elkészíttetni, de végül Kossuth tudomására jutott, aki fájlalta, hogy néhány hűséges embere nincs a festményen - pl. Karády Ignác, Bíró Ede ezért végül nem járult hozzá, hogy kiadják a képet.54 Asbóth törökországi tartózkodása alatt még egyszer tollat ragadott egy emigrációról megjelent újságcikk helyesbítése okán, mikor is az Allgemeine Zeitung 1851. május 31-i számára reagálva, június 23-án írt levelében cáfolta az osztrák forrásokból származó híreket, például, hogy a májusban Kütahyából elutazó menekültek hálásan üdvözölték volna Jasmagyi osztrák ügynököt, vagy miszerint az osztrák kormányzat és képviselője „ igaz humanitást gyakorol fogoly ellenségein ”.55 Asbóth ezen a nyáron Londonból kapott szívszorító levelet, amelyben egy Mattheidész nevű emigráns arra kérte, hogy egy Kossuth-képet, amelyet Waigli Vilmos százados kért el lerajzolás végett, kérje tőle vissza és őrizze meg számára, mivel azt elhunyt fia nagyon szerette.56 Augusztus 22-én érkezett meg a nagyvezír hivatalos értesítése arról, hogy szeptember 1-jén elhagyhatják Kütahyát. Két nappal később Kossuth gyermekei 1 HAJNAL István: A Kossuth-emigráció Törökországban I. Bp. 1927. 21. (továbbiakban: HAJNAL 1927) 2 IMREF1: A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratio történetéhez. Pest, 1850. 24-29. (továbbiakban: IMREFI 1850.); HAJNAL 1927.21-33. 3 HAJNAL 1927. 34-36.; IMREFI 1850. 35.; SZÖLLŐSY Ferenc: Kossuth és a magyar emigráció török földön. Lipcse, 1870. 13-14. (továbbiakban: SZÖLLŐSY 1870.) 4 SZÖLLŐSY 1870. 96.; Jules-Conrad BURCHARD- BELAVARY: Magyar és lengyel emigránsok az 1848-49-es szabadságharc után c. müvében (http:// mek.oszk.hu/02200/02212) is említi az esetet, valószínűleg magától Szöllősytől hallhatta.; Szemere 1869-ben megjelent naplójának új kiadása: SZEMERE Bertalan: Napló (1849-1861) S.a.r. és a bev. írta és jegyzetekkel ellátta: Albert Gábor, Miskolc, 2005. a kormányzó környezetének jelenlétében nyilvános vizsgát tettek, majd este egy szerény vendégséggel ünnepelték őket, Kossuthot és a hazát. Lajos napon, augusztus 25-én, Asbóthék ünnepélyesen felköszön- tötték a kormányzót, ahol az ünnepelt meghatódva kijelentette, ha még egyszer lehetősége lesz rá, s „ahol hű emberre lesz szükség s hol a veszély legnagyobb, oda fog bennünket állítani. ”57 Az ígért napon, szeptember 1-jén Kossuthék elindulhattak a már jól ismert útvonalon, Bursa városán keresztül Gemlik kikötőjébe. Szeptember 3-án Pazarcik faluban Asbóth kénytelen volt - egyéb szállás híján - Lórodival együtt egy kocsin tölteni az éjszakát. Másnap elmesélte társának, hogy Kossuth „minden generálisnak azt mondta, hogy az ő kezében van a haza, és így egynek sem imponált. ”58 Kossuthnak Gemlikben össze kellett állítania azon személyek névsorát, akik a Mississippi hadihajón vele utazhattak, mivel azon korlátozott volt az utastér befogadóképessége. Természetesen a kormányzó Asbóthot is útitársként jelölte meg.59 Asbóth útlevelét Ali pasa külügyminiszter állította ki 1851. szeptember 4-én Konstantinápolyban.60 Miután Perczel Mór várandós felesége miatt engedélyt kapott, hogy a többi emigránstól elválva a kis-ázsi- ai Bursában maradjon még egy ideig, többen, köztük Asbóth is szeptember 9-én elbúcsúzott a tábornoktól.61 Még aznap a magyarok felszálltak a Muhbir-i Surur nevű oszmán gőzösre, amely 10-én a Dardanellákban várakozó Mississippihez szállította őket. Annak fedélzetén szeptember 11-én Asbóth Kossuthtal és emigránstársaival egy szebb jövő reményében indult neki Nyu- gat-Európának, illetve az Egyesült Államoknak.62 159-172. (továbbiakban: SZEMERE 2005.); IPOLYI Arnold: A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása. Bp. 1886. 124-127.; Házmán Ferencre lásd: CZAGA Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere (1810-1894) Bp. 1997. 151; Lórodi Edére és Grimm Vincére: CSORBA György: Az 1848-49-es törökországi magyar emigráció története. Hadtörténelmi Közlemények 112. (1999)/2. 380. és 372. (Továbbiakban: CSORBA 1999.) 5 HAJNAL 1927. 31-32.; The Times, 1849. december 5. „To the Editor of The Times”; Szöllősy Tumu Severinben a következő összegeteket látta Kos- suthnál: 1000 arany, 3500 pengőforint ezüst húszasokban, 280 forint ezüstben és osztrák bankóban. SZÖLLŐSY 1870. 12. 6 „Felel reá, Asbóth neve alatt, de az ő nyelve, Asbóth írni sem tud. " SZEMERE 2005. 78.
