Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Imre: Egy spanyolozott borotvatok harmadik élete
Egy spanyolozott borotvátok harmadik élete 307 Azon a tárgyon az oldalsó díszítések, a félkör- és az orsó alakú minták, „szilvamagsorok” nagyon hasonlóak az általam leírt és restaurált tárgy spanyolozásához. (5. kép) A Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményében a fentebb említett borotvátokon kívül találtam még egykét hasonló darabot. AN 60.113.1. leltári számmal ellátott spanyolozott borotvátok oldalán hasonló - fekete félkör benne piros maggal - minta látható. Készítője ismeretlen. (6. kép, 7. kép) Ugyanebben a gyűjteményben a spanyolozott tárgyak között az egyik mángorló (ltsz.: N 52.56.1.) szegélydíszén figyelhetünk meg hasonló orsó alakú motívumokat. Ezt a mángorlót Szelestey László13 az egyik cikkében Németh Mihály munkájának ítéli. (8. kép) A hozzáférhető analógiákkal összevetve megállapítható, hogy a megtisztított borotvátok a Németh Mihály által faragott borotvatokokhoz hasonlít a legjobban, előfordulnak szinte teljesen egyforma díszítő motívumok, bár az igazoltan tőle származó tárgyak spanyolozása kissé finomabb kidolgozású, és a számjegyek formálásában szintén van különbség. Ha a borotvátok nem Németh Mihály munkája, akkor teljes bizonyossággal állítható, hogy alkotója jól ismerte a fafaragó kocsis munkáit. A borotvátok leírása Egy vagy két borotva elhelyezésére szolgáló, juharfából faragott és spanyolozással díszített eszköz. A borotvátok hosszúkás testét egy darab fából faragták ki, ahhoz faszeggel rögzítették a két darabból álló, furfangos módon nyitható, félrefordítható fedelet. „A pásztor a borotváját nem boltban vett, holmi bádogskatulyában, hanem maga készítette tokban tartja. A borotva kényes szerszám, nem szabad mindenkinek hozzá nyuládozni. A borotvatartót tehát úgy kell csinálni, hogy a gyermek valahogyan hozzá ne férhessen. A borotvatartók legnagyobb részén ezért elmés, furfangos, huncfut kitalálások, födelek és zárak vannak.”14 — írja Sági János a borotvatokokról. A faszeget, amely egyben a furfangosan nyíló fedél tengelye, alulról beékeléssel rögzítették. Két oldalát háromszög, félkör és orsó alakú mértanias mintákkal, „szilvamagsorokkal” díszítették, fedelét pedig stilizált indákkal, virágmotívumokkal vésték tele, amelyek sugaras negyed körből kinövő virágtövet alkotnak. A borotvátok felső oldalán a spanyolozott évszám, nagy valószínűséggel 1841 látható. A négyes szám tükörképe került az évszámmezőbe, így kissé torzított formájú. (9. kép) A fedél spanyolozott díszítésén jól lehet látni, hogy a készítője először csak piros viaszt használt a bemélyített faragások kitöltésére. A felső részén pedig már fekete viasszal is kombinálta, amit főként a kontúroknál és a szegélymintáknál alkalmazott. Elképzelhető az is, hogy piros-fekete viaszolással kezdte a spanyolozást, de menet közben elfogyott a fekete színű, ezért a fedél egyik részét már csak piros viasszal tudta befejezni. Végül is ez a kis „hibája”, esetlensége különbözteti meg és emeli ki ezt a tárgyat a precízen elkészített és tökéletesen spanyolozott borotvatokok rengetegéből. Restaurálás előtti állapot leírása A tárgy fa anyaga jó megtartású. Felületét tekintve erősen szennyezett volt. A spanyolozott díszítést a viaszos, zsíros, poros szennyeződés alatt alig lehetett kivenni. A borotvátok fa anyagán egypár rovar kirepülő nyílás látható, de aktív rovarfertőzés nyomai nincsenek. A tok egyik végén — ahol a faszeg rögzíti a félrefordítható fedelet - valószínűleg a szeg beékelése miatt a fatest szálirányban, 5cm hosszan megrepedt. A viaszdíszítés szinte csak egy-két helyről potyogott ki, aránylag jó állapotban van. A restaurálás előtti állapotról készült fotók, már az évszám részleges megtisztítása után készültek. (10-11. kép) A műtárgyon elvégzett beavatkozások leírása A tisztítószer helyes megválasztásához, tisztítási próbát kellett végeznem. Ezt a próbát egy kihegyezett hurkapálcikára csavart kis vatta segítségével hajtottam végre. Amikor a vatta elszennyeződött, lecseréltem. (Természetesen minden egyes oldószer használata előtt új vattát tettem a hurkapálcikára.) A tisztítószereket a gyengébb oldószerektől az erősebbek felé haladva próbáltam ki, és közben mikroszkópon keresztül vizsgáltam a felületet, hogy minél kevesebb kárt okozzak a műtárgynak. Azt is figyeltem, hogy a vatta mennyi szennyeződést vett fel. 1. A tisztítószerek sorát a zsíralkohol-szulfát (Evanát) vizes oldatának habjával kezdtem. A vattás törölgetés tisztító hatása csak hosszas dörzsöléssel és többszöri vattacserével volt kielégítő. Ennek oka a felületen található nagyon vastag zsíros, poros szennyeződés volt. Hátránya az, hogy a hosszasabb tisztítás során a faanyag is nagyon átnedvesedett. 2. Alkohollal való tisztítás. A tisztítóhatás nem megfelelő. Az alkoholos vatta szinte alig színeződött el a szennyeződéstől. 3. Dimetil-ketonnal történő tisztítás. A tisztítóhatás nem megfelelő. 4. Lakkbenzines tisztítás. A tisztítóhatás minimális, de a díszítőviasz is picit oldódik.
