Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Tanulmányok Asbóth Sándorról - Perger Zoltán: Asbóth Sándor a magyar szabadságharcban (1848–1849)

Asbóth Sándor a magyar szabadságharcban (1848-1849)

35

Vukovicsnak, hogy „Heisze János bégéi ellenőrnek mint nyilvános hazaárulónak Zsombolyán levő ingó és ingatlan minden vagyonát sietősen bírói zár alá vetetni méltóztatnék"’, másrészt bejelentette, hogy másnap megpróbálja megmenteni az intézet még megmaradt vagyonát.35 Vukovics utasította, hogy a megmentett vagyont Nagybecskerekre vigye, és maga is ott foglalja el újból hivatalát.36

Asbóthot ebben az időben, helyzetében érthetően, elsősorban a bosszúvágy motiválta: „ én, kit koldussá tett a haza iránt hűtelen hivatal társaim gyalázatos árulása bosszúszomjasan elakarom foglalni erővel mindent mi (...) a bégéi Intézetet illeti, - a hűtelen bégéi egyéneket pedig kötve akarom átadni a Becskereki törvényes bíróságnak, had (sic!) mondja az felettök ki azon szörnyű ítéletet, mellyet a törvény a hazaárulók és lázadókra nézve parancsol. ”37

A következő napokban Asbóth több kísérletet is tett az intézet vagyonának megmentésére - kevés eredménnyel.38 17-én, a bihari nemzetőrség egy zászlóaljából Csenyén elkért annak parancsnokától - Asbóth nem említi a nevét, de minden bizonnyal Gencsy Pál nemzetőr őrnagyról van szó - egy századot terve megvalósítására. A századdal el is indult, de Ó-Teleken a közlegénység megtagadta az engedelmességet a század kapitányának, és visszafordulásra kényszerítette.

Asbóth november 20-án Nagysándor József alezredeshez akart fordulni segítségért, azonban most sem volt szerencséje: Nagysándor a knézi ütközet39 után éppen visszavonulóban volt, és az adott helyzetben nem tudott nélkülözni egyetlen embert sem, Asbóth pedig 24-én kénytelen volt Ó-Teleken veszteglő hajójához visszatérni. Időközben más eszközökkel is próbálkozott, és az intézeti személyzet néhány hü emberének „szolgálata által” sikerült megmentenie iratokat, rajzokat, egy pár bútort, valamint néhány kisebb raktár tartalma is ellenőrzése alatt maradt.40

Mindezek után Asbóth, Vukovics utasítása nyomán, Nagybecskerekre ment, az intézeti személyzet maradékának egy részével. November 26-i, itt kelt jelentésében az előző napok eseményeinek összefoglalásán túl javaslatokat is tett: kérte Fest intézkedését, hogy az átállások miatt megritkult személyzetet a legszükségesebb posztokon ki lehessen egészíteni, valamint, mivel az intézet pénztára az ellenség kezébe jutott, a következő évi költségvetés rovására 1000 forintot kért a legsürgősebb kiadások fedezésére.41 Ez volt utolsó ténykedése a Bégával kapcsolatban.

Asbóthban - mint azt már említettük - korábban is felmerült a seregbe való belépés gondolata. Szándékát most újabb tényezők is megerősítették. A bosszúvágyról már esett szó. Ehhez csatlakozott egy másik, alapvetően egzisztenciális indok is: vagyonát elkobozták, állása gyakorlatilag megszűnt; béga-csatomai igazgató mérnöki működési területének nagy részén elfogatóparancs volt érvényben ellene, a térségben ráadásul harcok folytak, és ilyen körülmények között a minisztérium sem lehetett hajlandó pénzt kiadni.42 A sereg gyakorlatilag az egyetlen megélhetési lehetőséget jelentette Asbóth számára.43Asbóth hamar döntött. Vetter Antal december 2-i, Nagybecskereken kelt felterjesztéséből tudjuk, hogy Asbóth „beadmányában (...) hivatali állásából a honvéd-tábori karhoz leendő áttétele iránt esedezik. ” Vetter támogatta Asbóth kérését.44 A hadügyminisztériumban december 9-én nevezték ki Asbóthot, Vetter kérésének megfelelően táborkari századossá, december 1-jei hatállyal.45

Vetter felterjesztésében megemlítette, hogy Asbóth nem sokkal korábban ,,a Temesvári vár, annak külvárosai és környéke hü rajzát készíté el, mely a vár megtámadására nézve valódi kincsnek tekinthető. ”46 A térkép elkészítése során Asbóth október 16-án, Temesváron kelt jelentése szerint a Béga személyzetét, valamint Vukassovics György és Halden József mérnököket is alkalmazta.47 Halden egyébként október 25-én, Budán már felhívta az Országos Honvédelmi Bizottmány figyelmét az akkor még Temesváron lévő térképre. Az OHB Halden jelentése nyomán utasította a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot a szükséges intézkedések megtételére. A minisztérium Vukovicsra bízta az ügyet, de mivel Asbóth magával hozta a térképet, különösebb intézkedésekre már nem volt szükség.48

Asbóth harci cselekményekben először december 5-én vett részt: a tomasevaci szerb hídfő elleni támadásban. A terv szerint a magyar csapatok — összesen mintegy 10 000 fő - három nagyobb oszlopra válnak. A főoszlop Orlovátra tart. Feladata a falunál híd verése, majd a csapat egyik része a Temesen átkelve hátulról támadja meg az ellenséget, másik fele a folyó jobbpartján maradva a szerb hídfő bal oldalára támad. Asbóth- nak, mint mérnöknek a feladata a hídépítési munkálatok irányítása volt. Fontos volt, hogy a híd időre készüljön el, mert a két másik hadoszlop közül az egyik a hídfőt szemből, a másik jobbról támadta, így a csapatok együttműködésének döntő szerepe volt: ha a híd nem készül el időre, akkor a főoszlop kiesik az együttes támadásból, ami az egész akció kudarcát jelentheti.

A híd építéséhez hajnali öt órakor fogtak hozzá, és hétre kellett volna elkészülnie. Ám elkéstek vele, csak délelőtt 11-12 órára lett készen. Asbóth nem volt hídépítő mérnök, legalábbis komoly gyakorlata nem volt ezen a téren, ráadásul az építéshez szükséges anyag is hiányos volt.49 A híd megépítése persze önmagában is komoly fegyverténynek bizonyult, hiszen „folytonos ellenséges tüzelés közt”50 kellett hidat verni. Késői elkészülte miatt a másik két oszlop hídfő elleni akciója is késett. Végül dél körül Kiss Ernő megelégelte a várakozást, és megindította a támadást. Ám mind a