Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Perger Zoltán: Asbóth Sándor a magyar szabadságharcban (1848–1849)
36 Perger Zoltán tüzérség, mind a gyalogság kísérletei - három egymás utáni roham - eredménytelenek maradtak. A Temesen átkelő, Tomasevacot hátulról megtámadó csapat már csak akkor nyomult be a faluba, amikor a túloldalon, a hídfőnél már befejeződtek a harcok, így hamarosan nekik is vissza kellett vonulniuk. A támadás kudarcot vallott. Ebben szerepe volt a híd késői elkészültének, de a sikertelenséghez más okok is hozzájárultak: az emberek engedetlensége, fegyelmezetlensége, a tisztek nemtörődömsége. Kiss Ernő és Vetter Antal tábornokok vetélkedései sem hatottak pozitívan a bánsági csapatokra.51 A bánsági harcok kapcsán többet nem bukkan fel Asbóth neve. Nem tudni pontosan, hogyan és mikor jutott Debrecenbe. Az OHB már december 20-án felrendelte,52 ennek ellenére lehet, hogy csak a Bánságból januárban kivont csapatokkal együtt érkezett Debrecenbe. Első adatunk ott-tartózkodására ugyanis Hunfalvy Pál naplójának január 27-i bejegyzése. Hunfalvy itt a bánsági csapatok érkezéséről ír, majd Asbóthtal folytatott beszélgetését részletezi, amelyben Asbóth élesen kritizálta a bánsági hadtest vezetéséről még január elején leváltott Kiss Ernőt.53 Január 31-én Asbóth új beosztást kapott, „a komáromi Vár erődítési igazgatóságával” bízták meg.54 Parancsa azonnali indulásra kötelezte. Egyelőre mégis Debrecenben maradt anyagi ügyei rendezése végett, hiszen vagyoni helyzete semmit sem javult november óta. Másrészt új megbízatása, és maga a Komáromba való eljutás is terheket rótt rá. A következő időszakot így elsősorban a magyar bürokráciával való küzdelme töltötte ki, mely küzdelemben még bátyja, Asbóth Lajos alezredes is „belekeveredett”. Asbóth február 1-jén a közlekedési minisztériumhoz fordult, hogy még a Béga csatornái mérnöki működése idejéből neki járó, de eddig ki nem fizetett illetményét utalják ki.55 Ám az ügyben még előző évben beadott kérelme, és az ahhoz csatolt számadások56 Pesten maradtak, így ebben az időben hozzáférhetetlenek voltak, ezért a pénzügyminisztérium nem volt hajlandó fizetni, legfeljebb az ügyben intézkedő Kovács Lajos közlekedési minisztériumi osztályfőnök felelősségére adtak volna előleget az összegből.57 Kovács persze nem szándékozott a felelősséget elvállalni,58 ezért a pénzügyminisztérium vezetője, Duschek Ferenc úgy döntött, hogy csak „felsőbb jóváhagyás” esetén hajlandó elrendelni az előleg kifizetését.59 Ezért Asbóth február 3-án, Kossuth engedélyét kikérve60 a Honvédelmi Bizottmányhoz fordult.61 Február 4-én, talán látva, hogy az ügy elhúzódik, Asbóth útnak indult,62 nyilván arra számított, hogy majd utána küldik Komáromba az őt megillető összeg kifizetéséről szóló engedélyt. Asbóth indulása után hamarosan megállni kényszerült az ellenség, minden bizonnyal Schlik hadtestének hadmozdulatai miatt, s február 8-13. között a tiszafüredi híderődítési munkálatokban vett részt.63 Közben az OHB február 7-én döntött ügyében,64 minek alapján 1000 forint előleget kapott, azzal a feltétellel, hogy olyan nyugtatványt ad a pénz felvételekor, miszerint amennyiben Pest bevétele után követelései jogtalannak bizonyulnának, ezt az összeget is visszafizeti.65 Duschek 8-án értesítette a döntésről és az összeg utalványozásáról a közlekedési minisztériumot,66 amely 9-én üzent Asbóth Lajosnak, akit öccse valószínűleg még elutazása előtt megbízott ügyének vitelével, hogy az összeget átveheti a pénzügyminisztérium pénztáránál.67 Asbóth Sándor Tiszafüreden mindezt nem tudta, és ezért szintén 9-én Kossuthhoz írt újabb kérvényt,68 hogy megkaphassa pénzét. Az ügy ezután még tovább bonyolódott: bár Asbóth Lajos megkapta a közlekedési minisztérium értesítését, azonban csak március 1-jén jutott el Debrecenbe. Ám még mindig nem fizették ki neki az összeget, mert a pénzügyminisztériumnak nem volt hivatalosan tudomása megbízásáról, és az általa szerkesztett nyugtat- vány sem felelt meg az OHB feltételeinek.69 A közlekedési minisztérium március 13-án értesítette a pénzügyminisztériumot, hogy Asbóth Lajos tényleg meg van bízva az összeg felvételével.70 Egyetlen dolgot nem tudunk: hogy Asbóth mindezek után megkapta-e az őt illető összeget. A következő időszakról elsősorban két forrásunk van: Asbóthnak Klapka Györgyhöz Egerben, április 4-én készített jelentése, illetve Klapka Asbóth számára írott bizonyítványa. Ezek részben ellentmondanak egymásnak, így nem egyszerű rekonstruálni a történteket.71 Azt már említettük, hogy Asbóth február elején útnak indult Komáromba, majd 8-13-a között Tiszafürednél dolgozott. Február 18-tól részt vett a kápolnai csatát megelőző erődítési munkálatokban: „az Baktat szoros elzárása és erődítésével megbizatván, a mellett legbuzgobban fáradozott, s azt legnagyobb megelégedésemre el is készítette”, írta Klapka György.72 Kérdéses, hogyan került Asbóth a felső-tiszai hadtesthez (a későbbi 1. hadtesthez), Eger környékére. Valószínűleg miután a tiszafüredi híderődítési munkálatok befejeződtek, ismét útnak indult,73 és most sem jutott messzire. Klapka szavaival élve: „ az ellenség éppen egész erejét Gyöngyös és Pétervársára körül összevonta, és ezen okból útját veszedelem nélkül nem folytathatta”,74 és így Asbóth kénytelen volt Klapkának a térségben tartózkodó felső-tiszai hadtestéhez csatlakozni. A február vége Dembinski félresikerült támadó hadműveletének, a kápolnai csatának és az azt követő visszavonulásnak jegyében telt el. Kétszer ütközött meg a magyar sereg a császári csapatokkal: a kápolnai csatában, február 26-27-én, és a kisebb jelentőségű mezőkövesdi lovassági ütközetben, 28-án. Asbóth az összecsapásokban Klapka mellett volt.75
