Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Haász Gabriella: Zala gyermekek táboroztatása a Balatonnál az 1970-1980-as években
Zalai gyermekek táboroztatása a Balatonnál az 1970-1980-as években 267 országból érkeztek: mozgalmi képzés, tanulmányi (tudományos, nyelvi, művészeti) profilú vagy meghirdetett akciók, pályázatok, versenyek győzteseinek szervezett turnusokra.33 Á táborozás céljai A táborozás, akánnelyik formájáról is legyen szó, nem egyszerűen pihenő nyaralás. Az úttörő testületek az egész éves mozgalmi tevékenységbe beleépítették a nyári időszakot, különféle feladatokkal.34 Az 1960-as évektől a mozgalmi intenzitás a táborok életében, típustól függően is, változott, egyébként pedig megvoltak a nyári táboroknak a maguk pedagógiai szempontjai és célkitűzései. Ilyenek a közösségek formálása, a közösségi élet és tevékenységek előtérbe helyezése, másrészt a gyerekek öntevékenységének és már említett önállóságának fejlesztése.35 Általános törekvés volt — már a kezdeti időktől - a játékos-romantikus tábori miliő megteremtése, valamint az ismeretszerző, sport, turisztikai és kulturális profilú programok váltogatása. Az úttörőmozgalom egyik legnépszerűbb, vonzó tényezője volt folyamatosan a nyári táborozás, egyéb turisztikai- és sportrendezvények mellett.36 A gyerekek az otthoni, megszokott környezetből kiszakadtak, és aktívan „fedezték fel” a Balaton környékét, miközben más települések diákjaival találkoztak és alkottak közösséget. A zalai üdülőtáborok között voltak különbségek a szervezett és a kötetlenebb, nyaraló-pihenő programok arányában is. 1972-ben a balatonmáriafürdői táborban a nagykanizsai pedagógusok az üdülő jelleg megerősi- tését ajánlják, az úttörő külsőségek betartásával. Elkerülendőnek tartották a nemrég megnyílt balatonberényi tábor zsúfolt programját, noha a megyei úttörőelnökség előző évben éppen a nagykanizsaiaknál kevesellte a tartalmat és a változatosságot.37 1979-ben viszont már a balatonberényi programot is úgy állították össze, hogy ha az időjárás lehetővé tette, a nyaraló jelleg került előtérbe sok fürdéssel, csónakázással, napozással.38 A gyermekek valódi öntevékenységére, a programok alakításában való részvételére az 1970-es évek elejétől fektettek nagyobb hangsúlyt. A diákképvisele- tü tábortanácsok megjelenésével és befolyásával előtérbe került a demokratizmus; a képzőtáborokban ez a szabadon választott programelemek bővülését hozta.39 Az üdülőtáborokban 1976-tól a csapatok saját maguk állították össze programjukat, az előzetesen megadott általános keretprogram alapján. Ez az egyes turnusokat már eleve tartalmasabbá tette, és ehhez járult a tábortanácsok irányító szerepe.40 A gyerekek innentől nemcsak résztvevői, hanem alakítói, szervezői lehettek a tábori életnek, kívánságaik, igényeik figyelembe vételével. Az önállóságra nevelés szempontjához jól illeszkedett ez a változtatás. A továbbiakban, egészen a 1980-as évek végéig, a szabadidős úttörőprogramok megtervezésénél alappá vált, hogy az a felnőttek és a gyerekek közös munkájával, megvitatásával, konszenzusával jöjjön létre.41 Üdülőtáborok Az üdülőtáborokat aktív pedagógusokból álló vezetőség irányította, amely turnusonként a résztvevő iskolákból került ki. A táborvezető hosszabb ideig, több turnuson át töltötte be tisztségét, míg a helyettese, a sportfelelős és a kultúrfelelös személye mindig változott. A balatonberényi táborban rendszeresen egy vagy több úszómester is dolgozott. A vezetőséghez tartoztak a gyerekeket közvetlenül felügyelő rajvezető tanárok és helyetteseik, akik középiskolás KISZ-tag ifjúvezetők vagy gyakorlatukat töltő főiskolások voltak. Az egy iskolából jövő, 20-30 fős gyermek rajok vagy a még kisebb, 6-8 fős őrsök jelentették a tábori közösség legkisebb egységét. Balatonberényben a több száz fős létszám miatt 3-4 altábort alakítottak meg, és ezekbe osztották el az összesen 10-25 rajt. így a programszervezés altáborokra szétbontva könnyebben áttekinthetővé vált. A vonyarcvashegyi és balatonmáriafürdői táborokban összesen 4-5 rajt tettek ki egyszerre a turnusok vendégei. Ha előzetesen túl sokan jelentkeztek a meghirdetett helyekre, az úttörőelnökség a gyerekek egész éves úttörőmunkája alapján javasolta a táborba küldést, szem előtt tartva, hogy képviselniük kell csapatukat a tábori életben.42 Az őszi értékeléseken azután évről-évre további és ismétlődő kritériumokat fogalmaztak meg a szervezők és a résztvevő pedagógusok. Még gondosabb előzetes kiválasztásra kérték az iskolákat, az üdülést valóban megérdemlő és arra alkalmas gyerekek számára. A 8. osztályt befejező diákok között, nagyobb részvételi arányuk és megtapasztalt viselkedésük miatt, ugyancsak szelekciót javasoltak. Az alsó tagozatosok száma is éppen növekedni látszott az 1980-as évek elejéig, részvételük korlátozásában azonban nem tudtak megegyezni. Balatonberényben külön programokat állítottak össze nekik, Vonyarcvashegyen pedig külön önálló turnust kaptak, igaz, jutalomtábori jelleggel (Kiváló Kisdobosok tábora).43 Eleve kiválasztáson alapultak a szaktáborok. Néhány példa közülük: a honvédelmi és a tantárgyi tábori turnusokon a járási, városi, megyei szintű versenyek győztesei vettek részt, előbbiben felkészítés is folyt az országos táborra. Tehetséggondozó szerepet szántak a középiskolára előkészítő szaktáboroknak (matematikai, orosz nyelvi kurzussal), ahová túlnyomórészt fizikai származású gyerekeket küldtek a megye minden részéből. A nyári üdülőtumusok általában közvetlenül követték egymást, hosszuk pedig az 1970-es évek második
