Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Müller Róbert: Késő római kori vaseszköz lelet Vindornyafokról
ZALAI MUZEUM 20 2012 167 Müller Róbert Késő római kori vaseszköz lelet Vindomyafokról 2010. november 22-én e-mailen értesített Farkas Zsuzsa, a KÖH Ny-Dunántúli Regionális Irodájának régész szakfelügyelője, hogy egy vaseszköz lelet előkerüléséről értesült, és az azokról készült fotók alapján kérte, hogy ha lehet, nyilatkozzam azok koráról. Az újságpapírra kiterített leletből jól felismerhető volt egy ekevas- csoroszlya-ekehúzólánc együttes, és egy keskeny, vaskos pengéjű, hosszú kasza, ami alapján úgy véltem, hogy egy késő római kori vaseszköz leletről, feltehetően egy villagazdaság felszereléséről van szó. Ennek a keltezésnek a többi tárgy sem mondott ellent, ezért javasoltam, hogy igyekezzen a leletet megszerezni, és a területileg illetékes múzeumba eljuttatni. A lelet december 7-én került Keszthelyre a KÖH Regionális Irodájába, ott tekinthettem meg először január elején, majd a hónap közepén átvette a Balatoni Múzeum. A vaseszköz lelet találója, Tolnai István, zalaköveskúti lakos, a község alpolgármestere 2011. január 6-án keresett meg e-mailen, és érdeklődött a leletről. Kérdéseimre válaszolva január 6-i, 7-i és 11-i levele alapján a lelő körülmények a következők. 2010. november 3-án este, egy általa már régebb óta ismert 4. századi telepen, fémkeresővel1 talált rá a leletre. Ez a pont a Vindomyafokról Zalaszántóra vezető földút keleti oldalán lévő községi temetőtől északra, mintegy 350 m-re található. A lelet általa megadott koordinátái: É: 46 51,855’; K: 17 10,751’. Ez EOV-re átszámítva: y: 507,576; x: 170,591 (1. kép). A késő római település egy észak felé enyhén lejtő, lapos dombon helyezkedik el, a vaseszköz lelet a dombnak a Vindornya csatorna felé eső keleti oldalán, egy enyhe teknőszerü mélyedésben, hozzávetőleg 140 m B. f. magasságban került elő. Az első tárgyak kb. 50 cm mélységben jelentkeztek, és a legalsó darabokat 100 cm mélységben találta meg. Először ásóval és lapáttal távolította el a földet, majd ez első vastárgy elérése után kézzel kaparta elő a tárgyakat. Szerinte az egyik kasza és a kocsikerék vasalás feltehetően akkor torzultak el, amikor a szűk gödörben forgolódott. Megfigyelése szerint a tárgyak egy része egy közel 20 cm vastag, piros, szinte „áttörhetetlen” réteg alól kerültek ki. Az ebből vett, hozzám eljuttatott minta erősen átégett, pelyva soványítású patics és lapos, ún. karmacsi homokkő. Ez a réteg feltehetően utólag került a tárgyakra, és eredetileg az egész leletet boríthatta, mert az egyik, a leletegyütteshez tartozó kapát mintegy 3 m-re, közvetlenül a felszín alatt találta meg. Ezt még vagy 15 éve fordíthatta ki az eke, amikor a terület akkori tulajdonosa, egy külföldi díszfa kertész rigolíroztatta a területet. Ezt a hozzávetőleg 45 cm-es mélyszántást akkoriban éppen a találó végezte.2 2011. április 7-én Farka Zsuzsával terepbejárást végeztünk. Az eléggé ritkás őszi vetésben viszonylag jók voltak a látási viszonyok. Tolnai István „ásatásának” helyét sikerült azonosítanunk.3 A felszínen semmilyen szétszántott falmaradvány nem látható, csak szórványosan gyűjthettünk néhány jellegtelen római kori kerámiatöredéket. Ez alapján még a telep kiterjedése sem határozható meg. A fentiekből nem állapítható meg egyértelműen, hogy a vaseszköz lelet egy épületen belül került-e elő, ez csak régészeti feltárással lenne tisztázható. A vaseszköz lelet, amely mezőgazdasági eszközöket, kézműipari szerszámokat és háztartási tárgyakat tartalmaz, a következő tárgyakból áll: 1. Ekevas (2. kép 1.). A lapát alakú ekevasak háromszög formájú típusába tartozó, vaskos, erősen kopott példány. H: 19, 4 cm; köpű Sz: 14,5 cm; penge Sz: 13, 6 cm; legn. V: 1,4 cm; súly: 1660 gr. A köpű belső oldalán megfigyelhető hosszirányú nyom alapján két darabból kovácsolhatták össze. A penge alsó felén jól látszik, hogy két oldalt keskenyebb, elől szélesebb acélszalaggal „nádalták”. A penge felső fele is kissé vastagabb ezen a részen. Az ekevasat úgy szerelték fel a vízszintes eketalpra, hogy kissé jobbra dőlve végezte a munkát. Ennek következtében a jobb köpüszámy és a penge
