Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Csorba György: Asbóth Sándor az Oszmán Birodalomban
48 Csorba György osztrák-török háborút. Kossuth kezdetben nem foglalt határozott állást a kérdésben, majd végül szeptember 19-én elutasította ezt a megoldási lehetőséget. Asbóth, követve a Kormányzót, szintén elhárította az áttérést.8 A bizonytalan vidini napokban Kossuth szükségét érezte annak, hogy kijelölje gyermekei gyámjait és nevelőit, „azon esetre ha velem valami emberi történnék” - fogalmazta rendelkezésében. Guyon Richárdot választotta ki a célra, „ miután a magyar szabadság harcznak rendíthetetlen jellemű hős bajnoka volt, most ugyan számkivetettésemnek részese, de mint született angol, dicső nemzete kormányának pártfogása által jövendőjét az enyimnél biztosítottabbnak érezi ”, ráadásul önként ajánlkozott erre. Ha Guyon „Isten akaratja szerint e megbízatást teljesíteni hivatott leszen, gyermekeimet magyarokká nevelje, s boldogtalan annyuk tiszta példája után is sziveiket töltse el azon önzéstelen hazaszeretettel, hogy hazájukat imádják, s soha és semmi viszontagságok között annak igazságos jövendője felől kétségbe nem esve, egész életükön át legszentebb ’s legkedvesebb kötelességüknek ismerjék, hazájuknak élni s annak jogait szabadságát, törvényes függetlenségét és nemzeti életét védeni, ’s javát előmozdítani. ” — írta útmutatásul Kossuth. A „megbízólevél” hitelesítője Asbóth volt.'5 Vidinben október 12-én megjelent Hauslaub osztrák tábornok, aki hazatérés esetén - bizonyos feltételek mellett - amnesztiát ígért a menekülteknek. A vidini tábor körülményei és a létbizonytalanság miatt nem csoda, hogy főleg a legénység közül már az első napon több mint ezren iratkoztak fel, s kaptak rögtön osztrák zsoldot is. Kossuth erre a helyzetre is csak közel egyhetes késéssel reagált, s ítélte el a hazatérést. Annak ellenére, hogy mások is erőteljesen agitáltak Hauslaub tevékenysége ellen, október 21 -én több mint háromezren indultak vissza hajóval Magyarországra. Asbóth nem élt a Hauslaub tábornok által felkínált lehetősséggel sem, hisz hazatérése esetén nem kétséges, hogy hadbíróság elé állították volna.10 Vidinben néhányan a beteg és ruhátlan honvédek javára egy előadást terveztek, de Hauslaub tábornok megjelenése, és a sumlai út szervezése miatt ez elmaradt, ám a vállalkozó szellemű menekültek 1849. október 30-án összegyűltek Asbóth lakásán, és előadták művészetüket; Asbóth maga például Vörösmarty Hontalan című versét szavalta el, amelynek utolsó sorai - Egressy szerint - „Kossuth lelkére tőr szúrásként látszottak hatni. Kossuth számysegédje megélhetéséről is gondoskodni kívánt. 1849. november végén „azon elvállalt kötelességem szerint, hogy alezredes úrnak irántam mutatott szívességét legalább azáltal méltánylani iparkodandom, hogy materiális veszteséget fizetésében szenvednie nem engedendek” számvetést készített, s tudatta, hogy a hiányzó összeget vegye át. Asbóth alezredesi havidíja egyébként 184 forint volt. Kossuth arra is felhívta a figyelmet, hogy „ Ön és minden más mellettem levő tiszt- urak jövendőben is mindig kedves vendégeim leendnek, de a cselédeket a konyháról annál kevésbbé láthatandom el, mert a szakács nem képes annyi embert ellátni, és a cselédek nem méltányolva a szívességet a konyhában örökös zavart, veszekedést, civódást idéznek elé, s köszönet helyett még gorombáskodnak. ”'2 Október 28-án két török főtiszt érkezett Konstantinápolyból és közölték, hogy az egész emigrációt a beljebb fekvő és katonailag erősen védett Sumlára szállítják. A törökök ugyanis féltek a szökésektől, illetve az esetleges orosz betöréstől, ugyanakkor kellemesebb téli időjárású helyet is biztosítani akartak a menekülteknek. így végül több csoportban - különválasztva a lengyeleket, olaszokat és renegátokat legutoljára, november 3-án a magyarokat indították útra Kossuthtal az élen.13 November 4-én egy Lom nevezetű helyen a kormányzót és kíséretét fényesen megvendégelték, ami általában minden szálláshelyre jellemző volt. A többi napon az éjszakákat nem túl kellemes kis falusi szállásokon kellett tölteniük. November 9-án elérték Plevna városát, ahol végre megfelelő szállást nyertek, s egy pihenőnapot is eltöltve bevárták a többi emigránst. A következő napokon is - kisebb-nagyobb településeket elérve - többnyire megfelelő pihenőhelyeket találtak. 14-én érkeztek meg Timava városába, ahol két napot pihentek, s közben a helyi pasát is meglátogatták. Továbbvándorolva november 21-én naplementekor érték el Sumla városát, ahol a főtiszteket többnyire a városban szállásolták el, míg a többieket a kaszárnyában. Két nappal később már arról kaptak tudósítást, hogy Kütahyába akarják őket küldeni.14 1850. január 17-én Sumlán óriási skandalum történt, ami alapvetően változtatta meg a menekültek mindennapi életét. Egy Bárdy nevű hevesvérű emigráns vezetésével páran megtámadták a sumlai osztrák ügynök lakását, egy Pollák nevű áruló honvédtiszt kiadását követelve, mire a házból lövésekkel verték őket vissza. Másnap Halim pasa a botrány következtében elrendelte, hogy január 19-től alezredestől lefelé mindenkinek a kaszárnyába kell költöznie. Hiába próbálták visszavonatni a rendeletet, január 21-én a századosi rangon aluliakat erőszakkal a kaszárnyába kényszerítették. Mindeközben január 19-én Kossuth levelet intézett az emigránsokhoz, amelyben az elmúlt napok következményeit ismertette, többek között azt, hogy a vétkesek megbüntetésére egy bíróság felállítását rendelte el, s amelyet másnap Asbóth szállásán meg is választottak.15 Kossuth feleségének megérkezése alkalmából február 2-án megrendezett mulatságon Asbóth, Bodola Lajos és László Károly váratlanul félrevonva a kormányzót, felhívták figyelmét Dembinski Tivadar őrnagy botrányos viselkedésére, illetve, hogy személye és felesége
