Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Müller Róbert: Késő római kori vaseszköz lelet Vindornyafokról
174 Müller Róbert 18 Pl. a Gettenau-i vaseszköz leletben a hat hosszú nyeles ekevassal együtt hat 70-80 cm hosszú csoroszlya volt (ANTHES 1912, 157.). 19 HENNING 1986, 132-136. 20 MÜLLER 1982,437. 21 BALASSA 1973, 124-128. 22 BRATANIC 1954,281; BALASSA 1973, 121; BALASSA 1976, 89. 23 SCHMIDT 1956,231; MÜLLER 1982,82-83. 24 HENNING 1987,64. 25 BALASSA 1973, 122; BALASSA 1976, 89. 26 HENNING 1987, 64. BALASSA (1976, 90.) a märculeni (Márkod) példányt a 2. század végére, a 3. század elejére keltezte. 27 BALASSA 1973, 121. Keltezésének alapja, hogy B. THOMAS 1964, 106-107. a 2. századra keltezte a villa 31. helyiségének fiűtőcsatomájából előkerült eszközöket. Az ekehúzó láncot azonban nem ott találták, tehát nem keltezhető pontosan, lehet késő császárkori is. Az 1999-ben előkerült ekevasak és ekehúzó lánc is a 3. század végén került a földbe (PALÁGYI 2000, 28.). 28 BALASSA 1973, 127, 42. kép; BALASSA 1976, 92, Abb. 6. A 16 lelőhely voltaképp csak 12, mert a Keszthely környéki és a szentgyörgyvári darabokat sikerült azonosítanunk Fenékpusztáról származóként, a Somogy megyei és a königsdorfi (Királyfalva) példányokról semmilyen irodalmi adat nem ismert (POHÁNKA 1986, 47.). 29 HENNING 1987, Abb. 19-20. és katalógus. 24 lelőhelyet nevez meg, de átvette Balassától a Szentgyörgyvárat, külön lelőhelynek tekintette Keszthelyt és Fenékpusztát, továbbá budapestiként közölte a MNM ismeretlen lelőhelyű darabjait. Egy ekehúzó lánc került elő szerinte a pécsi cella septihora területén is (HENNING 1987, 139. 385. lh.). A megadott forrás (FÜLEP 1974, 142, Taf. 20/9) a pécsi Főposta területén feltárt római kori épület „F” helyiségében talált lánctöredék. Ez három szemből áll, de nincs nagy karika, a másik szélső láncszem vége pedig nincs ellapítva, tehát csak egy közönséges, hosszabb vaslánc töredékéről van szó! HENNING 1986, 132, Abb. 1. térképén ekehúzó láncot jelez a Fertő tótól Ny-ra, ott ahol Balassa a königsdorfit és Franciaországból, a Moselle forrásvidékéről, de a szövegben nem említi ezeket, és irodalmi előfordulásukat nem ismerem, ezért nem vettem fel a saját listámra. 30 BALASSA 1976,90. 31 Pl. PIETSCH 1983, Taf. 1-2.; DOLENZ 1998, 146- 148.; GRÓF-GRÓH 2006, 29. 33. kép. 32 MÜLLER 1982, 80. Nr. 240 és 90-91. Nr. 282-285. 33 JACOBI 1974,33-34. 34 NOTHDURFTER 1979, 33-35 és Taf. 12. 35 POHÁNKA 1986,236-237. és Taf. 44. A gurinai fejszét római korinak tartotta. 36 GAITSCH 1980, 372. Nr. 247 és Taf. 48. Bár ez lényegesen rövidebb, H: 13,3 cm. 37 MÜLLER 1982, 461-464. További darabok POHÁNKA 1986, Taf. 13/53-56.; MEDGYES 2002, 110. és XVI. tábla. 38 HENNING 1987, 78-79. 39 NOTHDURFTER 1979, 45. Taf. 21/325-327, Taf. 22/328, 330.; MÜLLER 1982, 494-495, 94-95 Nr. 305-310, 170-171 Nr.740, 173 Nr. 748.; DOLENZ 1998, 135. és Taf. 31/L1-L2. 40 MISKE 1907, 74. és XLVII. T. 14. Én átmeneti formának tartottam (MÜLLER 1982,215-216.), JACOBI (1974, 77.) szerint egyértelműen a hosszú kaszák közé sorolandó. 41 MÜLLER 1982: Budapest-Óbuda, Keszthely- Fenékpuszta, Nagyberki-Szalacska, Nemesvámos- Balácapuszta, Örvényes, Pamdorf (Pándorfalu), Tokod és Großwarasdorf (Nagybarom). Aquincumból nem egy, hanem két töredékes darab ismert, ezeket legutóbb is tévesen sarlónak határozták meg (Aquincumi látványtár 161, Nr. 990-991). 42 POHÁNKA 1986, 359-361 Nr. 117-130. Ebből három lelőhely (5 példány) megegyezik a mi felsorolásunkkal. Egy további darab ismert a Dunától É-ra (NISCHER-FALKENHOF - MITSCHAMÄHRHEIM 1937, 466. és Taf. VI/1. késővaskorinak meghatározva. 43 HENNING 1987, 87-88, Abb. 41-42. A 17 lelőhelyből 9 pannóniai, 5 szlovéniai, 2 romániai (134. 308. Ih: Märculeni és 120. 102. lh.: Coronini-Moldova Nouä) és az egyetlen bulgáriai példány is a Duna mentén (137. 350. lh.: Nova Cérna) került elő. 44 HENNING 1986, 135, Abb. 3. térképen a négyzet alakú jelek az elterjedés Ny-i felét mutatják. 45 MANNING 1976, 4. és Pl. II/B.; REES 1979, 592. Fig. 236. 46 SCHÖNBERGER 1967, 142. Nr. 21. és Abb. 9/1. Párhuzamként a carnuntumi darabokat említi. 47 HENNING 1985, 581-582.; HENNING 1991, 53. 48 WHITE 1973, 77. britanniai kaszapengék. 49 Monográfiájában HENNING 1987, 91. ezzel ellentétben azt írta, hogy „mit diesen Geräten ist eine hauende Bewegung nicht ausführbar. Sie waren viel mehr für einen gleichmäßigen, schwingenden Schneidevorgang......geeignet.” 50 MÜLLER 1982,497. 51 HENNING 1985,581-582.; HENNING 1986, 135- 136. 52 Pl. Mommenheimből (LINDENSCHMIT 1881, Taf. IV/22.), Kreimbachból (LINDENSCHMIT 1911, Taf. 46/825.; SPRATER 1929, Abb. 61/825.), Stockstadtból (DREXEL 1914, Taf. IX/7.),
