Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Molnár László: Egy ipari torzó (A tormaföldei centrálé építésének története)
Egy ipari torzó - A tormaföldei centrálé építésének története 257 kanizsai Építési Osztálya munkatársai: Berkes József vezető építész-tervező készítette, Cőr Győző mura- szombati származású szerkesztő-rajzoló segítségével. A vasbeton szerkezet tervezésével Simon Árpád budapesti statikus tervezőt bízták meg. A tervek közül csupán az erőmű perspektivikus rajza maradt meg, amelyet egy, a németek elöl Magyarországra menekült lengyel építészmérnök, Kulicz Alajos készített.15 Júliusban megkezdték három húsz személyes (magor-lemezes = fém keretbe foglalt cementkötésü faforgácslap) munkásbarakk építését a tervezett erőmű szomszédságában.16 Közben, párhuzamosan folyt a kiscsehi - tormaföldei makadámút építése is. A barakkok építésével egy időben lefektették az építkezések vízellátásához szükséges vízvezetéket.17 Szeptemberben már arról számoltak be, hogy a három darab húsz személyes barakk építése a tormaföldei erőműnél befejezéshez közeli állapotban van.18 Mindeközben további előkészítő tevékenységet folytattak az erőteljes vállalati építkezések miatt. Lovásziban befejezéséhez közeledett az üzem építéséhez nélkülözhetetlen téglaégető bővítése, míg Tormaföldén, július 19-én egy új téglaégető építését kezdték meg.19 Bár erre nincs semmiféle utalás, biztosra vehetjük, hogy ez az erőmű, és a hozzá tartozó lakótelep építésének kiszolgálására létesült. Ezt támasztja alá a tény, hogy azt a közelben, a teleptől néhányszáz méternyire, attól északra építették. Szeptember 11 -én elkészült a három barakk, azokba tehát beköltözhettek az építkezést végző munkások.20 Az építkezés azonban ekkor még nem kezdődött meg. Ennek valószínűleg az is oka volt, hogy nem készült még el az anyag szállításához feltétlenül szükséges út, amelynek a centráléhoz vezető, 275 m-es szakaszát csak a következő év március 31-én adták át.21 Április 24-én megkezdték a munkálatokat. Május 8-ra a gépraktár építése 15%-os készültséget ért el.22 Ugyanezen a napon megkezdődött a tervezett öt egyszobás munkáslakásból négynek az építése. Ezek készenléti foka június 5-re 1 és 25 % között volt. A két darab kétszobás munkáslakás közül az egyik építése 2%-os volt. A háromszobás, B típusú mémöklakás építése május 18-án kezdődött, 1%-os készültséget ért el három hét alatt, aztán a mérnök- és a kétszobás munkáslakások építése - esetleges várható módosítások miatt - abbamaradt.23 Az építkezést a MAORT lovászi üzemének dolgozói végezték, ifj. Dombay János építésvezető irányításával, Tóth Pál lovászi építési csoportvezető segítségével.24 Közben a gépraktár épülete elkészült, csupán az ablakok üvegezése volt hátra. Gond volt viszont az erőműtelep építésével. Elsősorban az eredeti helyszín - a völgyfenék - talajának megbízhatatlansága miatt. Új helyét magasabban, kissé nyugatabbra, a domb lábánál jelölték ki. A talajvizsgá- lati próbafúrások folyamatban voltak. Az egyszobás munkáslakások építése, ha vontatottan is, de haladt. Nem történt azonban előbbre lépés az 1. számú kétszobás munkáslakás és a mérnöklakás kivitelezésében a munkarerő hiánya miatt. Viszont megkezdődött az erőműtelep építése. Ennek munkálatait Bányai Miklós a cég nagykanizsai építésvezetője irányította.25 Június 16-án elkészült a gépraktár.26 A következő hónap során folytatódott, ha lassan is, az erőmű és az öt egyszobás munkáslakás építése. Előbbre lépés történt a két kétszobás munkáslakás építésében is. Készültségi állapotuk nem volt jelentős ugyan, de folyamatosan dolgoztak rajtuk. A mémöklakás építése azonban továbbra is állt. Az ok most is a munkáshiány volt.27 Alig változott a helyzet a következő hetekben. Mint azt megállapítják: az építkezések a munkáshiány miatt haladnak lassan.28 Ennek oka azzal magyarázható, hogy bár a MAORT - a gazdaság többi, stratégiailag szintén kiemelt ágához hasonlóan, az 1939. évi II. te. nyomán - hadiüzemként dolgozott, ezért felmentést tudott kieszközölni dolgozói számára, de nem mindegyikük részére. Amíg a MAORT korábban a környék nehézsorsú földművelőiből számolat- lanul válogathatott, addig a háború ezt alaposan megváltoztatta. A férfilakosság munkaképes korú részének jelentős hányada katonai szolgálatot teljesített. A frontról hazatért, leszerelt katonák egy részét — pont az olajvidéken élőket - polgári ruhás, fegyveres nemzetőri szolgálatra vezényelték a Muraköz falvaiba.29 A munkáshiány ellenére, azonban tovább folytatták az építkezéseket. Ekkor a lakások készültsége: egyszobásoké 44-70, a kétszobásoké 23, a mémöklakásé 16 % volt. Az erőmű épülete 37%-ban készült el.30 Az 1944. október 15-16-ától bekövetkezett politikai váltás a MAORT életében is jelentős változássokat hozott. Ekkorra már szinte egyedüli üzemanyag szállítója volt a magyar és német hadseregnek, akik aztán ezért mindent megtettek a terület védelméért, de a termelés fokozása, illetve a szükséges párlatok — benzin, gazolin, gázolaj stb. — előállítása érdekében segítséget nyújtottak a Magyar Kincstár használatában lévő MAORT Vállalat termelési és finomítási kapacitásának növelésére. Egy kissé előreugorva az időben, pl. Speer német hadfelszerelési miniszter 1945 februárjában Bázake- rettyén járva elrendelte, hogy az általuk - és a nyilasok által - Németországba hurcolt (kitelepített) berendezéseket azonnal szállítsák vissza, az összes fúróberendezést helyezzék üzembe, az üzemek teljes kapacitással működjenek.31 E rövid kitérő után, visszatérve 1944 késő őszéhez: az ortaházi finomító építésébe bekapcsolódtak a német
