Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Tanulmányok Asbóth Sándorról - Csorba György: Asbóth Sándor az Oszmán Birodalomban

Asbóth Sándor az Oszmán Birodalomban

51

kijelentette, hogy Asbóthot ,,mellőzni nem fogja”, s meggyőzte őket a rendelet szükségességéről. Ugyanakkor a neki ellenszegülőkel kitörölte a kísérete sorából, s még pénzt sem akart nekik utalványoztatni, de ezt a törökök nem engedték. Utólag kiderült, hogy az egész ügy hátterében Ihász Dániel alezredes állt, aki azt ígérte Kossuthnénak, hogy Szabó gazdasszonyát megkeríti számára bármi áron. Cseh Imre százados. Ihász és Asbóth „nyíltan és alattomban” próbálta átcsábítani az asszonyt, de visszautasíttattak. Mikor Kossuth tudomására jutottak a részletek, megkövette Szabót.36

Az ügy azonban nem ért itt véget. A Kütahyába érkező David Urquhart angol képviselő, valamint Henry Thompson angol újságíró tiszteletére estélyt rendeztek 1851. október 17-én. Ennek megszervezésével Asbóthot bízták meg, aki Kosztát és Harczit nem hívta meg, ezért Perczel Miklós ezredes kérdőre vonta. „ O igen szemtelenül kezdett ócsárolni, mire én megboszankodván pofon ütöttem. ” - írta naplójának ki nem adott oldalain Perczel. Thompson menteni próbálva a helyzetet, Perczel előtt kijelentette, hogy a két tisztet az ő akaratán és tudtán kívül nem hívták meg, s egyúttal mind a két tisztet meginvitálta, akik végül el is mentek az estélyre.

Másnap „a kaszárnya forr Asbóth esete felett; de ő még nem mozdul elégtételért. Este Kossuth kísérői nevében, Kalapsza és Török jöttek hozzám, nyilatkozatot kérve, váljon a szidalmakkal, miket tegnap este mondottam, őket is értettem-e vagy sem? Én tudattam vélök, hogy mindazokat értettem, kik elég alávalók, ily alkalomkor botrányra okot adni; aki magát sértve érzi, készen talál elégtételre, én egy szavamat sem vonom vissza.” Október 19-én a szóbeszéd szerint Kossuth kiűzte Asbóthot szobájából, s a következő szavakkal támadta: „ Ón még él ily bántalom után? ”

Az akkoriban éppen betegeskedő Perczelt Thompson órákig kérlelte, hogy adjon Asbóthnak engesztelő nyilatkozatot, amire nem volt hajlandó. Miután estig sokan felkeresték Asbóthot, rászánta magát Perczel kihívására, amely október 20-án reggel 9 órakor történt meg. Fegyvernek kardot választottak, s a párbajnak az egyikük küzdésképtelenségéig kellett tartania. Perczel szerint Asbóth azzal próbált kibújni még a megmérettetés alól, hogy pisztolyt javasolt, amivel lehetetlen lett volna kivitelezni a duellumot a katonai őrizet miatt. László Károly szerint viszont Asbóth életre-halálra akart menni, s csak azért nem használtak pisztolyt, mert az orvos nem volt a lőtt sebekre felkészülve. Itt inkább hihetünk László érvelésének, hisz semmivel nem lett volna feltűnőbb egy karddal, mintsem pisztollyal vívott párbaj, vagyis ez nem jelentett menekülési lehetőséget Asbóth számára. Inkább azért érvelhetett Asbóth a kard ellen, mivel nem volt képzett - és így gyakorló kardforgató - katona, míg pisztollyal nagyobb eséllyel küzdhetett volna.

Perczel a kihívást az alábbi kijelentéssel fogadta el: „miszerint Asbóthnak késedelmezése és élhetetlensége - mellyel nem átallotta egy vidékivel, Thompsonnal úgy szólván kunyoráltatni, egy oly dolog kiegyenlítését, mely becsületbeli szokásos fogalmaink szerint fegyveren kívül más megoldást kizár, — engemet a kihívás el nem fogadására jogosított fel, mégis valamennyiünk becsületéért elfogadom”, de miután betegeskedik minél előbb meg kell ejteni. így még aznap déli 12 órakor összecsaptak, s „alig néhány kardforgás után, én megvágtam Asbóth jobb kezét és tüstént rá, jobb pofáján fülétől orráig nyúló kemény vágást adtam nékie; a vér tüstént elborította s Spaczek orvos kijelentette, hogy nem folytathatja a küzdést; szinte látszott, miként örült a szegény gyáva, hogy így keresztül esett. ” Más forrás szerint Perczel is kapott némi ütést a karján, s a párbaj után Perczel bocsánatot kért és kapott.37

Asbóth sebesülése miatt sokat szenvedett és betegeskedett, valamint egész életében viselte arcán a vágás nyomát. Perczel hamarosan megtudta azt is, mi volt Asbóth részéről a hosszú hezitálás oka: a fent említett két ember nevét valójában Kossuth húzatta ki a meghívottak közül „ és mégis elég gyáva volt, fel nem lépni, midőn ezért más támadtatott meg; még avval tetézte szemtelenségét, hogy szegény Asbóthot szidta és piszkol- ta gyávaságáért; be könnyű más embert belé ugratni. Hát Thompson ezért erőlködött a dolgot kiegyenlíteni. ”38

A sokszor egyhangú kütahyai napokat Kossuth minél hasznosabban igyekezett eltölteni: számtalan politikai terv szövögetése és kiterjedt levelezése mellett komoly tanulmányokat folytatott a hadügy területén, hisz ekkorra már eljutott addig a gondolatig, miszerint a következő forradalomban a katonai és a politikai vezetésnek egy kézben kell egyesülnie: a sajátjában. 1850. július 25-én „ dicsekedett, hogy megtanulta a tacticát, és ezentúl nem lesz más vezérre szükség Magyarhonban. ” A források alapján tudjuk, hogy Kis-Azsiában elsősorban Jerzy Bulharyn lengyel ezredessel, valamint Józef Wysockival konzultált e témában, de nehéz kizárni, hogy a mindennapos érintkezések alatt a mérnöki végzettségű Asbóth véleményét ne kérte volna ki bizonyos kérdésekben.311

Kossuth hosszú ideig foglalkozott egy kolónia létrehozásának gondolatával is az Oszmán Birodalomban, amelyre példát az 1842-ben lengyel emigránsok számára létrehozott Adampol/Polonezköy is adhatta.40 A „Magyar Katonai gyarmat” célja az emigráció összetartása, ellátása, valamint a résztvevők katonai rend alatti tartása volt. A terv komolyságát az is mutatta, hogy 1850. december elsejére elkészült ,A törökországi emigráció telepítési terve”, amely részletesen szabályozta a tervezett telep életét, és amely természetesen Kossuth teljhatalma alatt állt volna. A kolónián tervezték létrehozni az első „honvéd orva-