Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth László: Kora vaskori település Letenyén
Kora vaskori település Letenyén 131 A keleti Hallstatt-kultúra településeinek feltárásán gyakori leletnek számítanak a szövőszék-nehezékek és az orsógombok, és inkább úgy is fogalmazhatnánk, hogy ritkább az a lelőhely, ahol nem kerül elő nehezék. Mindez azt mutatja, hogy milyen elterjedt tevékenységnek számított akkoriban a szövés-fonás. A szövőszék-nehezékek leggyakoribb formája a csonka gúla ebben az időszakban (pl. Csönge: FEKETE 1989, 7. kép: 4-6; Vát: MOLNÁR-FARKAS 2010, Abb. 18: 5-6; Sé: GÁL-MOLNÁR 2004, 181; Göttlesbrunn: GRIEBL 2004, 185-186, Abb. 74; Freundorf: SCHNEIDHOFER 2010, 227-230; Burgstallkogel: SMOLN1K 1994, 88-89; Wien-Oberlaa: RANSEDER 2006, Abb. 71: A, B; HORVÁTH-MARTON 1998,251, 255) és csak néhány a duzzadt karika formájú (Freundorf: SCHNEIDHOFER 2010, 230; Wien-Oberlaa: RANSEDER 2006, Abb.71: C; Velem- Szent Vid: HORVÁTH-MARTON 1998, 251, 255; 12, 13. kép). A letenyei nehezékeken lévő jelekkel azonosak, vagy azokhoz hasonlóak több, egymástól távolabbi lelőhelyen is előfordulnak, (pl.: GRIEBL 2004, Abb. 74; 225-230; RANSEDER 2006, 323). A kutatás igyekezett arra választ adni, hogy miért jelölték meg különböző jellel az egyes szövőszék-nehezékeket, azonban egyértelmű választ nem kaptunk eddig erre a kérdésre. Többek között felvetették a lehetőséget, hogy valamilyen szabályszerűség lehet a jel, a súly, a forma között, vagy esetleg a készítője ilyen módon jelezte a termékét (RANSEDER 2006, 323; SCHNEIDHOFER 2010, 226), netán egyszerűen a használati móddal függ össze a jelzés (GÁL-MOLNÁR 2004, 181). Mindenesetre a megnyugtató válasz még nem született meg. A délkelet-alpi és a nyugat-pannóniai térségből ma már mintegy 21 olyan kora vaskori településről van tudomásunk, ahol valamilyen formában szövőszék maradványaira bukkantak (TERZAN 1996, 513, Abb. 6; BELANOVÁ-CAMBAL-STEGMANN-RAJTÁR 2007, 429-430, Abb. 6). A fennmaradt nyomok alapján ezek között vannak szélesebb és keskenyebb szövőszékek. A Nővé Kosariská-ban talált két szövőszék-maradvány közül a szélesebbhez (kb. 4 m) 91 db, átlagosan 1,3 kg súlyú és 19 cm magasságú, míg a keskenyebbhez (kb. 1,8-2 m) 79 db, átlagosan 0,6 kg súlyú és 13 cm magasságú agyagnehezék tartozott (428). A Kleinklein melletti Burgstallkogel-on előkerült szövőszéket 3 m szélesnek tételezték fel és kb. 130 nehezék biztosította a fonalak feszességét (DOBIAT 1990, 50, 83, Abb. 5; BELANOVÁ-CAMBAL- STEGMANN-RAJTÁR 2007, 432). A letenyei nehezékek is hasonló nagyságúak és a mennyiségüket a fenti számadatok tükrében kell értékelni. 3.2.3. Orsógombok (és agyaggyöngyök) Letenyén összesen négy ép orsógomb (69, 83, 84, 108) és két töredék (1, 85), valamint méretüknél fogva inkább agyaggyöngynek nevezhető két darab (106, 107) látott napvilágot, ezek a nyilvántartásba vett leletanyag 2,62 %-át (77. kép 1) teszik ki. Az orsógombok és agyaggyöngyök alapvetően két típusra oszthatók: 1. az egyszerű, csaknem szabályos bikónikus formára, amikor a legnagyobb átmérő középmagasságban helyezkedik el (1, 69, 84,106) 2. ennél a típusnál a legnagyobb átmérő lejjebb esik (83, 85, 107, 108), közülük kettő alja, a lyuknál, kónikusan bemélyed (85, 107). Csupán két példány díszített (69, 107). A késő bronzkori és a kora vaskori települések gyakori leletei az orsógombok, „kronológiai értékük” csekély, formájuk és díszítésük hosszabb időn át nem változott (DOBIAT 1980, 107; SMOLN1K 1994, 89; GRIEBL 2004, 185, Abb.74; RANSEDER 2006, 321-322, Abb.71; REBAY 2006, 112-115; SCHNEIDHOFER 2010, 231-234). 3.2.4. Oltártöredékek vagy oromdíszek? (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért nem tesz- szük minden esetben idézőjel, „macskaköröm” közé az oltár, vagy az oromdísz szót, állandóan így jelezvén, hogy bizonytalanok vagyunk még a funkciójában és az elhelyezésében. A tárgyak megnevezésénél azonban gondolatban nem kell elfelejtkezni a feltételes módról.) Kétségtelen, hogy a letenyei kora vaskori település legérdekesebb leletei a belül üreges és deszkalenyomatos kúp-alakú, a deszkák végének befedésére szolgáló díszes agyagtöredékek (52-54), melyek véleményünk szerint talán egy téglatest alakú oltár felső sarkait díszíthették, mint felfelé álló szarvak. A töredékek az egyik előteres méhkas alakú veremből, mint hulladék (10. obj.) kerültek felszínre több korhatározó edénytöredék és szenült mogyorótermés társaságában. A szarv alakú töredékeket az előkerülésükkor első gondolatra egy ház, - amelynek faszerkezete és borítása deszkákból is állt - oromdíszeinek véltük. Az agyagtárgynak csak a szarv-szerű sarokdíszei maradtak meg Letenyén, a párhuzamoknál viszont néhány töredék a testből is előkerült. Az utóbbi időben talált analógiák és a letenyei töredékeken megmaradt nyomok alapján kíséreltünk meg rekonstmálni egy oltárt (21. képla-b). A letenyei sarokdíszek belsejében található deszkalenyomatok azt bizonyítják, hogy a nagyobb kiterjedésű, még talán az egy métert is csaknem elérő hosszúságú agyagoltámál deszkából összeállított vázat kellett alkalmazni. Ilyen belső erősítést lehetett tapasztalni a váti oltárnál is, amikor ágakból készült szerkezettel erősítették meg a
