Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Perger Zoltán: Asbóth Sándor a magyar szabadságharcban (1848–1849)
40 Perger Zoltán Asbóth június 10-étől dolgozott a kormányzó vezérsegédeként.132 Kinevezését június 14-én kapta meg: „ Kormányzói hivatalomhoz álladalmi tanácsosul egyszersmind a miniszteri tanács ülések előadó jegyzőül a katonai ügyekre nézve Asboth Sándor őrnagy, és kormányzói vezérsegéd általam kineveztetvén, kinevezése ezennel közhírré tétetik. ”133 Asbóth új munkahelye, a katonai iroda a kormányzói hivatalnak - mely korábban az OHB hivatalaként működött — volt része. Eredetileg a hivatalt csak a honvédelmi bizottmány adminisztratív segédhivatalának szánták, de szerepe egyre fontosabb lett Kossuth honvédelmi bizottmányi elnöksége alatt, Kossuth vezetésével fokozatosan átvette a honvédelmi bizottmány szerepkörét, s közben a bizottmányi ülések fontossága egyre csökkent. Májustól viszont Kossuth jogkörének megnyirbálásával a hivatal és így a katonai iroda szerepe már kevésbé volt jelentős.134 Ez persze nem jelenti azt, hogy unatkoztak volna, volt munkája bőven a katonai iroda személyzetének és vezetőjének, Asbóthnak is. Az ő feladata a katonai irodához tartozó ügyek elintézésterveinek készítése volt, persze titkárok, fogalmazók segítségével, de sok iratot saját maga fogalmazott.135 Kossuth nélkül döntés természetesen nem született, Kossuth minden iratot átnézett, a sürgős, fontos ügyeket maga intézte, a nem általa írt vagy diktált fogalmazványokba is gyakran belejavított.136 A kevésbé fontos ügyeket a katonai osztály intézte, valamelyes önállósággal, de rendszerint Kossuth útmutatása alapján. Ezekben az ügyekben általában „Kormányzó ur megbízásából” intézkedett Asbóth. Erre a rendszerre jó példa Duschekhez, a pénzügyminiszterhez június 15- én intézett felkérés Luzsénszky Pál felső-magyarországi kormánybiztos kérése ügyében: Luzsénszky június 13- án jelentette, hogy a lófalvi táborban kolerajárvány tört ki, ezért vörösbort vásárolt a katonaság számára. Mivel azonban a környéken nem talált elég bort, Budáról kért utánpótlást. Luzsénszky jelentésén ott van Kossuth hátirata: „A vörösbor iránti kérés teljesítésére afinancminister /elszállítandó. ” Asbóth Kossuth kívánságának megfelelően intézkedett: felkérte a pénzügyminisztert, hogy küldessen 150 akó vörösbort a felső-magyarországi sereg táborába.137 Ugyancsak június 15-éről található erre a rendszerre egy másik példa: a Pest megyei Tótfaluból hét önkéntes jelentkezett katonának, noha a falura kivetett újonclétszám már ki volt állítva: a hét fiatalember kérvényének hátoldalára Kossuth a következőt írta: „Asbóth ur köszö- netem kijelentésével intézkedjék - a foglalópénz a státuspénztárból adassékki. ’’Asbóth Kossuth utasítása nyomán intézkedett az önkéntesek besorozásáról, valamint a köszönetnyilvánításról (tudósítást írt a Közlönybe az ügyről, azonban nem jelent meg).138 Asbóthra bízták a budai vár rombolási munkálatait is: a vár lerombolásáról június 11-én határozott a kormány. Asbóthot ugyanezen a napon Kossuth bízta meg a munkálatok vezetésével: „az egész munka tervezése és kivitelének főfelügyelését Asbóth Sándor őrnagy és vezérsegédemre bíztam ”.139 A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány intézkedést Asbóth irodában töltött első napjaiból: 15- én például a hadügyminisztériumnak írt a márama- rosi újoncozással kapcsolatban,140 e napon kérte fel a hadügyminisztériumot, hogy az újoncozásban erősen elmaradt egri újonctelephez tartozó hatóságokat, amelyek június 8-ig 734 újoncot állítottak ki 8300 helyett, „ hanyagságukra komolyan figyelmeztetve, hátralévő ujonczaik lehetőleg rövid idő alatti kiállítására szigorúan utasítsa. ”141 Több ízben intézkedett Asbóth fegyvergyártási ügyekben: június 15-én a petróci142 szuronygyárban végzett vizsgálatról készített jelentést küldte át a hadügyminisztériumnak, hozzátéve, hogy a fegyvergyárak Láhner György „vezérlete alá helyeztessenek, s egyszersmind tétessenek meg az iránti czélszerű intézkedések, miszerint a munkabérnek a munkások által történt többszörifelcsigázása (...) tekintetéből’’ a honvédek és a hadifoglyok közül a hozzáértőket a fegyvergyárakba vezényeljék, megfelelő pótdíj ellenében. így "nem csekély sommák fognak megkíméltetni ”.143 Június 16-án Luzsénszky Pálnak írt a szepességi szuronygyártás ügyében: mivel a Szepességben tartottak a már ekkor előrelátható újabb császári vagy orosz betöréstől, csak úgy voltak hajlandóak az itteni fegyvergyárosok termelni, ha olyan parancsot kapnak, amely szigorú büntetéssel fenyegeti meg őket a gyártás megtagadása esetén, hogy magukat az ellenség előtt tisztázhassák. Asbóth némileg ironikusan fogalmazott az ügyben: „Nehogy tehát veszélyeztetve higyjék sorsukat a fegyvergyárosok nem kapott parancs miatt (...): felkéretik Kormánybiztos Ur, hogy (...) a szepességi fegyvergyárosok számára azonnal és minél szigorúbb parancsolatot kiadni szíveskedjék. ”144 Nagyobb önállósághoz az ügyek intézésében Asbóth és a katonai osztály abban a néhány napban jutott, amikor Kossuth Nagyváradra utazott, hogy Bemmel találkozzon (június 18-a és 22-e között). Például június 20-án írt Asbóth a belügyminisztériumnak a Hillebrand Flórián posztógyárának ügyében.145 Ugyanezen a napon intézkedett Dembinski lemondásának és útlevelének ügyében, jelentést küldve a kormányzónak, felkérve Kossuthot végleges döntésre. (Dembiúski ugyanis június 18-i levelében lemondott a felső-magyarországi hadsereg parancsnokságáról, és Konstantinápolyba készült utazni.)146 E napok kivételével igen ritkán hiányzik a katonai osztály által intézett ügyek iratain Asbóth aláírása elől a „Kormányzó ur megbízásából” formulája. A július 2-a és 8-a közötti napokban Kossuth hol Cegléden, hol Pesten tartózkodott. Asbóth néha Kos
