Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Berdán Zsuzsanna: Domesticatio et sepultura (Ember és állat viszonya a XXI: században)
Domesticatio et sepultura 297 pásztor életmódot folytató közösségek eltűnőben vannak, amiben szerepet játszik az is, hogy más népek (általában gazdagabb államok) szemet vetnek az értékes területekre. Ennek ellenére a mérsékelt övi pusztákon még mindig nagyon sok helyen jellemző a mezőgazdasági művelés és állattartás, mint fő gazdasági ágazat. A természettel szorosabban együtt élő népeknél a kutya (mint háziállat) sem veszítette el haszonállat funkcióját, ellentétben az urbanizált kultúra háztartásaival, ahol egyenjogú családtag. Hazánkban is egyre kevesebb a legeltető gazdálkodási forma, amivel együtt nem csak az ország gazdasági karaktere, hanem juhászkutyáink szerepe is megváltozott. A kuvasz ugyan nem lett divatkutya, de jó őrző-védő teljesítménye miatt falvakban még mindig kedvelt fajta, ahogyan a komondor is. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Fenékpusztán, 1978-ban felszínre hozott nagy testű pásztorkutya leletének koponyája, valamint végtagjainak csontjai a mai kuvaszhoz hasonló arányokat mutat.68 Pásztorkutyáink (a puli, pumi, mudi, rövidszőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, erdélyi kopó és a magyar agár) közül az erdélyi kopót leginkább vaddisznóhajtásokra és a sebzett nagyvad utánake- resésére használják társként. A magyar agár annyira gyors, hogy a vadászatban nem is a szaglása, hanem a látása segíti. Őseink valószínűleg lóval követték egykoron.69 Habár ezekkel a hagyományokkal az ember-kutya kapcsolat egy többezer éves formája él tovább, alapjában mégis különbözik attól, hiszen a hajtóvadászat ma már nem szükségszerű-, inkább csak hobbitevékenység. A magyar háziállat-fajták (nem csak a kutyák), nemzetközi szinten is népszerűek, ezt többek között az bizonyítja, hogy más nyelvű tévéadók műsoraiban is bemutatják őket.70 Nemzeti parkjaink elhivatott szakemberei igyekeznek megmenteni ezeket a fajtákat a végleges kipusztulástól. Néhány éve a mangalica iránti érdeklődés - az egészségesebb zsírösszetétele és a jobb húsminősége miatt — valamivel megnövekedett.71 A nemzeti parkjainkban legelő szürkemarha állományunk száma közel 3000 jószág. Valamivel több a racka juh, a Fertő-Hansági Nemzeti Park Igazgatósága és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága gondoskodik róla.72A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Kápolnapusztán működő bivalyrezervátuma leginkább természetvédelmi és idegenforgalmi céllal jött létre, korábban Zala és Somogy megye területén igavonó ereje miatt tartották ezeket az állatokat.73 Több hazai és nemzetközi projekt is indult az utóbbi években, melyeknek célja a magyar fajták génállományának megőrzése.74 A múlt és a jelen Összefoglalás, kitekintés Az ember és állat kapcsolatának vizsgálata az ember-természet viszonyrendszerében több tudomány- terület kutatási tárgyát érinti, ebből kifolyólag alakultak ki olyan speciális tudományágazatok, mint pl. az etnozoológia, vagy a filozófiai zoológia75 Az ún. Human-Animal-Studies (HAS)-nak még nincs magyar megfelelője, de a szellemi tudományoknak az ember és állat viszonyát komplexen vizsgáló kutatás módszerét, iskoláját jelöli. A következő társtudományok vesznek részt benne: szociológia, filozófia, antropológia, kultúra-, irodalom-, és jogi tudományok.76 Németországban a legújabb kutatási terület ezen belül az ember-állat kapcsolat társadalmi konstrukciójának elméleti megközelítésből történő vizsgálata („Soziale Konstruktion des Tieres”). Ebbe beletartozik az emberiség állatokról alkotott képe, ezen kép változása, a változás hatásai, természetesnek tűnő ellentétpárok, mint amilyen a „kultúra-természet” vagy „elme-ösztön” vizsgálata.77 A domesztikáció C. Keller svájci tudós szerint egyfajta tartós szimbiózisnak is tekinthető, mivel az ember a maga számára hasznosított állatoknak táplálékot és védelmet biztosít.78 Az állatok azonban nem maguktól mentek oda az emberekhez, és a továbbiakban sem lett övék az irányító szerep, így természetesen a háziasítás az ember részéről mindig több haszonnal járt. Nem is szólva egyes hátrányokkal járó mutációkról, amiket az állatvilág örökletes tulajdonságként hordozva elszenved.79 Az őskorban az ember számára az állat, mint vadászzsákmány, társadalmi identitást segítő szimbolikus lény (totemállat), hústartalék és munkaerő volt meghatározó. Az ókori civilizációk gazdaságát, mitológiáját, olykor vallási rendszerét szabta meg az általuk ismert fauna. A középkorban, mint munkaállat, áru és az élelmezés fontos része, annak ellenére, hogy ebben a korban még sokkal kisebbek voltak haszonállataink, és kevesebbet is termeltek. Természetesen a kutya a középkorban is fontos háziállat volt, együtt élt az őt eltartó emberekkel. Az újkorban, a gépek megjelenésével fokozatosan csökkent az állatok munkaerejének kihasználása. Az ember több időt fordított a tenyésztésre, ezzel együtt a jószág faj specifikusságának megfelelő, az ember számára még több haszonnal járó adottságok megnövelésére. Az őskori embert egyes elméletek szerint legkorábban emocionális kapcsolat fűzte első háziállatához,80 majd haszonállat (vadász, házőrző) szerepét töltötte be a kutya az ember életében. Az újkorban és napjainkban, az urbanizált társadalmakban egyre inkább kedvező érzelmi hatása miatt tartanak kutyát, amely sok esetben új családtagként
