Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Molnár László: Egy ipari torzó (A tormaföldei centrálé építésének története)
258 Molnár László műszaki alakulatok, és az ő irányításuk és felügyeletük mellett olasz és román hadifoglyok is. A létesítmény fontosságát jelzi, hogy a német Btl. 3/mot. 3. műszaki század csak március 30-án hagyta el Ortaházát, miközben a termelés, a front nyugat felé tolódása miatt, már két nappal korábban leállt a kerettyei és a lovászi üzemben is.32 A finomító építésével párhuzamosan felgyorsultak az erőmű építési munkálatai is, pontosabban a hozzátartozó lakóépületek építése. Legalábbis az 1944. november 13-a, és december 31 -e közti időszak jelentéseiből ez olvasható ki. December 31-én az erőmű készültségi foka 46 %-os. Zárójelben megjegyezték, hogy: „az építkezések a szárnyépület lakhatóvá tételére szorítkoztak.” A lakások készültségi fokát az alábbiakban jelölték meg: öt darab egyszobás lakás 93-97 %, két darab kétszobás 66 %, egy darab háromszobás mémöklakás 60 százalékban kész.33 Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a lakóépületek építésének felgyorsításával a vállalat vezetése talán egy kitelepítési terv részeként járt el. A környezet jó fedettsége (körös-körül 100-120 éves bükkösök voltak) és megfelelő távolsága az üzemektől — 3-4 km Lovászitól, 8 km Bázakerettyétől - a légi támadásoktól is szinte teljesen megóvta volna, viszont a majdnem teljesen kész makadámút Lovászi és Bázakerettye közt (majd végig erdővel fedve) gyors és biztonságos közlekedést tett volna lehetővé. Az adatokból kitűnik, hogy nyolc lakásról van szó, miközben a helyszínrajzon kilenc látható. Ez a nyolcassal jelzett épület lehetett a később, németek által felgyújtott raktár. Az építkezések üteme azért gyorsulhatott fel, mert a nyilas hatalomátvétel után jelentősebb számú, hozzávetőlegesen 40-50 fő olcsó munkaerőhöz jutottak a zsidó munkaszolgálatosok személyében, akik a barakkokban laktak fegyveres őrizet mellett, más visszaemlékezések szerint a kislakosi iskolában.34 Voltak köztük kikeresztelkedettek is, ők fehér karszalagot viseltek, és vasárnaponként - szintén fegyveres kísérettel - elmehettek a tomyiszentmiklósi templomba, misére.35 1944. december 31 -ét követően nincsenek adataink az építésről, ami valószínűleg le is állt, a munkaszolgálatosokat elvitték. A visszaemlékezők szerint helyükre leventék kerültek, akik részben kiképzőközpontnak használták az épületeket, részben őrzési feladatokat láttak el. Szállásuk a tormaföldei és kislakosi iskolában volt. Ok voltak a Dráva-menti Légió tagjai.36 Az elkészült gépraktárba az ősz folyamán leszállították a német AEG cég által gyártott berendezéseket.37 Ezek, illetve a többi épület, valamint a közelben földbe ásott lőszerraktár őrzése a már említett leventék feladata volt. A gépraktár a benne tárolt berendezésekkel együtt a tűz martalékává vált.38 A megkérdezett visz- szaemlékezők nem tudták megmondani a pusztulás időpontját, viszont emlékeztek rá, hogy a gépek mellett más anyagokat, pl. háztartási berendezési tárgyakat, étkészleteket is tartottak a raktárban, amit a front átvonulása körüli zavaros időben a környékbeliek kifosztottak. Viszont annak helyére már nem emlékeztek, még hozzávetőlegesen sem.39 AMAORT heti jelentéseiben viszont rábukkantunk egy adatra, mely szerint az épülő tormaföldei centrálé anyagraktárát és a centrálénál lévő hidat a visszavonuló németek felgyújtották.40 A front átvonulását követően, amelyet az épület- együttes jelentősebb károk nélkül átvészelt, a vállalat vezetése folytatta az erőmű építését: a barakkokhoz kiépítették a gáz- és vízvezetéket.41 A beruházást tehát be akarták fejezni. A földgázt pazarló, erőltetett termelést nem szűntette meg az a tény, hogy a német hadsereg helyére a Vörös Hadsereg lépett. A háború befejezéséig a hadi- technikájuk üzemeltetéséhez, azt követően pedig háborús jóvátételként követeltek nagymennyiségű kőolajat. Az adott körülmények mellett azonban lassan normalizálódott a gazdasági élet. A koalíciós időkben, a MAORT vezetése - az ész- szerűség és gazdaságosság jegyében - ismételten tervbe vette a centrálé felépítését, illetve a megkezdett beruházás befejezését. Sőt a veszendőbe menő, hatalmas gáztömeg arra sarkallta a MAORT vezetését, hogy a tormaföldei mellé egy újabb erőművet építsenek. Ugyanis 1948 decemberében a Gazdasági Főtanács a földgáz hasznosításának tanulmányozására bizottságot hozott létre. Ez a bizottság két tervet dolgozott ki. Az egyik egy gázerőmü felépítését tartalmazta Lispén. A hangzatos „Hungária gázerőmü” nevet adva annak. (Bár erre nincs konkrét utalás, valószínűnek látszik, hogy a lispei a budafai, a tormaföldei pedig a lovászi mező villamos energia ellátását biztosította volna.) A másik terv ismételten a földgáz Budapestre történő szállítását tartotta célravezetőnek. E második tervet Gyulay Zoltán és Czupor Andor mérnökök javaslatára alapozták, mely szerint: új vezeték építése nélkül, a meglévő kőolajvezetéken felváltva szállítottak volna kőolajat és földgázt. A sikeres kísérletek után ez utóbbi valósult meg.42 A tormaföldei erőműhöz 1948-ban Svájcból két darab 5000 K.w teljesítményű, komplett, gáztüzelésű elektromos centrálét vásároltak, de beépítésükre soha nem került sor. A gépeket évekkel később - egyes visz- szaemlékezések szerint - Diósgyőrbe szállították.43 Ennek magyarázatául talán a MAORT per, a vállalat államosítása körüli események szolgálnak. Ebben az időben, amikor a per vádlottjaival szemben éppen a termelés szabotálása, a kutak hozamának csökkentése volt a fő vádpont, nehéz lett volna előállni a gáz racionális felhasználásának gondolatával. Arról nem is beszélve, hogy téma kidolgozói, kivitelezői talán
